Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-186

^4 Àz országgyűlés képviselőházának 186. ülése 1928 június 14-én, csütörtökön. ség arra, hogyha valaki gyógyintézetbe, szana­tóriumba való beutalását kéri és ezt a beuta­lást a munkásbiztositóintéizet szakorvosai nem javasolják, akikor jogorvoslatért fordulhat a munkás-biztosítási bírósághoz és a munkásbiz­tositási bíróság dönt azután abban a kérdés­ben, hogy a szanatóriumba való beutalásnak szükségessége fennforog-e vagy sem. Itt is a rokkantság megelőzését, késleltetését vagy megszüntetését célzó eljárásnak hivataliból való megindításairól, tehát ebből a célból kórházba, szanatóriumba vagy hasonló gyógyintézetbe való beutalásról van szó» Megtörténhetik, hogy maga az intézet szak­orvosa ezt nem látja szükségesnek, ellenben más orvos más szempontból szükségesnek találja. Minthoigy maga az intézet van hivatva arra, hogy az illető roikkantságának megelőzé­sére az intézkedéseket megtegye, minthogy az intézetnek saját intézménye lesz az is, ahova az a beteg bekerül, meg van adva a lehetőség arra, hogy rövid ott tartózkodás után azt mondja: én nem tudom, a rokkantságot meg­előzni f — s ennélfogva az illetőt kihelyezi az intézményből. De elvenni a lehetőséget attól, hogy ilyen esetben is jogorvoslatért fordulhas­son a bírósághoz, azt hiszem, teljesen céltalan és teljesen ^méltánytalan s ezért a magam ré­széről is kérem, méltóztassék Bárdos t. kép­viselőtársam móldositásához hozzájárulni. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister urat illeti a szó. Vass József népjóléti és munkaügyi mi­nister: T. Ház! Az analógia az 1927 : XXI. te. betegségi ágazata, valamint az öregségi ága­zat vonatkozó pontja között nem áll meg. Az 1927 : XXI. te. betegségi ágazatánál a gyó­gy itó eljárás egyenes' jogszerű juttatása ma­gának a törvénynek, ennek következtében, ha az intézmény megtagadja az igényt, amely valamely gyógyitó eljárás irányában támaszt­ható, abban az esetben birói jogorvoslatnak valamiképen módot kellett adni, mert hiszen az a munkás, illetőleg magát igényjogosult­nak gondoló minden jogorvoslat nélkül elüt­tetnék magának a törvénynek célgondolatá­tól. Itt azonban nem. erről van szó, t. Ház, Ennek a javaslatnak a célja az öregségi, rok­kantsági és egyéb vonatkozásban való bizto­sítás, tehát járadék juttatás. Ha azt kísérel­nék meg, hogy ettől üssenek el valakit, akkor feltétlenül biztosítani^ kellene részére a birói jogorvoslat lehetőségét. Amiről azonban ebben a iszakaszban szó van, az tulajdonképen egy profilaktikus^ eljárásnak a törvény alapján való bevezetése, ami tehát nem jog, hanem inkább ellenkezőleg olyan lehetőség, amelyet az ^intézménynek magának és elsősorban) az intézménynek érdekében vezetünk be, neveze­tesen gyógyítani azt a munkást, aki gyógyítás nélkül esetleg előbb megrokkanván, előbb lesz terhére az intézménynek. Itt tehát nem lehet birói jogorvoslat alá bocsátani azt a kérdést, vájjon az illető csakugyan részesül­jön-e vagy sem ilyen profilaktikus eljárásban. Kérném tehát a t. Házat, méltóztassék a szakaszt eredeti szövegében elfogadni. (He­lyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. A 91. § első bekezdése meg nem támaditatván azt elfogadottnak jelentem ki. A második bekezdéssel szemben áll Bár­dos képviselő ur két indítványa amelyek kö­zül az egyik a szakasz törlését indítvány ózza, a másik pedig a'szakasz kiegészítését, ameny­nyiben azt eredeti szövegében fogadná el a Ház,. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e a második hekezdést eredeti szövegéiben elfo­gadni, szemben Bárdos képviselő urnák mind a két indítványával ? (Igen!) A Ház az. eredeti szöveget fogadja el és igy Bárdos képviselő urnáik mind a két javaslata elesik. Következik a 92. §. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 92. §4). Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Azt hiszem, csak a szakasz világosabbá tételére szolgál az a módosításom, amely igy kezdené e szakaszt (olvassa): »Ha valaki alapos ok nélkül a gyó­gyító eljárás alól magát kivonja ...« Ha ugyan­is az alapos ok nélkül való megjelölés a gyó­gyitó eljárás után marad benn a törvényben, akkor az vetődhetnék fel, hogy az alapos ok csak a gyógyitó eljárás alól való kivonásnál szolgál mentő körülménnyel, nem pedig az or­vosi vizsgálat megtartásánál és a megindult gyógyitó eljárás megszakításánál is, holott én ugy hiszem, hogy az alapos okot valamennyi­nél mentő körülménynek kívánja fentartani a törvényjavaslat. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Csilléry András. Csilléry András: T. Ház! A 92. § a műtéti kényszernek megállapításáról is beszél, mert hiszen tulaj donképen ez a fejezet az egészség­ügyi és gyógyitó eljárás kapcsán olyan műté­tek és beavatkozások szükségszerűségének in­doklását is magában foglalja, amelyekkel a rokkantságnak megszüntetése vagy legalább is a rokkantság fokának csökkentése lehetővé vá­lik. Épen ebből a szempontból említi a 88. § 4. pontja azt, hogy az intézet által a magyar ki­rályi népjóléti és munkaügyi minister hozzá­járulásával elrendelt más módon is eszközöl­hetők ezek a beavatkozások. Én tehát tisztázni kívánnám azt, hogy a műtéti kényszer ennél a szakasznál sem állhat fenn, ezért tisztelettel javaslom, hogy a szövegezésnek megfelelő in­terpretálása szempontjából a 92. § utolsó mon­datát szövegezzük át mégpedig olyképen, hogy az »E szakasz« szavak után szurassék be: »és a 88. § első bekezdése 4. pontjának« szavak. Az utolsó mondat tehát igy szólna: »E szakaszos a 88. § első beikiezdóse 4. pontjának rendelkezése műtéti kényszert nem állapit meg«. Pontosnak tartom, hogy ezt a kérdést itt precizirozzuk már csak azért is, nehogy ezt esetleg valahogy félre­értelmezhessék. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem.) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minis­ter: T. Ház! Kéthly Anna t. képviselőtársam javaslata ugyanazt célozza. Ugyanazt kell te­hát most is mondanom, amit az előbb: csak azokról az esetekről van itt szó, amikor valaki a gyógyitó eljárást elfogadható ok nélkül meg­szakítja. Azt a javaslatot azonban, amelyet tenni méltóztatott, nem tudom elfogadni, mert hiszen ez a szó, hogy indokolatlanul megsza­kítja, a jogi kategóriák és a jogi fogalmazás szerint a legtágabb. Ha például a gyógyitó el­járás alá vont beteg azt mondja:. Kérem, én megszakítóin a gyógyitó eljárást, mert nekem nem tetszik, — akkor már indokolta, akkor már megfelelt a javaslatnak, amelyet méltóztatott tenni, hogy nem indokolatlanul szakította meg a gyógyitó eljárást. Mivel azonban maga az egész szakasz, illetőleg a felsorolás szelleme elárulja, hogy a törvényhozó intenciója csak komoly okokat kivan figyelembe venni, ennek következtében ugy gondolom, hogy Kéthly

Next

/
Thumbnails
Contents