Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-201

90 Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 1928 július 10-én, kedden. talánosságban ismertetni. Tisztelettel kérem, méltóztassék azt általánosságban a részletes tárgyalás alap.iául elfogadni. (Zaj a baloldalon. — Friedrich István: Semmi közünk a Népszövetséghez!) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! A gazdasági élet vérkeringésének megindulása szempontjából mindenkor nagyon fontosnak tartottam az állam beruházásait. Különösen fontos volt ez akkor, amikor a gazdasági élet r megromlása következtében a munkanélküliség hatalmas arányban növekedett. Szomorú azonban a kormány beruházási programmjában, hogy az abban foglaltak csak igen kicsiny mértékben szoktak hasznos beruházási célokat szolgálni, ezzel szemben nagyobb mértékben nem szolgálják ezeket a célokat. Ebben az esetben is, amikor egyrészt a népszövetségi kölcsön feleslegének terhére 39,300.000 pengőt, másrészt az 1927/28. évi költségvetési többlet terhére 90 millió pengőt, összesen tehát 129,300.000 pengőt, mint beruházási célokra szánt összeget idetárnak a Ház elé, ennél a beruházási programmnál is azt lehet megállapítani, amit nagyjában már megállapítottunk a többi beruházásoknál is, hogy ezek az összegek csak kisebb mértékben szolgálják a hasznos beruházásokat, nagyobb mértékben olyan célokat szolgálnak, amelyekre vonatkozólag a hasznos beruházás tényét megállapitani nem lehet. Elsősorban kifogásolom a. kormány részéről azt, hogy a kölcsönökre adott összegeket beruházásoknak minősiti. Már más alkalommal is elmondottam, hogy a kölcsönökre adott összegeket beruházási célokra a kormány fel nem használhatja és habár ezt a kölcsönt beruházásra is fordítja, még sem mondhatja a kormány, hogy ez az ő beruházási programmja, mert hiszen ezek a kölcsönök évről-évre visszafolynak és esztendőről-esztendőre újra kölcsönökre fordítják ezeket. Tehát ugyanazokat az összegeket, többször, megismételve, ugy tünteti fel a kormány, mintha azokat hasznos beruházásokra fordítaná. Valójában azonban ezek semmi egyebek, mint a kormánynak kölcsönügyi műveletei. Ilyen kölcsönök vannak ebben a programúiban is, amelyeket nem azért említek meg, mintha kifogásolnám, hogy a kormány ilyen célokra kölcsönöket ad. Én — ismétlem — azt kifogásolom, hogy amikor a kormány beruházási programmot tár ide a törvényhozótestület elé, akkor abban a beruházási programmban valójában egy sereg kölcsönügyi művelet van felvéve, mint hasznos beruházási ténykedés. Mert például az ármentesitő társulatok részére 9 millió pengő van felvéve, a falusi kislakások épitésére pedig 8 millió pengő, ami összesen 17 millió pengő. Sem az egyiket, sem a másikat mint kölcsönösszegeket nem kifogásolom, mert dőreség volna azt mondani, hogy: minek ad a kormány a falusi kislakások épitésére 8 millió pengőt, vagy minek ad ármentesitési célokra 9 millió pengő kölcsönt! Tehát nem a kölcsÖnadás tényét kifogásolom, hanem azt mondom, hogy ezeket a kölcsönöket a kormánynak más módon kell elkönyvelnie, más módon kell feltüntetnie, nem szabad a hasznos beruházások közé beállítania, mert hiszen nem a kormány végzi itt a hasznos beruházást. Ezt az összeget a kormány csak kölcsönadja, ezt az összeget vissza fogja kapni. Tehát ez az egész a kormánynak csak egy kölesönügyi művelete, nem pedig hasznos beruházási ténykedése. Hasonlóan áll ez az egyéb