Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-186
"Áz országgyűlés képviselőházának 186. időt állapit ja meg, mégpedig teljesen érthetetlenül két évben. Vagy kellene itt is a rendes magánjogi elévülési időt alkalmazni és a törvény idevonatkozó intézkedéseit is hatályban tartani, vagy pedig méltánytalan az, hogy ilyen rövid időben állapitja meg a javaslat az elévülési időt, kimondván a visszafizetésnek visszamenőleg legfeljebb két évre való lehetőségét. Minthogy a befizetett járulékok egyénileg nyilván vannak tartva és mivel a járadék is, amelyet a Társadalombiztosító Intézetnek ki kell majd fizetnie, egyéni nyilvántartás alapján bármikor kimutatható, semmi ok nincs arra, hogy két év tartamára kivan ja a javaslat visszamenőleg kifizettetni a járadékokat, és mért nem óhajtja kifizetni mindazokat a fel nem vett járadékokat, amelyek a hozzátartozókat teljes egészükben megilletik. Javaslom tehát, hogy a 83. § negyedik sorában »de legfeljebb visszamenőleg két év tartamára« szavak töröltessenek, amivel lehetőséget adunk arra, hogy a hozzátartozók viszszamenőleg is megkapják ,a járadékot. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A népjóléti minister ur óhajt nyilatkozni! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Ennél a szakasznál a szakférfiakkal annak idején igen beható vita folyt arról, vájjon egyáltalán biztosittassék-e valami visszamenőleges jog a fel nem vett járadék magánjogi igényesei számára, vagy sem. Meglehetős hosszú vita után jutottunk arra az eredményre, hogy a Társadalombiztosító Intézetet nem lehet azzal megterhelni, hogy akár más okból fel nem vett járadékokat nyilvántartson hosszú időn keresztül nagyobb méretben, nagyobb összegekre szólóan, mert ez egyrészt magát az intézményt terheli, másrészt bizonytalanná teszi pénzügyi mérlegét is. Ennek következtében tisztelettel kérem, méltóztasék a szakaszt eredeti szövegében elfog adni . Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 83. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Györki Imre képviselő ur módosító indítványával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a szakaszt eredeti szövegében fogadta el s igy Györki képviselő ur módosító indítványa elesik. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 8L, 85. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 86. §-t): Az előadó ur kivan szólna Fitz Arthur előadó: Tisztelettel javaslom, hogy a 86. § 3. bekezdésének utolsó f sorában »létesíthet« és »tarthat« szavak közé az »és« szócska felvétessék. Kérem stiláris módosításom elfogadását. Gubicza Ferenc jegyző: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: T. Ház! A 86. § ugyanezen bekezdésének utolsó sorához van módosító javaslatom. Ez a szakasz, megállapítja azt, hogy a felállítandó intézet létesíthet éá fentarthat kórházakat, tisztviselői szanatóriumot, gyógyfürdőtel epeket stb. Szeretném, ha a törvény itt imperative rendelkeznék és ennek következtében javaslom, hogy a 86. § 3. bekezdésének utolsó sorában a »létesíthet« — és most már a javasolt beszúrással módosult — »és tarthat fenn« szöveg helyett »létesíteni és fen tartani köteles« szavak iktattassanak be. Gubicza Ferenc jegyző: Propper Sándor! Elnök: A képviselő ur nincs jelen; töröltetik. Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur óhajt nyilatkozni. ülése 1928 június lé-én, csütörtökön. 73 Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! A cél, amelyet t. képviselőtársam módositásával elérni akar, tulaj donképen azonos azzal, amit az eredeti szöveg utján elérni akarunk, nevezetesen, hogy ilyen egészségvédő intézmények létesítésére a lehetőség megadassék. Ő módositásával ezt kötelezővé akarja tenni. Ha imperativ alakban mondjuk ki ezt, akkor nem vesszük figyelembe az anyagi lehetőséget, ha viszont meghagyjuk ebben a fakultativ formában, akkor a létesítési és fentartási kötelezettség törvénybe van iktatva, mert hiszen a törvényhozónak az akarata van ebbe a szövegbe beburkolva, hogy ilyen intézmények tényleg létesüljenek és fentartassanak. Nem szeretném azonban, ha méltóztatnának imperativ szövegezéssel magára az intézményre olyan terhet róni, amely — a mértéket nem állapítván meg a törvényhozó akkor, amikor a parancsot kimondja. — esetleg teljesen lehetetlen helyzet elé állítaná az egész intézményt. Ezzel az okfejtéssel kérnem kell a módosítás mellőzését és a szakasznak az előadó ur egyszavas módostiásával való elfogadását. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 86. § első és második bekezdései meg nem támadtatván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. A harmadik bekezdés szövegét szembeállítom az előadó ur és Bárdos Ferenc képviselő ur módosításaival. Kérdem: méltóztatik-e a 86. § utolsó bekezdését eredeti szövegében elfogadni, szemben az előadó ur és Bárdos Ferenc képviselő ur indítványaival, igen vagy nem? (Nem!) A Ház az eredeti szöveg*et nem fogadja el. Most szembeállítom az előadó ur módosítását Bárdos képviselő ur módosításával. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az utolsó bekezdést az előadó ur módositásával elfogadni, szemben Bárdos képviselő ur javaslatával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 86. § utolsó bekezdését az előadó ur módosításával fogadja el, ennek következtében Bárdos képviselő ur módositása elesik. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 87—90. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 91. §-t). Propper Sándor! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, tötröltetik. Bárdos Ferenc képviselő ur jelentkezik szólásra. Bárdos Ferenc: T. Ház! A 91. § második bekezdése kimondja, hogy az intézetnek a gyólgyitó eljárást megtagadó határozata ellen birói jogorvoslattal élni nem lehet. Ez egészen uj rendelkezés a magyar törvényalkotásban. Véleményem és megítélésem szerint lehetetlen elzárni a jogorvoslat lehetőségét, aminek következtében javaslom, hogy a 91. § második bekezdésének utolsó sorában »bírói jogorvoslattal élni nem lehet« szavak helyett »bírói jogorvoslatnak van helye« szavak iktattassanak be. Ha a t. népjóléti minister ur ezt a módosításomat nem tenné magáévá, akkor egy alternatív javaslatot teszek, mégpedig azt, hogy hagyjuk ki a második bekezdést, hagyjuk nyilt kérdésnek, mert bevenni a törvénybe azt, hogy birói jogorvoslatnak 'helye nincs, szerintem, nem volna méltányos, helyes és igazságos. Gubicza Ferenc jegyző: Györtki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Én is érthetetlennek tartom a javaslatnak ezt a rendelkezését. Nem látom be, mi célja van annak, hogy kizárjuk a birói jogorvoslat lehetőségét ezekben az esetekben. Hiszen az 1927 : XXI. teikkben, mely a betegség esetére való kötelező biztosításról szól, szintén meg van adva a lehető- -
