Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-186

84 Az országgyűlés képviselőházának 186. ülése 1928 június lé-én, csütörtökön. nyilvánosság, meg volt az ellenőrzés és meg volt a lehetősége annak, hogy a nyilvánosságot felvilágosítsuk. Ha tehát a törvényjavaslat maga ilyen parlamentáris ellenőrzés mellett ilyen minősíthetetlenül rossz, milyen lesz. az az alapszabály, amelyet a nyilvánosság ellenőrzésié nélkül fognak megszerkeszteni? Egészen bizonyos, hogy ami kevés ebben a törvényjavaslatban, vagy az 1927 : XXI. tcikkben van, ami nagyon kevés a látszat kedveért benne maradt, azt az alapszabályokkal el fogják kobozni a ministeriumhan. Mert a ministeriumban ma szociális érzék nincs, vagy ha szociális érzék van, azt nem tanúsítják, mert a munkásgyülölet ott sokkal nagyobb, mint a szociális belátás. (Ellenmondások jobbfelől.) Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok ismételten rendreutasítani. Propper Sándor: Én hajlandó vagyok ezt bizonyitani. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Állok elébe!) Ha a minster ur hozzájárul, hajlandó vagyok ezt nyomban bibonyitani. (Kuna P. András: A maga módja szerint!) T. minister ur, egy panasz ment önhöz.^ A panaszt ön, ugy intézte el, hogy az aktát átküldte a járásbírósághoz és a panaszos ügye ugy nyert elintézést, — igaz^ hogy nem szociális biztcsitási ügy. hanem lakásügy volt (Mozgás a jobboldalon) — hogy az illető szegény embert négy hónapra lecsukták. (Vass József népjóléti és munkaügyi mniister: Miről van szó? Mert én nem tudom, miről van szó!) Majd eljuttatom önhöz az aktát. (Felkiáltások jobbfelől: Ne majd! Most!) Mondoni, elhozom az aktákat s leteszem a Ház asztalára. Egy öreg nyomdai munkást kilakoltattak. Az illető ezt magára nézve sérelmesnek találta és beadványt intézett a minister úrhoz. A minister ur a beadványt megvizsgálta és az abban található nem egészen szalonképes kifejezések miatt mit tett? Áttétette az ügyet a bírósághoz és a biróság nem lakást adott annak az öreg, rokkant nyomdai munkásnak, hanem négy hónapra lecsukatta. (Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon helyes!) Ez az önök felfogása. (Egy hang a jobboldalon: Tessék a törvényt tisztelni!) Kijelentem önöknek, uraim, hogy ha valaki a szociális ministeriumba beteszi a lábát, ha panasza szubjektív is — mint már emiitettem előbb — a maga üldözötíségében és elnyomásában, (Felkiáltások a jobboldalon: Vagy sértő, gyanusitó!) a maga keserűségében, amikor utcán hever a családja a maga kis butorroncsaival. nem azt mérlegelem elsősorban, „hogy van-e a beadvánnyal szemben büntetőjogi szempontból kifogás, hanem azt vizsgálom;, hogy igaza van-e, azt cselekszem először, hogy fedél alá juttatom családjával és csak másodsorban szaladok a bírósághoz és csukatom le. Elnök: A képviselő ur beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Propper Sándor: De hozhatnék számtalan adatot, mert ott van nálunk tömegével hasonló panasz, amely szociálpolitikai, érzéketlenségre vall. Én csak ezzel az eggyel akartam bizonyitani. Nem azért, hogy a ministeriumot hántsam, hanem hogy hozzájáruljak ahhoz, hogy a ministeriumban. a szociális szellem létrejöjjön és a mai szellem megváltozzék. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. Á minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Ez valóságos személyi invektiva volt a t. képviselő ur részéről. (Propper Sándor: A szándék nem volt az!) Köszönettel nyugtázom kijelentését, hogy nem ez volt a szándéka. A forma mindenesetre az volt, hogy tudniillik annak a megállapításnak bizonyítására, hogy a népjóléti ministeriumban munkásgyülölet uralkodik, felhozza azt az esetet, amelyről, őszintén szólva, most hallok először. (Propper Sándor: Meg fogom mutatni!) Lehet, hogy megfordult előttem, de nem emlékszem reá. Ha azonban az esetnek a lényegét méltóztatnak megvizsgálni, akkor arra az érdekes megállapításra lehet jutni, hogyha a miniteriumnak valamelyik hivatalos közege áttette azt a kérvényt a büntető bírósághoz, akkor egészen biztosan igen súlyos oka lehetett reá, mert a független biróság elbírálván a kérvényben található sértéseket, négy hónapi büntetést volt kénytelen kimérni. (Zaj. — Esztergályos János: De egy szerencsétlen ember aki el van keseredve!) Bocsánatot kérek, egy szerencsétlen ember, aki segítséget akar és segitséget vár az állami főhatalom képviselőjétől, semmiesetre sincs arra feljogosítva, hogy a saját neveletlenségének sáros csizmáját az állami főhatalom képviselőjébe beletörölje. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Erre sernmiesetre sincs feljogosítva és az a ministerium, mely megengedné, hogy ilyen módon bánjanak az állami főhatalommal, valóban elfeledkeznék saját kötelességéről. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ismétlem, nem tudok erről az esetről, de egészen bizonyos, hogy én is igy jártam volna el az illetővel szemben, (Helyeslés a jobboldar Ion.) mert tartozom a ministeri tekintélyt megóvni az ilyen durva, brutális sértésekkel szemben. Ami illeti az én előbbi közbekiáltásomat, némi rektiflkációval tartozom, nehogy félreértés legyen belőle. Propper igen t. képviselőtársam azt méltóztatott mondani, hogy fog nekem liferálni olyan argumentumokat, amelyek meggyőznek arról... (Propper Sándor: Azt nem mondtam! Erre nem vállalkozom! A pártpolitikai szempont megváltoztatására nem tudok vállalkozni!) Meg méltóztatik engedni, hogy befejezzem? (Propper Sándor: Parancsoljon!) Azt méltóztatott mondani, hogy liferálni fog nekem argumentumokat, amelyek valóban helytállóak, mert ebből méltóztatott kiindulni. Erre kiáltottam közbe, hogy nem tud ilyeneket liferálni; mert amiket eddig tudott liferálni t. képviselőtársam, azokat én másfél év óta valamennyit mérlegre tettem. Ha ugyanezt méltóztatott volna felhozni, akkor nyilván lett volna szerencsém hallani. Nem annyit jelentett ez, a közbekiáltás, hogy: nem tud, mintha azt mondanám, hogy t. képviselőtársam nem szakértő ebben a kérdésben. Ami mostmár a kérdés lényegét illeti, t. képviselőtársam egészen sajátságos argumentálást hozott fel: az 1907 : XIX. te. alapján, tehát autonómiával működött munkásbiztositó betegsegélyző olcsóbban dolgozott adminisztrációs szempontból — méltóztatott állítani — többet juttatott a munkásoknak és kevesebb járulékot szedett. (Propper Sándor: Ugy van!) Bocsánatot kérek, ezek közül egyik sem felel meg — talán az utolsó pontot kivéve — a tényeknek. Ellenben megfelel a tényeknek az, hogy a munkásbiztositónál, — igaz, hogy a háborús éra végén és a kommün megszűnése után — amikor hivatali elődeim átvették, valóságos szemétdombot találtak. — bocsánatot kérek a kifejezésért — elhanyagolva, lerongyolódva, mindentől megfosztva, kikopva, adósságokkal agyonterhelve, mindenféle tehertételekkel megnyomorítva találták, úgyhogy éveken