kölcsönöknél is, mint például az ipari záloglevelek kibocsátására adott kölcsönnél, ennek alaptőkéjére 3 milliót, az Iparosok Országos Központi Szövetségének alaptőkéjére 2 milliót, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének alapítványára szintén 2 milliót, a Hangya Termelő- és Értékesítő Szövetkezet támogatására 2,320.000, a tejszövetkezetek támogatására pedig 2 millió pengőt adtak. Megitélésem szerint ez is olyan ténykedése a kormánynak, amit nem lehet hasznos beruházásnak nevezni olyan értelemben, mint ahogyan általában a produktiv, hasznos beruházásokat nevezni szokás. Ezek is nagyrészt kölcsönügyi műveletek, amelyek rövidebb vagy hoszabb idő múlva valamilyen úton-módon a kormánynak vissza fognak térülni, nem lehet tehát ezekre azt a megállapítást tenni, hogy ezek a hasznos beruházások közé tartoznak. A felsorolt összegek már 31 millió pengőt tesznek ki és ha ezt az összeget levonom a 129 millió pengőben tervbevett beruházási programmból, akkor ez már lényegesen lecsökkenti a kormány beruházási programmját, amihez még hozzájárul az is, hogy vannak itt olyan beruházásoknak nevezett öszszegek, amelyek látszólag hasznos célt mutatnak ugyan, valójában pedig itt sem lehet azt a feltétlen hasznos célt megtalálni, mert amit beruházások címén mezőgazdasági többtermelésre fordit a kormány, az látszólag ugy tűnik fel, mintha ez az általános mezőgazdálkodás érdekébe vágó dolog volna, valójában pedig ha^ ezt az összeget alapjában megvizsgáljuk, egészen tüzetesen meg lehet állapitani, hogy ez csak a nagybirtokosok mezőgazdálkodásának előmozdítására szolgál, az apró birtokosok mzőgazdálkodásának előnyeit pedig egyáltalán nem szolgálj kisbirtokosok ezekből az összegekből ugyan semmihez sem jutnak, mert például akár a baromfitenyésztés fejlesztésére felvett 500.000 pengőt veszem figyelembe, (Egy hang a jobboldalon: Azt is a kisbirtokosok, a kisgazdák kapják!) akár a gyümölcstermelés fejlesztésére felvett 700.000 pengőt, akár a többtermelési célokra felvett 1,500.000 pengőt, akár pedig a mezőgazdasági termények értékesítésére felvett 2 millió pengőt veszem figyelembe, egyik összegnél sem tudom megállapitani azt, hogy a falusi kisbirtokosság javát, előnyét szolgálná, hanem egész határozottsággal meg lehet állapitani, hogy ezekből a beállitott összegekből a nagybirtokososztály jut majd előnyösebb termelési lehetőségek közé, avagy pedig mezőgazdasági termeivényeinek előnyösebb értékesítéséhez. Hiszen a baromfitenyésztés céljára beállitott 500.000 pengőnél is meg lehet állapitani, hogy a földmivelésügyi kormány e tekintetben már intézkedést tett, mert korábban tizennégy nagybirtokosnak 600.000 pengőt osztott ki azzal a célzatai, hogy a baromfitenyésztés előmozdittassék. Ezek a nagybirtokos urak egyenként 10—14 ezer pengő kamatmentes kölcsönt kaptak azért, hogy a baromfitenyésztés és ezzel egyetemben a tojástermelés intenzivebbé tétessék. Ha pedig az egész ország baromfitenyésztését és tojástermelését vesszük figyelembe, akkor meg lehet állapitani, hogy az évi 50—60 millió tojáskivitelnek legnagyobb hányadát az apró birtokosoktól szedik össze^ azt nem a nagybirtokosok szolgáltatják és mégis az történik, hogy a földmivelésügyi kormány nem ezeket az apró birtokosokat segiti akár olcsó, akár kamatmentes kölcsönnel ahhoz, hogy a baromfitenyésztést és a tojástermelést intenzivebbé tudják tenni, hanem az amúgy is tőkeerős,