Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-186

"Az országgyűlés képviselőházának 186, lönbség, amelyet közöttük és mások között tesznek. Ezt azzal a bizonyos 0:5%-os járulékdifferenciával sem látom megindokolva, áthidalva és nem tartom megnyugtatónak. Valahogy olyan jobbágy szaga van ennek a paragrafusnak; a törvény szerkesztői, ugy látszik, abból indultak ki. hogy egy proletárasszony, egy jobbágy asszony, ha elköltözik az ura az élők sorából, robotoljon tovább, amig megrokkan, vagy amig hatvanötéves életkorát el nem éri. Nagyon furcsának találom ezt és ez nagy nyugtalanságot fog kelteni. Én a matematikai bázist megváltoztatnám ennek kedvéért, ha módomban volna, és megkeresném a módját annak, hogy ezt a nagy, nyugtalanító és érthetetlen differenciát a törvényből kiirtsuk. Nem tudok '• esetet arra hogy akármelyik foglalkozási ágnál, például mondjuk az, állami nyugdíjasoknál, akár ha altisztekről van is szó, a nyugdíjtörvény megkövetelné az elhalt alkalmazott feleségétől, hogy várjon addig, amig ^megrokkan, vagy amig hatvanötödik életévét betölti. Sehol nem találom nyomát ilyen intézkedésnek, sem a nyugdíj törvényben, sem a rokkanttörvényben, sem az állami, sem a városi nyugdíjasoknál, sem a törvényes alapon biztosítottaknál. Ez az intézkedés novum,, egészen uj dolog és ha ezt meg kellene okolni, nem tudom, mivel tudná a minister ur megokolni. Persze, itt, ebben a Képviselőházban megy a dolog, a többség ezt bizonyára megértéssel fogja fogadni, végre egy proletárasszonyról van szó. hadd menjen mosni, súrolni vagy nem tudom, mit csinálni, de azt hiszem, nagy zavarba jönne a minister ur, ha egy csomó munkásasszony előtt kellene ezt megokolnia. Nem hiszem, hogy akármilyen, gyönyörű retorikával sikere volna. De nem is ez dönti el a kérdést, hanem az, hogy lehetőleg ki kell küszöbölni a törvényből minden olyan antidemokratikus színezetű intézkedést, amely okot ad arra, hogy az. amúgy is nagy nyugtalanságot keltő javaslat körül a nyugtalanság még nagyobb legyen. Nem hiszem, hogy ez nagy differenciát okozna matematikai szempontból, de ha van is differencia, át kell hidalni, meg kell keresni a megoldás módjlát. Ne méltóztassék a XX. században olyan rendelkezéseket^ felvenni a törvénybe, amelyek az én felfogásom szerint nagyon is középkori izüek. és nagyon is jobbágyi színezetűek és majdnem kiabálva mondják oda a munkásaaszonynak, ho^vha az ura meg is hal, ő csak • dolgozzék tovább, hurcolja az élet keresztjét és ne számítson arra, amit egyébként az ura pénzért megváltott az ő számára. Ezek azok az okok, amelyek arra késztetnek, hogy Kéthly iképviselőtársunk módosításához csatlakozzam. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister urat illeti a szó! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Képviselőház! Ami a sokszor felhánytorgatott társadalmi különbséget illeti, legyen szabad csak arra rámutatnom Kothenstein képviselőtársammal szemben, hogy aki többet fizet, az többet kap. Az a másik kategória többett fizet, ennek következtében kell, hogy a több fizetéssel szemben többet is kapjon. Ami mármost azt illeti... (Propper Sándor: Nem többről van itt szó, hanem semmiről, mert a munkásasszony semmit sem kap!) Méltóztassék meghallgatni, most térek rá. Ami a másik kérdést illeti, errenézve a t. képviselőtársam azt mondja, hogy semmiféle r indoka nincs és jöbbágyszaga van ennek a kérdésnek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIV. ülése 1928 június lé-én, csütörtökön. 