Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-201

Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 1928 július 10-én, kedden. 89 1927/28. költségvetési év bevételi többlete is csak körülbelül e hónap végén lesz számszerű­leg pontosan megállapítható. Ez indokolja azt, hogy a pénzügyminister ur felhatalmazást kér ebben a törvényjavas­latban a kormány számára arra nézve, hogy amennyiben a tervbevett összegek nem tennék ki azt az összeget, amely a törvényjavaslat­ban kontemplálva van és amely szükséges lenne a tervbevett beruházások fedezésére, ugy módja és alkalma nyiljék arra, hogy a beruházások egyes tételeit esetleg kihagy­hassa, más tételeit pedig redukálhassa; ha pedig talán nagyobb összegek állanának majd rendelkezésre, abban az esetben ezeket az összegeket szintén beruházásokra fordíthassa. El kell ismernünk, hogy a pénzügyminis­ter ur működésének első pillanatától kezdve arra törekedett, hogy az államháztartás egyen­súlyát tartósan biztosithassa és emellett a ma­gángazdaságot kivezethesse abból a krízisből, amelybe a koronaromlás idején jutott. A pénz­ügyminister ur abból a helyes gondolatból indult ki, hogy az államháztartás tartós egyen­súlyát csak ugy biztosithatja, ha normális gazdasági viszonyok lesznek az országban; normális gazdasági viszonyok pedig ugy áll­hatnak elő, ha az államháztartás egyensúlya biztos alapokra van helyezve. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: A réz­gálicnak és egyéb ilyen dolgoknak csinálnak külön gyárat! Ez az önök gazdasági politi­kája!) A pénzügyminister ur letagadhatatlanul mindig arra törekedett, hogy a magángazda­sági életet ugyanakkor megerősitse, amikor az államháztartás egyensúlyát biztosítani akarja. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát t. képviselőtársaim, ellenzéki képviselőtár­saimnak mindenesetre az a törekvésük és az a kötelességük is, hogy kritikát gyakorolja­nak. Én tiszta tárgyi alapon állok és előadom azokat a tényeket, amelyeket látok. (Zaj a bal­és a szélsőbaloldalion. — Kun Béla: Gazda­ságilag tönkretették az adófizető alanyokat!) A pénzügyi kormányzatnak ezt a törekvé­sét látjuk, t. Ház, az előttünk fekvő javaslatból is, amely szerint a költségvetésen kívül rendel­kezésre álló összegeket teljes egészében az utolsó fillérig visszajuttatja a gazdasági élet fejlesztésére és erősítésére. Ez a törvényjavaslat 129-3 millió pengőről intézkedik, amelyet beruházásokra kíván fordí­tani. De ha ehhez az öszeghez hozzáveszem még azt az összeget, amely rendes költségveté­sünkben a 1928/29. évre elő van irányozva, amely az állami közigazgatásnál 30 millió pen­gőt, az állami üzemeknél pedig 21 millió pen­gőt tesz ki, akkor megállapíthatjuk, hogy az 1928'29. költségvetési évben több, mint 180-3 mil­lió pengő fog a < magángazdasági életbe ter­melő munka alakjában átmenni. Nem kivánok itt részletesen foglalkozni a javaslatba felvett beruházások egyes tóteleivel, hiszen arra nézve az indokolás teljes tájékozta­tást nyújt. A beruházási tételek csoportosításá­val csupán csak azt kívánom megvilágítani, hogy nincs a gazdasági életnek egyetlen ága sem, amelyet ez a beruházás ne érintene. A beruházásokból a legnagyobb összeg, 23,300.000 pengő az állami üzemekre esik, amelyből 13 millió pengő a Máv.