Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-186
Az országgyűlés képviselőházának 186. keresztül kellett nekem és elődeimnek — de különösen nekem — dolgoznom, hogy a munkásbiztositó-intézetet megint visszaállítsam a maga méltó helyére, ebből a rettenetes dekadenciájából, amelyben az autonómiától, — ismétlem, hogy tárgyilagos legyek: igaz, hogy négyéves háború és három- vagy négyhónapos kommün után — az autonómia felfüggesztésével a kormány átvette. Ne méltóztassanak tehát a laudetur temporis acti, a régi idők dicsérőjének, hibájába esni, mert a laudetur temporis acti rendesen öreg ember, aki már a jelent nem: tudja értékelni, a jövőben nem bizik, csak a múltnak ragyogását látja és annak dicsőitője. (Propper Sándor: Szép frázis, de nem sóikat ér!) En abban a múltban nem látok sok ragyogást, ellenben a jelenben iátok sok értéket. Az autonómiát meg fogjuk teremteni még ebben az esztendőben és meg vagyok róla győződve, hogy semmiféle változtatásra nincs szükség abban az irányban, hogy ez az intézmény a maga emberbaráti, szociálpolitikai céljait a legteljesebb mértékben elérhesse. Hogy nem lesznek bizalommal az igen t. urak ez iránt az intézmény iránt, arra eleve el voltam készülve, mert hiszen ha egyszer nem az urak emberei ülhetnek ott benn és nem választás utján lehet oda beerőszakolni tisztviselőket, akkor nyilvánvaló, hogy a szimpátiáik nem lesznek túl erősek. (Propper Sándor: Mi jobban szeretjük a szolgabirónái a munkásembert! Például Kóródi-Katonát!) A szolgabiró a maga magasabb intelligenciájával, a munkások iránt való szeretettel foglalkozik a kérdéisekikel és mindenesetre sokkal nagyobb eredményt tud elérni, mint egy munkás, aki e kérdéshez esetleg nem ért és azzal az intelligenciával sem rendelkezik, — ha csak nem volt hosszú időn keresztül autodidakta, — ami ilyen 'kérdések elintézéséhez szükséges. Ne méltóztassanak Magyarország egyik igazam kiváló közigazgatási rendjének homlokára a szakadatlan emlegetéssel olyan bélyeget nyomni, amelyet az a rend igazán nem érdemelt meg. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Propper Sándor: Igen. de maradjon meg mindenki a maga helyén!) Ha azt mondta t, képviselőtársam, hogy mindenki maradjon meg a maga helyén, akkor egészen sajátságos helyzetbe jutnánk, ön is, én is. Ön valószínűleg valamelyik műhelyben volna, én pedig valószinüleg künn volnék valamelyik plébánián. (Derültség.) Kérném a t. Házat, méltóztassék a szakaszt változatlanul elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a szakaszt a bizottság szövegezésében elfogadna szemben Bárdos Ferenc képviselőtársunk szövegezésével, igen vagy nem 1 ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a bizottsági szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik) Többség. A Ház a bizottsági szöveget fogadja el. a módosítást pedig elvetette. Következik a 108. §. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 108., 109. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. — Olvassa a 110. §-t). Elnök: Szólásra következik 1 Gubicza Ferenc jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy csak tévedésből maradhatott ki az első bekezdés folytatásaiként az »Országos Társadalmi Biztositó Intézetnek« szavak után »illetőleg a Magánalkalmazottak Biztositó Intézeütése 1Ù28 június 14-én, csütörtökön. 85 tének« szavak. Javaslom tehát ennelk kiegészítését. (Helyeslés. — Propper Sándor: Ez igazán az előadó ur dolga volna!) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kíván szólni! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Képviselőtársamnak teljesen igaza van: valóiban csak elnézésből maradt ki ez a pár szó, a máisik intézetnek a címe. Kérném tehát annak pótlását. (Helyeslés. — Propper Sándor: Végre egy módositást elfogadnak!) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Követíkezik a határozathozatal. A szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Kérdem, méltóztatnak-e Kéthly Anna képviselőtársunk pótlását is elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) Ugy látom, hogy a Hálz ezt egyhangúlag elfogadta. Következik a 111. '§>. Kérem annak felolvasását. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 111. §~t, amely észrevétel nélkül elfogadtatik. — Olvassa a 112. §-t). Györki Imrei Györki Imre: T. Képviselőház! A 112. § állapítja meg az intézet elnökének és alelnökének hatáskörét. Ebből a felfogásból kiindulva, amelynek kifejezést adtam a javaslat 105., illetőleg 107. §-ánál, amikor az önkormányzat elvi álláspontjára helyezkedtem, van szerencsém ehhez a szakaszhoz a következő módosításokat bet erjeszteni. Először is javaslom a 112. § második bekezdése helyett a következő uj szöveget (olvassa): »Az 1927 : XXI. tcikk 113. §-ánaik első bekezdése helyélbe a következő rendelkezési léte: Az Országos Társadalombiztositó Intézet elnökét az igazgatóság saját kebeléből az alapszabályokban meghatározandó sorrendben és időtartamra, felváltva a munkaadó és biztositott igazgatósági tagok sorából, szükséges számú alelnökeit pedig egyenlő arányban a munkaadó és biztosított tagok sorából választja. Másik módosításom a következő: A 112. §-hoz uj harmadik bekezdéseiként a következők beiktatását kérem: »Az 1927 : XXI. tcikk 113. §-ának negyedik bekezdése helyébe a következő rendelkezési, lép: Az elnök és alelnökök tisztsége tiszteletbeli és tiszteletdíjban sem részesülhetnek.« A harmadik módosítás a 112. §-hoz egy uj negyedük bekezdés beiktatását célozza és pedig akképten, hogy az 1927 : XXI. tcikk 113. §-ának ötödik bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: »Az elnök és alelnökök tisztsége a közgyűlés tartamára szól.« Végül negyedszer javaslom, hogy a 112. §-hoz uj bekezdésként a következő szavak iktassanak be: »Az 1927 : XXI. te. 113. Vának 2., 7. és 8. bekezdése érvényét veszti.« Mint a felolvasott javaslatokból méltóztatott hallani, javaslatom elsősorban azt célozza, hogy az intézmény elnöke a munkaadók és munkások sorából, tehát az érdekeltek sorából kerüljön ki, ne pedig oly ember állittassék az intézet élére, akinek magához az intézményhez tulajdonképen semmi köze nincs. A munkásb'iztostás eddigi fejlődése kétségkívül beigazolta, hogy mindig akadt a munkaadók vagy munkások sorából olyan alkalmas és rátermett ember, aki nagyszerűen tudta betölteni azt a hivatást, amelyet be kell tölteni az intézmény elnöki, illetőleg alelnöki székében s betöltötte anélkül, hogy ennek az állásnak betöltésével az államkincstárt oly horribilis költséggel terhelte