63 és hogy semmiféle retorikával munkásasszonyok előtt nem tudnám a dolgot megmagyarázni. Lehet, hogy felbőszített munkásasszonyok előtt nem tudnám megmagyarázni, mert... (Propper Sándor: Egészen nyugodtak előtt sem tudná!) Bocsánatot kérek, volt már ilyesféle^ dolgom egy vidéki körúton, amikor mint közélelmezési minister Makón jártam. Amikor az ebédhez le akartunk ülni, 500 munkásaszszony nyomult be. Azt mondták, nem hajlandók hatósági kenyeret fogyasztani. Azt hívén, hogy tényleg olyan rossz, élvezhetetlen kenyér, mondtam nekik, hogy mutassák meg. Erre felmutatták nagy darabokban a kenyeret. Hátranyúlok az asztalhoz, a saját teritékem mellől előveszem ugyanazt a minőségű kenyeret. Mutatom nekik, mondván, ha a ministernek jó, ha nekem jó, maguknak is jó. Erre ez volt a válasz: »Mi azonban fehérkenyeret szoktunk enni. Ha a minister ur feketével megelégszik, az az ő dolga«. (Propper Sándor: De itt feketét sem kaptunk!) Ne arról beszéljünk, hogy kapnak-e vagy sem. Méltóztatik nagyon jól tudni, hogy az özvegyre a biztosítási jogigény férje révén háramlik rá. Mármost kérdem, a férjet megillető jogigény, amely kettős, rokkantsági és öregségi biztosítási jogigény, vájjon ez a férjre nézve életbeléphet-e előbb rokkantság nélkül, mint 65 éves életkorában! Ugyebár nem? Ha egészséges az a férj, életbenmarad, de még nincs 65 éves, akkor nem kaphat biztosítási járadékot. (Propper Sándor: De akkor keres a felesége számára kenyeret!) Igaz vagy nem igaz? Tehát a férj, aki tulajdonképen a vezére, az alapja az Özvegye részére háramló jogigénynek, ha 65 éves életkora előtt mint egészséges ember, meg nem rokkant, nem kaphatja meg a járadékot. Mármost tisztelettel kérdezem, hogyha ő, a főbiztositott nem kaphatja meg 65 éves kora előtt a járadékot, ha nincs megrokkanva, minő jogcímen háríthatok én háramlási jog alapján nagyobb jogigényt az özvegyre? (Propper Sándor: Amilyen jogcím a tisztviselő feleségére!) Kérem, ne méltóztassék akkor beszélni, amikor én is beszélek, mert akkor nem hallom, mit mond. Utánam méltóztassék beszélni. Tehát minő jogcímen tudnék én több jogot biztosítani a mellék jogosult részére, mint a főjogosult részére? (Propper Sándor: Amilyen jogcímen a tisztviselő feleségének!) A tisztviselőknél 1%-kal nagyobb a járulékfizetési kulcs, méltóztassék ezt figyelembevenni. A munkásságnál ez az 1% igen sok millió pengőt jelentene évenként. Ne méltóztassék ezt figyelmen kivül hagyni. Nem jobbágyszaga van tehát ennek a dolognak, hanem társadalombiztosítási szaga vagy illata. Végre a társadalomban különböző rétegek vannak. Ha az egyiknek nagyobb a hordozóképessége, a teherviselő ereje, ha nagyobb terheket tud vállalni, akkor nagyobb mértékben is tudja magát biztosítani, nemcsak a járadék mértékének kimérésénél, hanem a járadék jogigényének biztosításánál és a feltételek megszabásánál is. Ne méltóztassék figyelmen kivül hagyni azt az 1%< többletet ennél a másik biztositásnál. (Kothenstein Mór: Szociális törvénynek nem volna szabad ilyen alkalmat nyújtania. — Mozgás a baloldalon.) Csodálkozom azon, hogy t. képviselőtársaim semmiképen sem akarják megérteni, hogy vannak társadalmi osztályok... (Prühwirtn Mátyás: Sehol sincs ez meg! — Propper Sándor: Hogy lázadoznak a munkásasszonyok ellen! — Frühwirth Mátyás: Dehogy lázadozunk! Csak az igazságot keressük!) Elnök; Csendet kérek! Propper Sándor és 10