Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-186
78 Az országgyűlés képviselőházának 186. ülése 1928 június lé-én, csütörtökön. tudja, vagy számol vele, vagy védekezik ellene vagy valamit cselekszik, de legalább nincs kötve és nincs félrevezetve egy látszatigazgatóság, látszatautonómia áltai és módjában van a szerint berendezkedni. Az az igazgatóság, amelyet ez a törvényjavaslat kontemplál; illetőleg", amelyet az, 1927. évi XXI. törvénycikkből csak számszerűen kibővítve» de nem hatáskörben átvesz, eizzel a hatáskörrel akár ott sem volna. Választási komédiák fognak lejátszódni kevés izgalommal, meg fognak küzdeni a pártok vagy az irányzatok, az igazgatóság majd összejő és nézheti egymást vagy a saját köldökét minden igazgatósági tag, mint a hindu isten . . . Elnök: A képvselő urat kénytelen vagyok ezért a kifejezésért rendreutasítani. Ez a parlamenti illemmel nem egyeztethető össze. (Kuna P. András: Gyakorlatból tudja!) Propper Sándor: ... de ebből termékeny munka a szociális biztosítási terén nem lesz. Az lesz a helyzet, ami ma a munkásbiztositónál van: semmit, legalább is a biztosítottak számára. Hiszen meg sem merték csinálni az autonómiát, nem is bíznak benne, maga a minister ur sem bizik benne, mert ha biznék az e fajtájú autonómiában, akkor megcsinálta volna már hat hónappal ezelőtt legalább kipróbálás céljából. De azt hiszem, maga a ministerium is látja, hogy ez, pictus masculus, hogy ennek semmi értelme nincs, kár vele vesződni, meg sem csinálja, a törvény erre kötelező határidőt nem szab, nem baj. hogy nem csinálta meg, egyáltalában nem kell megcsinálni, senki sem reklamálja, senkinek sem hiányzik egy ilyenfajta autonómia. Most azonban megint tárgyaljuk és meg akarjuk erősíteni ebben a törvényben azt, amit a másik törvényben elrontottunk és olyan autonómiával f akarunk felruházni egy ilyen hatalmas intézményt, amilyent a javaslat kontemplál. Én azt hiszem, itt megint igen alaposan el fogjuk rontani a dolgot. Ebben az uj intézetben, amelynek címe majd Társadalombiztosítási Intézet lesz» a hierarchia az lesz, hogy fent ül a minister» alatta az elnök és az alatt a vezérigazgató, de másnak ott szava, másnak ott döntő joga nem lesz, másnak ott beleszólása nem lesz. Ott három ur lesz. A legnagyobb ur a minister, utána következik az elnök és azután a vezérigazgató. A többinek semmihez semmi köze nincs. Lesz azután egy igazgatóság az t úgynevezett ideális paritás alapján, ami azt jelenti, hogy az egyik érdekeltség részéről csak annyi szavazhat, amennyi a másik érdekeltség részéről jelen van. Ez prémiuma a lustaságnak, alátámasztása a nemdolgozásnak, felhívás arra, hogy nem kell megjelenni, mert hiszen semmi veszély nem fenyeget, mert a döntő szó mindig, minden esetben az elnöké lesz. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez az érvelés a munkáhiány elleni biztosításra is áll ám.) Végtelenül sajnálom minister ur, hogy az ön szájából ezt hallom. Ez nem szól arról. A munkahiány esetére való biztosítás egészen más. Ez lehet Fenyő Miksának érve, de egy szociális ministernek nem lehet érve. