Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-186
"Az országgyűlés képviselőházának 186. nem biztosítja az igazgatóságnak, legegyszerűbb volna nyíltan megmondani, hogy mindent a népjóléti minister és a népjóléti ministerium, a mindenkori népjóléti ministerium intéz (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és semmit sem t intéz ennek az intézménynek az az igazgatósága, amelyet a munkások és munkaadók választottak és választanak majd meg, azok a, munkások és munkaadók akiknek járulékaiból tartják fenn túlnyomórészt ezt az egész intézményt. Nem tudom megérteni, miért kell az egész munkáskérdést még mindig igy kezelni, miért kell a munkásságot még mindig ugy kezelni, mintha kiskorú volna. Nem tudom megérteni azt a félelmet, amely ennél a kérdésnél megmutatkozik; mert ha jó az a munkás arra és az a munkaadó is arra, hogy a maga járulékaival hozzájáruljon ennek az intézménynek fentartásához, de nemcsak hozzájáruljon, hanem, mondhatnám csaknem kizáróan az ő járulékaiból tartsák fenn ezt az intézményt, akkor nem tudom megérteni, hogy ha a kötelességek tekintetében igen súlyos terheket ró ez a törvény munkásokra és munkaadókra egyaránt, miért kell ezt a réteget attól a legelemibb jogától elütni, hogy ezekben a fontos ügyekben maga határozzon és maga intézkedjék. Azt hiszem, hogy az a siker, amelyet a népjóléti minister ur ettől a törvénytől vár. igen nagy mértékben van veszélyeztetve azáltal, hogy az autonómia ilyen kontemplált módon meg van csonkítva. Ha azt akarjuk, hogy ez iránt az intézmény iránt az érdekeltek a megfelelő 1 és szükséges bizalommal viseltessenek, akkor ennek legelemibb előfeltétele az, hogy a biztosítottak által választott igazgatóság hatáskörét ugy állapit su k meg, hogy az ezekben a fontos kérdésekben és fontos ügyekben maga határozhasson. Ezek által a szempontok által vezéreltetve tisztelettel kérem javaslatom elfogadását. Elnök: Szólásra következik 1 ? Gubicza Ferenc jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! E körül a szakasz körül már a bizottságban és azután a plénumban az általános vita folyamán megvívtuk a harcot. A minister ur hajthatatlannak mutatkozott mindkét helyen, kijelentvén, hogy eredeti tervéből nem enged és az autonómia szélesebbkörü hatáskörét nem hajlandó törvénybeiktatni. Ez, ugyebár, szinte feleslegessé tenné azt, hogy a kérdéshez hozzászóljunk. Tekintettel azonban arra, hogy a jiavaslat elfogadásával az ügy aktái nem zárulnak le, tekintettel arra, hogy e szakasz körül a csatározás a javaslat elfogadása után átmegy majd a közéletbe és ott fog folytatódni, én mégis utolsó kisérletkéipen figyelmébe ajájilom a mélyen t. Képviselőháznak, hogy az autonómiának ezzel a tervezett megcsonkitásával, ezzel a látszatautonómiával igen súlyos hibát követ el és nem a szociális békét szolgálja vele, amelyet kijelentése szerint elérni kivan, hanem beláthatatlan következményű szociális harcokat idéz fel a munkásság körében, amely valóiban ugy, ahogyan Bárdos Ferenc képviselőtársam mondüa, ezzel a biztosítással igen súlyos adóterheket vállal magáira anéllkül, hogy reménye volna arra, hogy majd ennek az uj intézménynek igazgatásában a legcsekélyebb joggal is rendelkezhetik. Ha az eddig lefolyt tárgyalás summáját figyelembe vesszük, akkor azt kell látnunk, — és ezt mindén tárgyilagos bíráló megállapíthatja — hogy ami eddig a javaslat körül törülése 1928 június