Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-201

94 Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 1928 július 10-én, kedden. Van azonban teherautó, pótkocsikkal, amelyek nagyszerűen beválnak. Miért kell a Műegye­temnek külföldről behozott vontató traktorok­kal szállítani a szenet és a salakot*? Ez rávilágít arra a mentalitásra, amely­ben állami hivatalok, közhivatalok vannak, amely hivatalok oly intézkedéseket tesznek, hogy azok csak a legnagyobb felháborodást válthatják ki belőlünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha mindazt, amiről tudomásom van, ide­hoznám a Képviselőház elé, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Én ide is hoz­nám!) akkor nagyon hosszú ideig kellene be­szélnem Nem akarom a Képviselőház idejét annyira igénybe venni. Minden egyes alkalom­mal feltártam már ilyen és ehhez hasonló ese­teket. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi mi­nister: Mindig a szegedi harangról beszélt!) Az is olyasmi volt, aminek nem lett volna sza­bad megtörténnie. (Herrmann Miksa kereske­delemügyi minister: Én nem védem. De nem lehet olyan nagyon sok, ha a szegedi harang már ötödször szerepel ittl — Peidl Gyula! Elég abból kevés is! — Herrmann Miksa kereskede­lemügyi minister: Elég! — Peidl Gyula: Ha a Műegyetem igy védi a mérnöki munkát, ez jel­lemző az egész gazdálkodásra! — Kun Béla: Az államnak nem volna szabad egyetlenegy külföldi rendelést sem eszközölnie, ha Magyar­országon meg van az illető ipar. — Zaj a szélső­baloldalon.) Én épen csak átfutottam rég tör­tént dolgokon. Most uj dolgokat tártam fel. Kí­váncsi vagyok, hogy a kormány s az illetékes ministerium milyen intézkedéseket fog tenni, hogy megakadályozza a külföldről idehozandó cikkek behozatalát, amit tervbevettek. (Fried­rieh István: Majd a többit elmondom én!) Kifogásolom még azt is, ami a törvény­javaslat 1. §-ában található, hogy a kormány felhatalmazást kér, hogy az idecsatolt mellék­letben a beruházások közül egyeseket mellőz­hessen, míg másokat nagyobb mértékben való­sithasson meg. Ez olyan felhatalmazás, ame­lyet én nem tudok megadni. Aggályoskodom, hogy mit fog csinálni a kormány, ha felhatal­mazást kap arra, hogy az itt felsorakoztatott tételeket megváltoztathassa. Akkor miért sora­koztatja fel? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Miért tárja az országgyűlés elé, ha meg akarja változtatni 1 ? Épen ezért az ilyen felhatalmazá­sokhoz nem tudok hozzájáruni. T. Képviselőház! Ezekben mondottam el ag­gályaimat az ide beterjesztett beruházási pro­grammal szemmel. Számszerűleg is rámutattam arra, hogy ez nem komoly beruházási Pro­gramm. Rámutattam arra is, hogy mit tartok komoly 'beruházási programmnak. Miután ez nem nevezhető komoly beruházási programm­nak, én csak azt kérhetem, sőt talán joggal mondhatom: követelhetem a kormánytól, tessék komoly beruházási programmal előjönni, olyannal, amely a gazdasági élet vérkeringését tényleg meginditja, amely a munkaalkalmat tényleg szaporitani fogja. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Hiszen ez csak egy kis része!) