Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-201

Az országgyűlés hépviselÖházánah 201. ülése 1928 július 10-én, kedden. 101 nyomtatványban. (Kun Béla: Ezt a minister urnák rögtön meg kellene cáfolnia!) Itt megtörténik az, hogy a magyar gazdáknak rögtön figyelmébe ajánlják, hogy ennek a román gyárnak készítményeit vásárolják. (Kun Béla: Szelid nyomás! — Propper Sándor: Nagyon előkelő barátja lehet annak a román vállalatnak!) A káros beruházások köré sorolom azt a beruházást is, amely kétmillió pengőt ad a mezőgazdasági termények értékesítésének előmozdítására. Ha nézem, mit jelent ez és mi van az indokolásban, akkor azt tapasztalom, hogy ezt a kétmillió pengőt azért adják, mert propagandát akarnak csinálni a magyar mezőgazdasági terményeknek és meg akarják tudni, hogy hol helyezhetők el a magyar termények. Négy esztendővel ezelőtt, a költségvetés tárgyalásának alkalmával, voltam bátor a kormánynak figyelmébe ajánlani azt, hogy el fog következni Magyarországon az az idő, amikor termésünket nem fogjuk tudni az amerikai konkurrencia miatt elhelyezni és hogy méltóztassanak gondoskodni arról, hogy a magyar termények megfelelő piacra találjanak. Erre történtek nagyon kezdetleges kísérletek, amelyeknek vége egy csomó szövetkezet állami támogatása és két esztendő alatt való teljes összeroppanása lett, ellenben most jön a kormányzat azzal, hogy el akarja helyezni a terményeket és meg akarja tudni, hol lehet a magyar terményeket elhelyezni. Nekem az a felfogásom, hogy arra való a független önálló kereskedelem, hogy az ország feleslegeit az ország területéről kiszállitsa. Ismételten attól félek, hogy itt nem lesz egyéb, mint az, hogy egy uj állami szervvel meg fogják bénitani az egész magyar gabonakereskedést. (Rassay Károly: Már olvastam egy ismerős nevet, az lesz a vezérigazgató! — Friedrich István: Exportállamtitkár lesz!) T. Ház! Amikor erről múltkoriban szó volt és én az appropriáció kapcsán a pénzügyminister urnák megemlítettem azt, hogy hallóm, hogy kétmillió pengőt akarnak a gabonaértékesítés céljaira adni és hogy ez tulajdonképen nem egyéb mint a gabonakereskedelem szovjetizálása, akkor a pénzügyminister ur azt mondotta, hogy ez lehetetlenség, ő nem akarja a külkereskedelmet kezébe kaparintani. Arra akarom a t. Ház figyelmét felhivni, hogy ezen a téren is, de általában is a magyar kormányzat, nagyon sokat tanul az orosz szovjetkormánytól. Ha néznem kell az egész magyar > igazgatást, sőt lassanként a pénzügyi igazgatást is. akkor a következőket tapasztalom. Először is a választójog az egész világon csak két helyen nyilt: Szovjetoroszországban és Magyarországban. (Propper Sándor: Csak a szine más!) Numerus clausus csak két országban van a világon: Szovjetoroszországban és Magyarországban. Szovjetoroszországban létezik az intézmény a polgári társadalom ellen, hogy csak a polgárság 20%-a tanulhat. Magyarországon is azt mondják, hogy foglalkozási áganként állapítják meg ezt a lehetőséget. (Malasits Géza közbeszól. