Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-186
Az országgyűlés képviselőházának 186. elnök és alelnökök maradnak ugyanazok, ez önkormányzat 1 ? Ha az önkormányzat élén Örök időkre kinevezett egyéniség áll, akkor nem lehet önkormányzatról beszélni és akkor sem, ha az elnök olyan jogokkal van felruházva, hogy például vétójoggal bir. Eszembe jut az a helyzet, amely valamikor a régi lengyel országgyűlésen volt, ahol, ha a törvényhozásnak csak egy tagja azt mondotta, hogy: nyepozvolim, nem járulok hozzá, akkor már a törvényjavaslat törvényerőre nem emelkedhetett. Itt is az a helyzet. Ha ebben az intézetben az elnök az igazgatóság egyhangú határozatához bármely oknál fogva nem fog hozzájárulni, akkor már abból tényleges határozat sohasem lesz. Ha ezt látjuk és azt is látjuk, hogy a kinevezett elnök olyan fizetéssel rendelkezik, mint egy minister, egészen természetes valami, hogy ez több költséget jelent. Abból, hogy ez a költség a minister ur szerint az állam hozzájárulásából fedeződik, abból, hogy nem az érdekelt felek, nem az intézetnek fentartó elemei tartják fenn az elnöki és alelnöki poziciókat, hanem maga a kormány, nem következik az, hogy igy tehát semmi köze az intézethez az érdekeltségeknek. Mégis csak közpénzből kell ezt az elnöki fizetést előteremteni, mert hiszen honnan veszi az állam a szükséges költségeket? Az adófizetők zsebeiből. Azt hiszem, hogy itt valami nagy differencia nem áll fenn. Eziek épen ugy közpénzek, mintha a két érdekeltség illetékeiből fizetnék ezeket az állásokat, nemcsak az elnökét, hanem az alelnökökét is. Ha ezzel összehasonlítjuk a háború előtt fennállott helyzetet, amikor az ugyanezekben az állásokban lévők ! ilyen tiszteletdíjban egyáltalán nem részesültek, és ha szem előtt tartjuk, hogy a háború előtti igazgatósággal szemben a mostani kormányzati rendszer azt a vádat emeli, hogy akkor garázdálkodtak ott azokkal a pénzekkel, amelyeket a munkásoktól és munkáltatóktól beszedtek: akkor igazán azt kell mondanom, hogy az abban az időben fennállott helyzet sokkal takarékosabb volt, mint az az állapot, amely most uralkodik. Itt a népjóléti minister ur szemétdombról beszélt, akkor nem tudom egészen világosan, mire vonatkozott ez. Mert ha arra az időre vonatkozott, amikor az egész országban felfordulás volt, a háború összeomlására és az ennek folytán bekövetkezett helyzetre, akkor ezt még lehetett szemétdombnak nevezni — ha épen a minister ur ezt igy látja — és lehet azt mondani, hogy ebben a tekintetben igaza van, de azt a rendszert, amely a pénztárban a háború előtt volt, szemétdombnak minősíteni, szemétdombnak nevezni nem lehetett, mert az még mindig különb volt a mai rendnél. Épen ezért mindazokat a javaslatokat, amelyeket Bárdos és Györki képviselőtársaim ehhez a szakaszhoz benyiijtottak, elfogadásra ajáínlom. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: Elállók a szótól. Elnök: A képviselő ur eláll a szótól. — Kivan wßs valaki szólni! (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A minister urat illeti a szó. Vass József népjóléti és munkaügyi minister (a jobboldali első képviselői padból szólal fel): Igen t. Képviselőház! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lemondott? Igazán lemondott? — Derültség.) A képviselő urak indítványaikkal, az autonómiára vonatkozó javaslataikkal és fejtegetéseikkel tökéletesen ugyanazt a maKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XIV. ülése 1Ô28 június lé-én, csütörtökön. 