Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-186
Âz országgyűlés képviselőházának 186. hogy tényleg valóra válnak azok a vágyak, illetőleg remények, amelyekre Strausz István képviselőtársunk volt szíves rámutatni, hogy a kamatpoLitiikáhól, a tőkék elhelyezésének!: politikájából, késedelmi illetékekből a matematikus által figyelembevett koefficiensem túlmenő csapadékok mutatkozván, módjaiban van az intézményinek, hogy a törvényhozás elé ilyen gondolattal léphessen, hogy tudniillik indemnizáiltassanak azok & munkások, akik a lerovási alap szerint kárt t szenvednek a járadék kiméretezésénéL magának az intézménynek a tartalékaiból. De ez mind a jövő kérdése. Méltóztassanak megengedni, én az elindulásnál a biztosabb utat kell, hogy válasszam. Én még annak a vádnak is kell hogy kitegyem magamat, amelyre Strausz t. képviselőtársam hivatkozott, hogy tudniillik ennek a tervezetnek van bizonyos antiszociális mellékize. Kérem, rendben van. Inkább legyek én antiszociális ebben a vonatkozásban, mint könnyelmű magának az intézménynek megalapozásában, mert a legnagyobb antiszocializmus azután az volna, ha 5—10, vagy nem tudom mennyi esztendő múlva mai könnyelműségem alapján az intézmény összeomlana. Nekem tehát szigorúnak kell lennem az intézmény megalapozásánál. Ezért kérem, méltóztassanak a szakaszt változatlanul elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a szakaszt a bizottság szövegezésében szemben Kéthly Anna és Strausz István képviselőtársunk módosításaival elfogadni, igen vagy nem! (Igen.) Ugy látom, hogy a Ház a szakaszt a bizottság szövegezésében elfogadta s igy Kéthly Anna és Strausz István képviselőtársaink módosításait elvetette. Következik az 52. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szabó Zoltán jesryző (olvassa az 52-iJc §-t.) Kéthly Anna! Kéthly Anna: Az 52. V'ban kezdődnek a javaslat által kontemplált azok a szolgáltatások, amelyek nem a közvetlenül biztosítottra, hanem családtagjaira vonatkoznak. Itt mindjárt az 52. §, amikor megállapítja, hogy az öregségi vagy rokkantsági járadékra igényjogosult egyének gyermekeik után miféle pótlékban részesülnek, megállapít egy 5%-os pótlékot. Ugyebár, teljesen felesleges azt bizonyítanom, — hiszen már az általános vitában is és előzőleg a részletes tárgyalásnál is épen eléggé kiemelték, hogry a szolgáltatások, a járadékok milyen alacsonyak egyrészt magának a kulcsnak következtében, másrészt mivel azok a munkabérek, amelyeknek alapján la járulékok befizetése történik, maguk is olyan alacsonyak, hogy végeredményben járadékban kifejezve megélhetési alapot tulajdonképen nem nyújtanak. Erre a járadékra egy 5%-os gyermek-pótlékolást adni igazán egyenlő a semmivel, különösen akkor, ha az 52. §-nak 2. bekezdését nézzük, amely még ezt az amugyis igen minimális 5%-ot a járadék és a járadékpótlék 20%-ában limitálja, vagyis azon túl nem mehet, amiazt jelenti, hogy hiába van annak a biztosításra kötelezett munkásnak 4 gyermeknél nagyobb családja, a 4 gyermeken felüliekért semmiféle pótlékban nem részesülhet. Az utóbbi időben igen sok szó hangzott el az egyke ellen a családvédelem nevében és valóban minden eszközzel elő kellene segíteni annak lehetőségét, hogy gyermekek a világra jöhessenek. Ott azonban, ahol ennek a segít-* ülése 1928 június lé-én, csütörtökön. 61 ségnek anyagi szolgáltatások formájában kellene napvilágra jönnie, azt látjuk, hogy már maga a törvény limitálja a gyermekek számat négy gyermekben. Aki ismeri a bányavidékek munkáscsaládjait és tudja, hogy ott 5—6 gyermeknél kezdődik a gyermeklétszám, az el tudja képzelni magának, hogy ez a limitálás tulajdonképen mit jelent. Javaslom tehát, hogy az első bekezdés utolsóelőtti ós utolsó sorában 5% helyett 10% iktattassák be és javaslom, — ezt különösen figyelmébe ajánlom a t. Háznak — a második bekezdésnek a törlését, vagyis hogy ne 1 imitált assék a gyermekpótlék összege, hanem akinek négynél több gyermeke van, az a többi gyermek után is akadálytalanul hozzájuthasson az őt szerintem jogosan megillető pótlékhoz. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Az árvapénzek szakaszánál hívom fel a minister ur figyelmét arra, hogy a pénztári hivatalok decentralizálása közérdek. Közérdek azért, mert lehetetlenség az, hogy legyen hely az országban, ahol 5^-6—10000, sőt olyan hely is, ahol 35.000 érdekelt van és az a 35.000 érdekelt a maga legkisebb bajával és panaszával kénytelen legyen elmenni a legközlebbi városba, hogy a pénztári hivatalban saját ügyes-bajos dolgát elintézze. Itt vannak közvetlenül Budapest mellett hatalmas városok, amelyek már nem is rendezett tanácsú városok, mert ennek kereteiből is kinőttek. Újpesten például, több mint 35.000 érdekelt van és azok a Gömb-utcába kénytelenek bejárni abban az t esetben, ha ügyes-bajos dolgaikat el akarják intézni. Minthogy a minister urnák az a célja, hogy ezek az emberek könnyen megtalálják panaszaiknak és baiaiknak orvoslását, kérem a minister urat, méltóztassék ezeken a helyeken vagy pénztárakat vagy pénztári kirendeltségeket felállitani. (Helyeslés bálfelől.) Elnök; Kivan még valaki szólni 1 ? (Nem.) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister urat illeti a szó. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Kéthly Anna t. képviselőtársamnak javaslatára, valamint a járadékok mértékének megváltoztatására vonatkozó bármilyen jövőbeli javaslatra nézve sajnálattal azt vagyok bátor kijelenteni, hogy azoknak mellőzését kell kérnem a t. Háztól, mert hiszen • az már azután belevág a matematikai felépítésbe. Ami Fábián t. képviselőtársamnak óhajtását illeti, megnyugtathatom őt afelől, hogy ahol szüksége mutatkozik a központi kezelés decentralizálásának, ott tényleg próbáljuk megvalósítani az^ általa felvetett gondolatot kirendeltségek létesítése alakjában. Hiszen végre a célunk mégis csak az, hogy amennyire lehet, a pénztárakkal érintkezni kívánó, illetőleg köteles elemeknek, munkásságnak és munkaadóknak ezt az érintkezést, amennyire csak lehet, megkönnyítsük. (Helyeslés.) Ha tehát ilyen tömegek laknak egy-egy helyen és^ nagyobb távolságról kell a központba befáradniok kötelezettségeik teljesítése vagy^ jogaik érvényesítése ügyében, nagyon természetesen arra törekszünk, hogy ott önálló kirendeltséget állítsunk fel. Egyébként kérném a szakasz változatlan elfogadását. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem; méltóztatnak-e az első bekezdést