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek mind a két oldalon képviselő urak. Malasits képviselő urat kérem, ne szóljon közbe! Fábián Bella: A szövetkezetek kiépitése és állami pénzből való súlyos támogatása... (Bud János pénzügyminister: Az egész világon megvan!) ...csak két országban van meg, Szovjetoroszországban és nálunk. Minthogy előre el voltam készülve arra, hogy a pénzKÉPVISELŐHAZI NAPLÓ. XV. ügyminister ur az egész világot a fejemhez akarja majd vágni, (Derültség.) idehoztam a német és az angol példát. (Bud János pénzügyminister: 200 milliót adott Németország a szövetkezeteknek!) De milyen célokra? Az export szövetkezeteknek. (Bud János pénzügyminister: Nemcsak az exportszövetkezeteknek!) Export prémiumok céljaira forditják ezt a pénzt, mig nálunk, Magyarországon, sajnos, az a helyzet, hogy belső, szükségleteket akarnak ezzel kielégíteni, az történik, hogy Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, stb. a szövetkezetek utján akarják tönkretenni a kiskereskedőket. A leghumorosabb, amit soha senki el nem hisz, amig a Házban fel nem fogom olvasni azt, hogy az orosz közigazgatási törvény másolata a magyar közigazgatási törvényjavaslatnak, amelyet Scitovszky belügyminister ur beterjesztett. (Malasits Géza: Ügy van! Ugy van! — Mozgás a jobboldalon.) Most a külkereskedelem terén is oda jutunk, ahol Szovjetoroszország van. Méltóztatik tudni, hogy a szovjetnek az az álláspontja, hogy külföldről behozni, külföldre kiszállítani másnak, mint az államnak nem lehet. Ezt az egész világ, mint a magántevékenységnek béklyóba, gúzsbakötését nevezte meg. Erre mi történik? Az exportkereskedelem a gabonakereskedelem révén a kormány uj intézkedése következtében teljesen szovjetizálódik, mert a 2 millió pengős állami támogatással felállított szövekezettel senki sem fog tudni konkurrálni. (Kun Béla: Sajnos, úgyis kevés marad az exportra, — Szabó István: Ugy van bizony! — Zaj.) Meg kell állapítani, hogy az adózók súlyos verejtékéből és véréből eszközölt beruházások egyik — nem legnagyobb — része olyan, amit káros beruházásnak nevezhetünk, olyan, ami nemcsak nem szolgál az állam javára, hanem ami egészen egyszerűen az ország adófizető polgárainak megtámadása, az ország iparának és kereskedelmének megbénítása. Ha a beruházások tételénél vizsgáljuk, hogy 90 millió pengőt költségvetési feleslegekből használnak fel és csak 39 milliót a népszövetségi kölcsön terhére, ugy legelsősorban egy kérdésünk van: mi történik a 100 milliós költségvetési feleslegből még hátramaradó 10 millió pengővel. Csak ugy hozzávetőlegesen vagyok bátor megkérdezni, hogy mi lesz azzal a 10 millió pengővel? (Zaj.) Elnök; Csendet kérek, képviselő urak! Fábián Béla: Midőn megkérdezem, hogy mi lesz a 10 millió pengővel, egyszersmind a legnagyobb mértékben csodálkozásomnak kell kifejezést adnom, hogy akkor, amikor beruházásokról van szó, lehetővé tétetik e beruházási összegek olyatén felhasználása, hogy egy bizonyos összeg erejéig, amennyiben az egyik helyen kevesebbre van szükség, virement történik. Még sohasem hallottam erről beruházásokkal kapcsolatban. Tudok arról, hogy a költségvetéssel kapcsolatban van virementnek lehetősége, de csak egy megszorított virementnak, arra azonban, hogy egy beruházással kapcsolatban is lehetséges volna a virement, engem sem közjogi professzorom, sem pénzügyi jogi professzorom nem tanított, Ugy látszik, az életnek és ennek az uj kormányzatnak kellett megtanítania arra, hogy meg tudjuk, hogy igenis, lehetséges beruházásoknál is virement. (Bud János pénzügyminister: Nem jól olvasta a képviselő ur a szöveget. A szöveg nem ezt mondja!) Kérem, én szívesen tanulnék a t. minister úrtól. Méltóztassék felolvasni a szöveget. A szövegben ez van benne. (Bud János pénzügyminister: Ha nem elég a pénz, akkor leszállit14