Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-186
"Az országgyűlés képviselőházának 186. ülése 1928 június lé-én, csütörtökön. rott«-»kirótt« szöveg 1 megváltoztatásával, vagyis a törvény lényegébe vágó megváltoztatásával nekik kellene viselniök, akkor nagyon egyszerűen utalhatok arra, hogy a munkáltató szervezetek vannak olyan erősek, az ő szervezettségük van olyan átfogó, hogy ők maguk a saját szervezeteiken belül tudnak harcolni azok ellen a könnyelmű, hanyag, bűnösen mulasztó, vétkes munkáltatók ellen, akik idők folyamán — hiszen láttuk a betegségi biztositásnál is — valósággal külön bankot csináltak maguknak a visszatartott járulékokból, amelyeket az intézmény pénztárához volnának kötelesek befizetni, mert ez nem jár azzal a nehézkességgel, amivel esetleg egy váltó vagy bankkölcsön felvétele jár. Mondom, sajnálom, hogy ez a dolog igy történt és igy dőlt el. Ezzel a javaslat szociális biztosítás jellegén olyan csorba esett, amelyet semmiféle egyéb módositással vagy javitással helyrehozni többé nem lehet. De erről most már nem tehetünk semmit. t Én azonban ehhez a szakaszhoz szintén módositást kivan ok benyújtani, amely nem jelent egyebet, mint az eredeti szöveg a Társadalompolitikai Társaságban és később a népjóléti minister urnái lefolytatott ankétnek következése volt, szakemberek munkája, s mi szerintünk az eredeti szöveg a bizottsági javaslatnál sokkal jobb, sokkal alkalmasabb. Én tehát az eredeti szöveg visszaállitását kérem azzal, hogy az 51. § hatodik sorában a következő szavak töröltessenek (olvassa): »Az uj biztosítási viszonyban való, tehát ismételt megrokkanása vagy hatvanötödik életévének betöltése esetén« — s ehelyett a következők beiktatását kérem (olvassa): »A biztosítási viszonyból való végleges kiválása után«. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Kivan még; valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A népjóléti minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Jóllehet, volt már alkalmunk a »lerótt« és »kirótt« fogalmak közötti különbségről beszélni, mégis e két ujabb felszólalás nyomán kénytelen vagyok erre megint visszatérni. A járadékok kiszámításainál épen a matematikai alap követeli meg — r s ez az egyetlen alap, amely a lerovás szisztémájának elfogadására kényszerit bennünket - hogy a lerótt járulékokat vegyük figyelembe a járadék kimérésénél. Épen ellentétesen van tehát az ügy, mint ahogy Strausz igen t. képviselőtársam emiitette; tudniillik semmi más oka nincs annak, hogy a lerovás alapján számítsuk ki a járadékokat, mint csak a matematika. Ha méltóztatik figyelembe venni a külföldi államokban már gyakorlatban levő biztositási rendszereket, azt méltóztatik találni, hogy mindenhol a lerovás alapján és nem a kirovás alapján történik a ' járadékok megállapítása. Mert példának okáért, ahol a bélyegrendszer van bevezetve, ott sohasem azt nézik a járadék kimérésénél, hogy mennyit kellett volna bélyegben befizetni és a könyvecskékbe beragasztani, hanem azt, hogy de facto mennyit ragasztottak be, ami tehát tökéletesen megfelel a lerovási szisztémának. Az a kérdés: minő korrektivuma van az előfordulható méltánytalanságoknak 1 ? Ilyen korrektivum kettő van. Az első az. hogy a munkásnak, a biztosítottnak egyéni lapján felül a kirovás van feljegyezve és azután jegyzik fel az egyéni lapon a lerovásokat. Mármost természetes, hogy ezt a számlát kezelni kell, nem egyszerűen csak akkor, amikor a lerovást feljegyzik erre a — mondjuk — folyószámlára, hanem akkor is, amikor bármily okból lezárják vagy pedig revízió alá veszik, ami nagyon természetesen meg fog történni bizonyos időközökben s akkor az a hivatalnok, aki kezeli a számlát, észre fogja venni, hogy a kirovás és a lerovás között ime. differencia van. Az intézetnek tehát módja van arra, hogy utána nézzen annak, hogy a kirovás és a lerovás között differencia van. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy maga az intézmény a törvény végrehajtója, az intézménynek tehát kötelessége, hogy a lerovások szinvonalat tökéletesen azonossá tegye a kirovások színvonalával. Minden esetben nem fog ez tökéletesen sikerülni, mert hiszen a lerovások a kirovásokhoz képest mankót fognak mutatni, például a hátralék alapján. (Rothenstein Mór: És ha restancia lesz? — Strausz István: Arról beszél!) Bocsánatot kérek, méltóztatott volna korábban felébredni. (Derültség.) Épen arról beszéltem. (B. Podmaniczky Endre: Jó reggelt!) Az a hivatalnok tehát észreveszi, hogy mutatkozik bizonyos mankó, bizonyos differencia a lerótt, illetőleg befizetett tételek, valamint a kirovási előirányzat között. (Rothenstein Mór: Hivatali restanciát gondolok! Mert ilyen most is van a betegsegély zőb en! — B. Podmaniczky Endre: A szakszervezetekben nincs restancia? Mindenütt van!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Szükséges tehát és kérem is a t. Háztól, méltóztassék az Intézmény kezébe elrettentő hatalmat adni, hogy hatályos legyen az initétemé'nynek az a törekvése, hogy a tényleges lerovás színvonala és la kirovás színvonala között differencia ne mutatkozzék. Ezért van szükség arra, hogy büntető szakaszokkal próbáljuk valamennyi munkaadót rávenni arra, hogy kötelességüknek teljesen megfeleljenek. Én a magam részéről ezt a kérdést még egy harmadik megfigyelés szempontjából is elintézhetőnek tartom. Méltóztassék figyelembe venni az első öt évet, az úgynevezett klarencia-ldőt. Én meg vfagyok arról győződve, hogy az elindulásnál a kirovási alapon fog dolgozni, a folyószámlákat pedig természetesen a lerovási alapon fogja kezelni. Mármost az első karencia-iidő eltelte után mutatkozó járad'ékmegállapit ás oknál a pénztár egészen bizonyosan a lerovás alapjain fog elindulni éa amikor bizonyos tapasztalatokat szerzett, épen az első öt év folyamán abban az irányiban, hogy a lerovás és a kiroyás sziinvonala lényegtelen differenciával egymást megközeliti, viaigy abban az irányban, hogy a kirovás messze felette áll a tényleges lerovásnak és ollyaoi mankó mutatkozik, amely nem érteik többéi az üzlet vitele szempontjaiból, vagyis be nem hajtható mankók mutatkozmialk, akfeolr majd revízió alá veszi a törtvényhozás magénak a ministernelk és az intézménynek előterjesztésére ennek a kétféle szAszitémánalk mutatkozó előnyeit vagy hátrányait. Ha tudniillik az mutatkoznék, hogy a lerovás és a kirovás színvonala megközeliti egymást, akkor nyugodtan lehet maradni a most javasolt szisztéma alapján, vagyis a tényleges Jerovás alapján. Ha elleniben &<z r mutatkoznék, ha rendkívül nagy a diszparitas a kéj; szisztéma vonala között, akkor okvetlenül • keresni kell & miniijsteíiümnak és az intézménynek a tünet revízióját, vagy azon a révem,
