Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-186
r Àz országgyűlés képviselőházának 186. kor elfogadta, hogy a (kirótt járulék legyen 3 jáJradák folyósításának alapja. Ha bírálom a matematikai sízámitásokat, akkor nem Ütin dorn elismerni mtematikai számítás alapján a rendelkezések statuálását» Fritsch tanár ur, aki a matematikaá számitásokat készítette, miaiden elismerésre méltó munkát végzett, sőt a külföld nemcsak iót. hanem ujat fog találni benne, mert ő a munkabéreknek a számitá; sokba való bevonásával eddig egészen ismeretlen uj és helyes számitási alapot konstruált. Mégis azt keld látnunk a törvényjavaslatban, hogy nem a 'kirótt, hanem a lerótt járulékok alapján állapítják meg a munkások részére a járadékokat. Megengedem, hogy ez is lehetséges. De akkor lett volwa annyi bátorsága a t. minister urnák, hogy a ioigigényt is a befizetett és nem a kiróttt járulékok alapjain építse föl. Kéthly Anna t, képviselőtársam emiitette a késedelmi kamatot. Más bevételei is lesznek a Társadalombiztositó Intézetnek, amelyek az elmaradt járulékok által előállott veszteséget ellensúlyozzák. Én is megerősítem, hogy a 24% késedelmi kamatból előálló kamattöbblet busásan kárpótolni fogja azt az elérési tényezőt, amelyet a t. minister iir a kirótt járulékok egy részének elmaradása folytán veszedelmesen megröviditettnek hisz. Ma még a munkavállalók nincsenek tisztában azzal, minő hátrányt jelent reájuk az, ha a járadékok nem a kirótt, hanem a lerótt járulékok alapján fognak megállapittatni. Ha ennek tudatára ébrednek, egész bizonyos, hogy lelküket az a hiedelem fogja megszállni, hogy a t. minister ur a gazdag állam s szegény adózók mintájára gazdag Társadalombiztositó Intézetet akar megszervezni a munkásság jogos érdekeinek sérelmével is. At. minister ur kiemelte, mint értékes munkatársát, Kovrig egyetemi magántanár urat. Nem tudom, mi a véleménye ebben a kérdésben a tanár urnák, A törvényjavaslat indokolásából azt hámozom ki, hogy 18 állam társadalombiztositó intézetére vonatkozó anyagot tanulmányozott át gyakorlati és tudományos szempontból. Ez nagyértékü munka és ennek a munkának nagy értékét különösen fokozza az, hogy nem kompilált, hanem a törvényjavaslatban, adott viszonyainkkal számolva, eredetit alkotott. Nem hiszem, hogy t. tanár ur talált volna a 18 állam között még egy olyan társadalombiztositó intézetet, amely jogigényt biztosit a kirótt járulékok alapján és a szolgáltatást meg a lerótt járulékokra alapitja. Egyébként utalok az együttes bizottság jelentésére, amelyet at. Házhoz intézett a törvényjavaslatról. A járadék megállapitásának a kérdésében nem tudott düllőre jutni a bizottság. A két álláspontot szembeállítva látom, de annak az álláspontnak az indokolása, amely a kirótt járulék elfogadását ajánlja a járadék mértékének alapjául: egyszerűen nem indokolás. Elnök: Kérnem kell a t. képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Strausz István: Csak öt percet kérek beszédem befejezésére. Elnök: Mennyit méltóztatott kérni? Nem jól hallottam. Strausz István: Öt percet! Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy Strausz István képviselő ur beszédét öt perccel meghosszabbithassa? (Igen!) A Ház a kért engedélyt megadja. Kérem azonban a képviselő urat, ne mélülése 1928 június lé-én, csütörtökön. 59 tóztassék az általános vita témakörével foglalkozni, hanem a tárgyalás alatt levő szakasszal. Strausz István: Erről beszélek. A kérdést részletesebben tárgyalta a Képviselőház együttes bizottsága, de jelentésének idevonatkozó része nem tekinthető indokolásnak, hanem ez küzködés, birkózás a jog ellen. Én nem is tudcm megérteni, hogy a t. minister ur milyen alapon, — mert matematikai alapon nem tehette — helyezkedett a törvényjavaslatban elfoglalt álláspontra. A minister ur maga feltárta azt, hogy amit ez az ország gazdasági adottságunk mellett nyújthat a munkásoknak, az igen kevés. Tudom azt is, milyen önfeláldozó, kapacitáló munka utján tudta elérni azt, hogy ez a törvényjavaslat a Ház elé kerüljön. De merem mondani, hogyha ragaszkodik az 51-es és az 50. § rendelkezéseihez, akkor ennek a törvényjavaslatnak szociális értékét egészen devalválja. Ne féljen attól a t. minister ur, hogy felborítja a pénzügyi egyensúlyt. Hiszen a Társadalombiztositó Intézetnél érvényesülni kell a pénzügyi politikának és ez a pénzügyi politika ki fogja tudni egyenlíteni azt a veszteséget, amely bekövetkeznék azáltal, ha a kivetett járulékok nem folynának be a remélt mértékben. Egyébként nem is következtetés a t. minister ur az általános vita során elfoglalt álláspontjához. Ha jól emlékszem, azt a megállapítást méltóztatott tenni, hogy a mukaadó törje ketté kenyérfalatját és ha másként nem, ebből fizesse meg a reája kirótt járulékokat, sőt felszólalásaiban egyenesen sikkasztásnak méltóztatott minősíteni már többizben azt, ha munkaadók nem fizetnék be a reájuk kivetett járulékokat. Én hiszem azt, hogy felszólalásommal — ha nem is érek el a t. minister urnái sikert — a t. Ház tagjainál megértést váltottam ki a szakasz megváltoztatására irányuló okfejtésemmel. Azt hiszem, hogy a t. Ház tagjai tisztában vannak azzal, hogyha a t. minister ur a járadékok mérve megállapításában ragaszkodik a kirótt járuléki alaphoz, ä törvényjavaslat, mint törvény, a munkavállalók állandó támadó felülete lesz. Abban a reményben, hogy az igen t. minister ur és a t. Ház honorálni fogja a felszólalásomban kifejtetteket, bátor vagyok előterjeszteni a következő módositó indítványt (olvassa): »Módositó indítvány az iránt, határozza el a t. Ház, hogy az 520. számú törvényjavaslat 51. §-ának utolsóelőtti sorában a befizetett« szót törli és e helyett a »kirótt« szót iktatja törvénybe.« Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Kéthly" Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Strausz István t. képviselőtársam felszólalása igazolja mindazokat az aggodalmakat, amelyeket mi már az előző szakasznál kifejtettünk. Én az ő módosítását természetesen elfogadom, bár ez a kérdés az előző szakaszban tulajdonképen végérvényesen megdőlt, elintéztetett és ha ennél a szakasznál azt a módositást elfogadnék, ez a törvény előző szakaszainak teljes felboritását hozná magával. (Strausz István: A harmadszori olvasásnál ki lehetne javítani!) Sajnos, ez a kérdés a munkásságnak a kárára dőlt el. Itt egy pillanatra nekem is meg kell még egyszer jegyeznem azt is, hogyha a munkáltató érdekeltségeknek az az aggodalma, hogy ebből az a veszedelem származhatik rájuk, hogy a késedelmesen fizető vagy egyáltalában nem fizető munkáltatók terheit is a »le-