07 tériát göngyölítették fel, amelyről ugy az 1927. évi XXI. törvénycikk tárgyalása alkalmával, mint pedig most, megelőző nyilatkozataimban is bátor voltam már nyilatkozni. Nagyon tiszteletreméltó álláspontnak tartom azt, amit az igen t. szociáldemokrata párt tagjai ebben a kérdésben elfoglalnak. Végre is lehet vitatni azt, vájjon az autonómiának jósága minő belső tartalom mellett érvényesül. Példáinak okáért Bárdos igen t. képviselőtársam amikor az onus probandi-t, tehát a bizonyításnak a kötelességét rám hárította vissza, azt említette, hogy nem azon dől el az autonómiának a kérdése, hogy vájjon az igazgatóságot az autonóm közgyűlés választja-e. igen, vagy nem, hanem azon, hogy az igazgatóságnak minő az intézkedési jogköre. Ebben neki tökéletesen igazsága van. De az alapvető tévedés szerény nézetem szerint tulaj donképen ott van, a t. képviselő uraknál, hogy az autonómiát mint valami természetjogot fogják fel. Ez alapvető tévedés. Az autonómia 'derivált jog. (Györki Imre: Szerzett jog!) Nem is szerzett jog, hanem derivált jog, az autonómia koncedált jog, mint ahogyan példának okáért törvényben biztosított autonómiája van a vármegyének, vagy autonómiája van Budapest székesfővárosnak azzal a kerettel és azzal a tartalommal, amelyet a törvény szab meg, nem azzal a kerettel és nem azzal a tartalommal tehát, amelyet a vármegye közönsége kivánna magának. Ez tehát derivált jog, koncedált jog a szuprémum jogkezelőtől és jogforrástól: az államtól. Teljesen téves tehát a t. képviselő uraknak az autonómiáról való olyan irányú felfogása, mintha az az autonómia mintegy vele születnék az emberrel, mintha az természetes joga volna akár az embernek ilyen vonatkozásban, akár valamely intézménynek. Mármost a vita közöttünk tulaj donképen ott van, hogy az a szervezet, amelyet az 1927. évi XXI. tcikkben a törvényhozás megalkotott, az én szerény nézetem szerint autonóm szerkezet, a t. képviselő urak szerint pedig nem autonóm szerkezet. Mármost, ha az autonómia fogalmát megállapítom az önkormányzat szóból, eredeztetve abból, hogy autonóm valamely testület akkor, amikor a saját hatáskörébe tartozó bizonyos ügyeknek intézése a saját hatáskörébe vonható, akkor nyilvánvaló, hogy az autonómia lényegét nem a keret, hanem a saját hatáskörébe tartozó bizonyos több vagy kevesebb ügyeknek úgynevezett autonóm intézési lehetősége adja meg. Az a körülmény tehát, hogy példának okáért tisztviselőt nem választhatnak, nem érinti sem a fogalomnak, sem a valóságnak lényegét. íme tehát az én bizonyító argumentumom. Autonómia marad akkor is, ha az autonómia által elintézhető ügyek sorozatából ez, vagy egy második, vagy egy harmadik, vagy egy tizedik kivonatik és helyébe egy ötödik, egy hetedik és egy tizenegyedik megint billesztetik; az autonómia lényegét ez nem változtatja meg. Ezért említem tehát, hogy igenis, van autonómia a törvényben; a valóságban most még azért nincs, mert az autonómia felállítására vonatkozó ministeriális rendelet épen most van tárgyalás alatt ugy az igen t. munkásképviseletek, valamint a munkaadóképviseletek előtt. Ha ez a nyers rendlet-tervezet azután a szükséges revíziókon keresztülment, azt ki fogom bocsátani és az 1927 : XXI. tcikk alapján nyert jogomnál fogva az autonóm választásokat el fogom rendelni; mindenesetre még ebben az esztendőben ez is meg fog történni. 13