lé-én, csütörtökön. T* tant, az kvázi versenyfutás abban az irányban, hogy minél kevesebb jó jusson ebből a javaslatból kifolyólag a biztosított tömegek részére. Valóságos rombolás ment itt végbe a javaslat intenciói ellen. A hatvanöt éves korhatár beiktatása úgyszólván megszüntette a javaslat öregjkori biztositási jellegét. A hatvanöt éves életkor törvénybeiktatásával öregkori biztosítás egyáltalán nincs. Vitrin kell majd azok számára, — Zadravetz szerint Magyarországon a becsületes emberek számára kell vitrin, eléig egy vitrin — egy második vitrint állithatunk a Zadravetz vitrinje mellé, amelybe majd azokat tehetjük be,, és amelybe azok fogiiak elférni, akik e javaslat alapján majd Öregkori járadékot fognak ikapni. Később, a kirótt járulékok szisztémájának elfogadásával lefaragtuk a rokkantjáradék kétharmad részét, mert ismervén a fizetéskészséget és a fizetési lehetőséget, a kirótt járadékok nem jelentenek kevesebbet, mint azt, hogy a tervezett roktkant járadék túlnyomó nagy része illuzórius, meglesz a papíron, de nem lesz meg a gyakorlatban, ha a kirótt járulékot fogják alapul venni és nem a lerótt járulékot. Tovább men tünlk a pusztításban. A munkásasszonyok kirekesztésével, azzal, hogy az özvegy csak akkor kap ellátást, ha maga is rokkant vagy hatvanöt éves, megszüntettük ; az özvegyi ellátást, a gyermekek kinullázásával, az öngyilkosszakasszal és a házasságon kivül született gyermekek kinullázásával megszüntettük a gyermekek ellátását. Úgyhogy nem tettünk eddig semmi egyebet ebben a javaslatban, minthogy minden lehetőséget csökkentettünk vagy megszüntettünk. így végül nem lesz. más,, — amint az általános vita folyamán tartott beszédemben mondottam, — mint égy nagy pénzgyűjtő urna, amelybe hurcolják be a pénzeket, de onnan kapni nagyon ritka, nagyon kevés ember fog. Egy pozitívum marad, az, hogy fizetni kell, ez is csak a munkásra nézve, mert a munkás béréből levonják a járulékot, mig a szolgáltatás puszta negatívum marad, mert egészen bizonytalan, hogy valaki onnan valaha valamit is kapni fog; Fokozott mértékben áll majd elő ez a veszély akkor, ha az intézménynek nem lesz a biztosítottak és a biztositók köréből választott kellő befolyású igazgatósága v ha nem lesz megfelelő befolyása és ellenőrzésé azoknak, akik majd ezért a biztositási ágért a terheket viselik. E szakasz törvény beiktatásával, a látszat-igazgatóság megteremtésével, az ; igazgatóság minden hatáskörének lefaragásával azután rátesszük a porosófedelet erre az egész uj, nagy. reklamirozott intézményre. Akkor azután rátesszük a koporsófedelet erre az egész ban hiába ültünk itt és hiába dolgoztunk, mert ez az alkotás minden lesz, csak nem szociális intézmény, ennek nyomán nem lesz szociális biztosítás, nem lesz szociális szolgáltatás és nem lesz szociális jólét. Én magam is azt hiszem, hogy sokkal jobb az, amit Bárdos Ferenc képviselőtársam mond, jobb ennél egy diktatórikus berendezkedés. Ennél a látszat igazgatóságnál sokkal jobb, ha a kormány magának tartja fenn az omni potenciát vagy átruházza az ébredőkre, vagy akárkicsodákra, akik talán kedvesebbek a népjóléti kormánynak, mint a munkások, vagy a munkáltatók; sokkal jobb, mert akkor az ország tudja magát mihez tartani; akkor kereken le van ( fektetve és ki van mondva» hogy a munkásságnak semmi köze a szociális biztosításhoz, az uj Társadalombiztosító Intézethez nines, csak annyi, hogy fizetnie kell, Akkor
