Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-186

78 Az országgyűlés képviselőházának 186. ülése 1928 június lé-én, csütörtökön. tudja, vagy számol vele, vagy védekezik ellene vagy valamit cselekszik, de legalább nincs kötve és nincs félrevezetve egy látszat­igazgatóság, látszatautonómia áltai és módjá­ban van a szerint berendezkedni. Az az igazgatóság, amelyet ez a törvény­javaslat kontemplál; illetőleg", amelyet az, 1927. évi XXI. törvénycikkből csak számszerűen ki­bővítve» de nem hatáskörben átvesz, eizzel a hatáskörrel akár ott sem volna. Választási komédiák fognak lejátszódni kevés izgalom­mal, meg fognak küzdeni a pártok vagy az irányzatok, az igazgatóság majd összejő és néz­heti egymást vagy a saját köldökét minden igazgatósági tag, mint a hindu isten . . . Elnök: A képvselő urat kénytelen vagyok ezért a kifejezésért rendreutasítani. Ez a par­lamenti illemmel nem egyeztethető össze. (Kuna P. András: Gyakorlatból tudja!) Propper Sándor: ... de ebből termékeny munka a szociális biztosítási terén nem lesz. Az lesz a helyzet, ami ma a munkásbiztositónál van: semmit, legalább is a biztosítottak szá­mára. Hiszen meg sem merték csinálni az auto­nómiát, nem is bíznak benne, maga a minister ur sem bizik benne, mert ha biznék az e faj­tájú autonómiában, akkor megcsinálta volna már hat hónappal ezelőtt legalább kipróbálás céljából. De azt hiszem, maga a ministerium is látja, hogy ez, pictus masculus, hogy ennek semmi értelme nincs, kár vele vesződni, meg sem csinálja, a törvény erre kötelező határidőt nem szab, nem baj. hogy nem csinálta meg, egyáltalában nem kell megcsinálni, senki sem reklamálja, senkinek sem hiányzik egy ilyen­fajta autonómia. Most azonban megint tár­gyaljuk és meg akarjuk erősíteni ebben a tör­vényben azt, amit a másik törvényben elron­tottunk és olyan autonómiával f akarunk fel­ruházni egy ilyen hatalmas intézményt, ami­lyent a javaslat kontemplál. Én azt hiszem, itt megint igen alaposan el fogjuk rontani a dol­got. Ebben az uj intézetben, amelynek címe majd Társadalombiztosítási Intézet lesz» a hierarchia az lesz, hogy fent ül a minister» alatta az elnök és az alatt a vezérigazgató, de más­nak ott szava, másnak ott döntő joga nem lesz, másnak ott beleszólása nem lesz. Ott három ur lesz. A legnagyobb ur a minister, utána követ­kezik az elnök és azután a vezérigazgató. A többinek semmihez semmi köze nincs. Lesz az­után egy igazgatóság az t úgynevezett ideális paritás alapján, ami azt jelenti, hogy az egyik érdekeltség részéről csak annyi szavazhat, amennyi a másik érdekeltség részéről jelen van. Ez prémiuma a lustaságnak, alátámasztása a nemdolgozásnak, felhívás arra, hogy nem kell megjelenni, mert hiszen semmi veszély nem fenyeget, mert a döntő szó mindig, min­den esetben az elnöké lesz. (Vass József népjó­léti és munkaügyi minister: Ez az érvelés a munkáhiány elleni biztosításra is áll ám.) Vég­telenül sajnálom minister ur, hogy az ön szá­jából ezt hallom. Ez nem szól arról. A munka­hiány esetére való biztosítás egészen más. Ez lehet Fenyő Miksának érve, de egy szociális ministernek nem lehet érve. (Vass József nép­jóléti és munkaügyi minister: Az ön érve!) Ez az igazgatóságra szól, nem pedig a szerencsét­len munkanélküli munkásokra. Ez a kettő me­rőben ellentétes egymással. A minister ur tehet róla, nem én. Én védekezem az ellen, hogy a minister ur olyan igazgatóságot kreáljon, amely nem köteles dolgozni. Én olyan igazga­tóságot akarok, amely köteles