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Az ön érve!) Ez az igazgatóságra szól, nem pedig a szerencsétlen munkanélküli munkásokra. Ez a kettő merőben ellentétes egymással. A minister ur tehet róla, nem én. Én védekezem az ellen, hogy a minister ur olyan igazgatóságot kreáljon, amely nem köteles dolgozni. Én olyan igazgatóságot akarok, amely köteles legyen dolgozni, amely a mellett, hogy hatásköre van, bizonyos inspirációkat is kap a törvénytől, hogy dolgozzék. Mert, bocsánatot kérek, ha az igazgatóságnak csak annyi tagja szavazhat az egyik részről, amennyi a másik részről jelen van, ez egészen természetes, hogy kifejleszti az indolenciát, mert tudni fogják, hogy ott semmiféle veszély nem fenyegethet sem jobbról, sem balról, hogy ott nem történhetik más, mint amit az elnök akar. Tegyük fel, ami igen könnyen feltehető, hogy ott az igazgatóság két iránya egymással szögesen szemben fog állani, ami a régi igazgatóságban nem volt meg, mert ott a kutyaszövetség megbízottjai 'a szociáldemokrata megbízottakkal a szociális kérdésekben igen jól megértették egymást. Ezen kár mosolyogni minister ur, ezen örülni kell. De tegyük fel, hogy itt nem igy lesz, tegyük fel, hogy majd az^ igazgatóság két iránya szemben áll egymással és minden kérdésben mindegyik a maga felfogása szerint fog konzekvensen szavazni. Egymást azonban nem szavazhatják le az ideális paritás m alapján, mert hiszen ha egy munkaadó van jelen, csak egy munkás szavazhat, a többit kiselejtezik. Mármost mi fog történni 1 ? Egy, három vagy Öt szavazat van, az teljesen mindegy; szavazategyenlőség esetén a döntés joga^ áthárul az elnökre, és az elnök a kérdést egészen bizonyosan a minister ur intenciói szerint fogja eldönteni, mert hiszen függ a minister úrtól. Ezt már tudjuk, ezt már tapasztaltuk. De ne méltóztassék örök időkre berendezkedni mélyen t. minister ur. A helyzet most ennek a rezsimnek kedvező s mindent arra állítanak be, hogy ennek a rezsimnek élete örök. Tehát mindig minden ugy fog történni, ahogy ez a mai rezsimnek megfelel. Én nagyon élénken el tudok képzelni politikai irányt és politikai^ változást, amely ennek a rezsimnek befolyását csökkenteni fogja. Élénken el tudok képzelni — ez nem is tartozik az álmok világába — egy szocialista munkaügyi ministért. Akadt már néhány ilyen ebben a korszakban és fog még akadni néhány, akkor azután arra nem is gondolt a minister ur, hogy azt az omnipotenciát, amelyet most saját magának biztosit ebben a törvényjavaslatban és a megelőző törvényjavaslatban is, egy ellenkező irányú politikai rezsim kapja kezébe. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez mutatja, mennyire tárgyilagos vagyok.) Nem tárgyilagos ön, minister ur, csak rövidlátó, mert azt hiszi, hogy ez a rezsim örökké fog tartani. Meg vagyok róla győződve, hogy abban a hitben él és cselekszik, hogy ez a rezsim megdönthetetlen és örökké fog tartani. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Propper Sándor: Ha a minister ur bizonyos volna afelől, hogy egy-két-három-öt esztendő múlva ez a rezsim lehanyatlik, meg vagyok róla győződve, hogy egészen más intézkedéseket vett volna fel ebbe a javaslatba. Kijelentem, hogy pártpolitikai hatalmi kérdéssel állunk szemben. Ilyen nyíltan, nyersen, kereken jelentem ki, azért nincs reményem, hogy a minister ur hozzájárul valamilyen változtatáshoz. Mi azonban megkíséreljük ezt, mert a jövőre nézve nekünk igazolnunk kell, hogy mi tárgyilagosan és becsületesen kerestük a megfelelő megoldást és nem rajtunk múlt, hogy ez nekünk nem sikerült. Be kell jelentenem, amit bejelentettem az általános vita folyamán, hogy a r dolgozó munkásság a verejtékesen, véresen súlyosan dolgozó munkásság a maga jogainak csorbításába soha, de soha sem fog belemenni.