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Hall er István! Haller István: T. Ház! Kabók igen t. kép­viselőtársam több szempontból birálta a beru­házási javaslatot. Egyik-másik megállapitásá­val egyet tudok érteni. Főképen azzal, hogy amit a magyar ipar elő^ tud állítani, azt kívül­ről nem szabad az országba hozni, mert azon­kivül hogy rontja a kereskedelmi mérleget, ki­üti a kenyeret nagyon sok arra igazán erősen rászoruló munkásember kezéből is. Erre ne­kem nincsenek konkrét adataim, de fel kell té­teleznem, hogy a felhozott panaszok megáll­ják a helyüket. A magam részéről is kénytelen vagyok a kormány figyelmét felhívni arra, hogy fokozott gondot fordítson minden szállí­tásra és legyen igazán szigorú abból a szem­pontból, hogy amit Magyarországon elő' lehet állítani, azt külföldről semmiesetre sem lehes­sen behozni. Egyebekben azonban nem tudok egészen osztozni az előttem szólott képviselőtársam kritikájában, amikor azt hangoztatja, hogy a beruházások nem fogják elérni a kivánt célt és nem fognak tudni tényleg valami uj életet és élénkséget belevinni a gazdasági életbe. Ha vé­gignézem a különféle tételeket, mégis objektí­ven konstatálnom kell, hogy ez a beruházási javaslat tényleg ugy kivan hatni, mint egy modern öntözőapparátus, amely a közgazda­sági életnek minden terültére akar vinni vala­mit. Sem a kulturális, sem a közegészségügyi, sem az agrár, sem âz ipari élet nem mond­hatja joggal, hogy valami nem jut ebből a be­ruházásból neki. Hogy nem jut annyi, amennyi kivánatos volna, az egészen termé­szetes, potenter potentes agunt, de végre is szegény ember vízzel főz és keserűséggel sóz. (Kabók Lajos: Pedig sok pénzt visznek el adó­ban!) Annyit tudunk beruházásokra fordí­tani, amennyit eszközeink megengednek, sőt ebben a tekintetben lehetne kifogást is tenni. Ugyanis az állami költségvetésben az utóbbi esztendőkben állandóan felesleggel dolgozunk, amit tenni tulajdonképen nem volna szabad, mert az államnak csak annyi jövedelmet sza­bad adó alakjában polgáraitól beszedni, amennyi okvetlenül szükséges kiadásainak fe­dezésére. Plusz bevételre az államnak nem sza­bad iparkodnia. Az ellen a vád ellen, hogy ez az állampolgárok túlságos megterhelésére és kizsákmányolására vezet, ; végeredményben tehát a magángazdaságot károsítja, az egyet­len komoly és helytálló mentség az, hogy ezek­ből a feleslegekből iparkodik a kormány beru­házásokat eszközölni és igy állami erővel olyan feladatokat megoldani, amelyekre a pri­vát vállalkozás nem képes % Egy tőkegazdag országban sok beruházási tétel ellen tiltakoz­nának. ] • ' ' M \ w \ Igy például az ellen, hogy az állam akarja megszervezni a kivitelt, a gyümölcs kivitelét, a termények értékesítését, egy tőkegazdag or­szágban tiltakoznának, mert azt mondaná a kereskedelem: ez az én feladatom, az én dol­gom, ne tessék ebbe beleavatkozni, mert ez nem az állam feladata. Sajnos azonban, tőke­szegény ország lelvén, nálunk igenisi, kell ezek­kel a problémákkal is foglallkozni, mert a min­dennapi élet azt mutatja, hogy az értékesítés terén is olyan nehézségeik vannak, amelyek az állami beavatkozást közéírdekből feltétle­nül megkövetelik. Vannak improduktiveknek látszó kiadások, amelyek azonban mégis szük­séges kiadások, mert a gazdasági élet egyik vagy másik vonatkozásában olyan hiányt pó­tolnak, amelyet különben a privátvállialkozás nem tud pótolni. (Helyeslés a jobboldaton és a középen.) Ha végignézem a beruházási tételeket, akkor örömmel Ikel 1 üdvözölnöm az állami beszerzési kölcsönökre, a baromfitenyésztés fejlesztésére, a bortermelés javitására ós értékesítésére, a mezőgazdasági többtermelésre éls értéíkesi­tésre, a kórházak fejlesztésére és a gyermek­védelmi célokra felvett összegeket. Én is nagy örömmel üdvözöltem volna, ha ezek a tételek,

Next

/
Thumbnails
Contents