legyen dolgozni, amely a mellett, hogy hatásköre van, bizonyos inspirációkat is kap a törvénytől, hogy dolgoz­zék. Mert, bocsánatot kérek, ha az igazgató­ságnak csak annyi tagja szavazhat az egyik részről, amennyi a másik részről jelen van, ez egészen természetes, hogy kifejleszti az indo­lenciát, mert tudni fogják, hogy ott semmiféle veszély nem fenyegethet sem jobbról, sem bal­ról, hogy ott nem történhetik más, mint amit az elnök akar. Tegyük fel, ami igen könnyen feltehető, hogy ott az igazgatóság két iránya egymással szögesen szemben fog állani, ami a régi igaz­gatóságban nem volt meg, mert ott a kutya­szövetség megbízottjai 'a szociáldemokrata megbízottakkal a szociális kérdésekben igen jól megértették egymást. Ezen kár mosolyogni minister ur, ezen örülni kell. De tegyük fel, hogy itt nem igy lesz, tegyük fel, hogy majd az^ igazgatóság két iránya szemben áll egy­mással és minden kérdésben mindegyik a maga felfogása szerint fog konzekvensen szavazni. Egymást azonban nem szavazhatják le az ideális paritás m alapján, mert hiszen ha egy munkaadó van jelen, csak egy munkás szavaz­hat, a többit kiselejtezik. Mármost mi fog tör­ténni 1 ? Egy, három vagy Öt szavazat van, az teljesen mindegy; szavazategyenlőség esetén a döntés joga^ áthárul az elnökre, és az elnök a kérdést egészen bizonyosan a minister ur intenciói szerint fogja eldönteni, mert hiszen függ a minister úrtól. Ezt már tudjuk, ezt már tapasztaltuk. De ne méltóztassék örök időkre berendez­kedni mélyen t. minister ur. A helyzet most ennek a rezsimnek kedvező s mindent arra állítanak be, hogy ennek a rezsimnek élete örök. Tehát mindig minden ugy fog történni, ahogy ez a mai rezsimnek megfelel. Én nagyon élénken el tudok képzelni politikai irányt és politikai^ változást, amely ennek a rezsimnek befolyását csökkenteni fogja. Élénken el tu­dok képzelni — ez nem is tartozik az álmok világába — egy szocialista munkaügyi minis­tért. Akadt már néhány ilyen ebben a korszak­ban és fog még akadni néhány, akkor azután arra nem is gondolt a minister ur, hogy azt az omnipotenciát, amelyet most saját magának biztosit ebben a törvényjavaslatban és a meg­előző törvényjavaslatban is, egy ellenkező irányú politikai rezsim kapja kezébe. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez mutatja, mennyire tárgyilagos vagyok.) Nem tárgyilagos ön, minister ur, csak rövidlátó, mert azt hiszi, hogy ez a rezsim örökké fog tartani. Meg vagyok róla győződve, hogy ab­ban a hitben él és cselekszik, hogy ez a rezsim megdönthetetlen és örökké fog tartani. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék beszédét befejezni. Propper Sándor: Ha a minister ur bizo­nyos volna afelől, hogy egy-két-három-öt esz­tendő múlva ez a rezsim lehanyatlik, meg vagyok róla győződve, hogy egészen más in­tézkedéseket vett volna fel ebbe a javaslatba. Kijelentem, hogy pártpolitikai hatalmi kér­déssel állunk szemben. Ilyen nyíltan, nyersen, kereken jelentem ki, azért nincs reményem, hogy a minister ur hozzájárul valamilyen vál­toztatáshoz. Mi azonban megkíséreljük ezt, mert a jö­vőre nézve nekünk igazolnunk kell, hogy mi tárgyilagosan és becsületesen kerestük a meg­felelő megoldást és nem rajtunk múlt, hogy ez nekünk nem sikerült. Be kell jelentenem, amit bejelentettem az általános vita folyamán, hogy a r dolgozó munkásság a verejtékesen, véresen súlyosan dolgozó munkásság a maga jogainak csorbításába soha, de soha sem fog belemenni.

Next

/
Thumbnails
Contents