-ra, 8-2 millió a posta-, távírda- és távbeszélőre, 1 millió az állami vas-, acél- és gépgyárakra, 1 millió az állami erdőgazdasági birtokokra és végül 120.000 pengő az állami kőszénbányászat beruházásaira szol­gál. A köz- és szakoktatás, a művelődés eél­ját 17,860.000 pengő szolgálja, lakásépítési cé­lokra pedig összesen 11,710.000 pengőt kivan a kormány fordítani. (Kabók Lajos: Ez kölcsön!) A hitelélet alimentálására 11,320.000, vizi mun­kálatokra 10 millió pengő, (Kabók Lajos: Ez is kölcsön!) egészségügyi és szociális célokra 9,100.000 pengő szolgál. Az utak és hidak épí­tésére 9 millió pengő van előirányozva, az ál­lami építkezésekre, ingatlanszerzésekre, épület­heryreállitásokra és tatarozásokra (Friedrich István: A tatarozás is beruházás 1 ?) 7,115.000 pengő fordittatik, 7,100.000 pengő pedig közvet­lenül a mezőgazdasági termelés fokozását szol­gálja. Különféle állami intézmények felszere­lésére 5,645.000 pengő, az állattenyésztés cél­jainak előmozdítására 5,440.000 pengő, a szőlő­és gyümölcstermelés javára pedig. 4,700.000 pengő esik. A légiforgalom fejlesztését célozza 4,140.000 pengő, a budapesti kereskedelmi- ós ipari kikötő építésére szolgál 2,700.00 pengő. (Friedrich István: De nincsen, ami kikössön!) T. képviselőtársam, méltóztassék majd ebben a tekintetben nézetét kifejteni a részletes tár­gyalásnál. (Friedrich István: Miért olvassa ezeket fel, már elolvastuk!) Művészeti célok támogatására szolgál 15.000 pengő. T. képvi­selőtársam, kötelességem ezeket az adatokat ismertetni. Ha t. képviselőtársam állana ezen a helyen, szintén megtenné kötelességét. Mármost kérdezem van-e a gazdasági és társadalmi életnek egyetlenegy ága is, amelyet ez a törvényjavaslat nem kedvezően ne befo­lyásolna és van-e Magyarországnak egyetlen egy polgára is, aki ennek a törvényjavaslatnak akár közvetlenül, akár közvetve hasznát ne érezné? Ez a javaslat a magyar nemzet ösz­szességét szolgálja. Bizonyos fokú megilletődéssel r állok itt, amikor látom, hogy ebben a törvényjavaslat­ban a népszövetségi kölcsön utolsó maradvá­nyáról történik intézkedés. (Friedrich István: Szép kölcsön volt!) Ennek a kölcsönnek célja tulajdonképen az volt, hogy a szanálás súlyos idejében a deficit fedezésére használjuk fel, és amint látjuk, ennek a kölcsönnek túlnyomó része a magángazdasági élet erősítését szol­gálta beruházások formájában. Lehetetlen te­hát, hogy abban a pillanatban amikor ennek a kölcsönnek utolsó részletéről történik intéz­kedés, megilletődéssel ne gondoljunk arra a magyar népre, amelynek áldozatkészsége tette lehetővé, hogy ezt a kölcsönt nem deficit fede­zésére használtuk fel, hanem igenis, felhasz­nálhattuk termelő munkára. Lehetetlen meg­illetődéssel nem gondolnunk arra a magyar nemzetre, amely a világháborúban bőségesen áldozta vérét hazájáért és amidőn megszűnt a világháború, ugyanolyan erővel fogott a ter­melő munkához és áldozta verejtékét, mellyel lehetővé tette, hogy ezt az eredményt elérhet­tük. De nem mulaszthatom el. hogy köszöne­tet ne mondjak erről a helyről a Népszövet­ségnek azért, hogy hozzá segített ezen kölcsön­höz bennünket, amely kölcsönnel rendbe tud­tuk hozni az ország háztartását. (Friedrich István: Szentgotthárd után még köszönetet mondani a Népszövetségnek? Hallatlan! — Zaj a baloldalon) Nem. Szentgotthárdról, ha­nem erről a kölcsönről beszélek, amely köl­csönnel (Na.gy zaj a baloldalon. — Friedrich István: Ebben a Házban még köszönet 1 ?) pén­zünk értéke állandósulhatott és a termelő munka megindulhatott. Elnök: Csendet kérek! (Friedrich István: A magyar Képviselőházban köszönetet a Nép­szövetségnek 1 ? Mecáll az ember esze! — Zaj.) Temesváry Imre előadó: Ezekben voltam bátor az előttünk fekvő törvényjavaslatot ál-.

Next

/
Thumbnails
Contents