Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-186
Az országgyűlés képviselőházának 186. ülése 1928 június 14-én, csütörtökön. 57 meny bekövetkeztekor az illető biztosított, teljesen kifosztva, teljesen kisemmizve álljon ak kor, amikor legjobban volna rászorulva ezekre a szolgáltatmányokra. Én is elhiszem és helyeslem is, hogy a késedelmikamatnak 24%-ban való megállapítása eléggé elrettentő példa, de azt hiszem, hogy épen ez a 24% a kalkulációnál olyan számbavehető gyarapodást jelent, amely azután alapot ad a matematikai igazságnak a szociális belátással való enyhitésére. Fontos volna tehát, hogy itt ellenőrzési lehetőségeket teremtsenek. Én nem gondolok arra, amit a népjóléti minister ur tegnap mondott, hogy tudniillik az ellenőrzésnek a korlátozatlanságával esetleg egy run veszedelmének tesszük ki az intézetet; az ellenőrzési lehetőségeket talán ebben a pillanatban magam sem tudnám körülírni és ugy meghatározni, hogy azután az adminisztrációs nehézségeken forduljon meg az ellenőrzés lehetősége, de azért mégis módot kell találni arra, hogy a munkavállaló vizsgálhassa a befizetések megtörténtét, és ha itt az üzemi tanácsok gondolata olyan tabu, amelyről még beszélni sem lehet a túloldal felháborodása nélkül, akkor bent az üzemben és intézményben magában is valami egyéb módját kell találni annak, hogy a munkavállaló az ő általa lerótt járuléknak befizetéséről idejekorán meggyőződhessék. Mondom, ebben a pillanatban nem tudnék formákat találni az ellenőrzés módjára nézve. Gondolok például a megánbiztositótársaságoknak a felszólítására, amelyek ugyan kimondottan kötelezettség nélkül, de mégis felszólítást jelentenek a biztosító felé t a maga kötelezettségének teljesítésére. A törlésről való értesítésre gondolok és arra. hogy vájjon a népjóléti minister ur lehetőnek tartja-e azt, hogy a biztosítási esemény bekövetkeztekor kiderülő munkavállalói mulasztással szemben a veszett fejsze nyeleként elérheti-e a munkavállaló, hogy a még el nem pusztult, vagy meg nem szűnt cégek ellen szavatossági pert indíthat és lesz-e rá alkalma, hogy azokért a veszedelmekért, amelyek ő mulasztás és bűnös hanyagság miatt érik, polgári per utján magát kielégíthesse? E lehetőségeknek a törvényben vagy az intézmény keretén belül, avagy egyéb módon való biztosítása meglehetősen csökkenteni fogja a matematikai veszedelmeket, s újból is hangsúlyozom, hogy az adminisztrációs nehézségeknek el kell törpülniök azok mellett a nagy szociális célok mellett, amelyeket ezzel^ meg akarunk előzni. Újból azt mondom, anélkül, hogy a matematikai igazságait egy szóval is érinteni akarnám és annak igazságaiban egy pillanatig is kételkedni mernék: fontosnak tartom, hogy ennél a kérdésnél érvényesüljön a szociális belátás és az ezek után a megelőző biztosítási rendszabályok után fenmaradó matematikai hiányt garantálja az állam, mert mint mondottam, valóban igy lesz szociális biztosítás az állami kényszerű magánbiztosításból. T. Ház! Azonkívül emlékeztetek arra, hogy magának a népjóléti minister urnák is aggodalmai vannak ebben^ a kérdésben. Ugy tudom, ezt a kérdést nyílt kérdésként a Ház bölcs belátására bízta. Én kérem a Házat, hogy vegye igénybe a népjóléti minister ur által nyújtott ezt a lehetőséget és álljon ő is a mellé, hogy ez a biztosítás valóban szociális biztosítássá váljék. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur óhajt nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Házi Négy javaslat terjesztetett be ehhez a szakaszhoz. Sajnálattal mind a négynek mellőzését kell kérnem. (Helyeslés jobbfelől.) Mégpedig azért, mert a beterjesztett módosítások megelőző fejtegetéseim értelmében is igen jelentős elváltozásokat idéznének elő magának az intézménynek struktúrájában. Itt van például az egyik javaslat, amely ismét a lerovás és kirovás között levő különbséget hozza elő. Tegnapi fejtegetéseim alapján kérnem kell ennek a módositó javaslatnak mellőzését. Viszont ezzel kapcsolatban Kéthly Anna t. képviselőtársamnak arra a kérdésére, hogy vájjon annak a szerencsétlen munkásnak van-e valamiféle anyagi értelemben is felfogható és érvényesíthető rekurzusa az ellen a cég ellen, amelynek mulasztása következtében ő kevesebb vagy kisebb járadékot fog kapni, vagy egyáltalában megszűnik a járadékra való igény jogosultsága, erre a kérdésre az én jogérzékem igenlő választ ad, mert hiszen nyilvánvaló, hogyha az illető mulasztó vagy kötelességét nem teljes mértékben végző munkaadóval szemben nem is lehet a sikkasztás vádjával fellépni, azonban az anyagi felelősséget a bíróság mindenesetre meg fogja állapitani. Ennek következtében, amint azt Kéthly Anna t. képviselőtársunk mondta, a veszett fejszének ez a nyele kétségkívül megvan és akkor az aktorátus tulajdonképen nem is a kárt szenvedett munkást fogja illetni, hanem magát a Társadalombiztosító Intézetet, ami természetesen a munkás javára fog szolgálni. Ami a járadéktörzset illeti, ezt a járadéktörzs szót kész akarattal választottuk ebben a formájában és nem nevezzük törzsjáradéknak azt a 120 pengőt, mert bár az első pillanatra lényeges a különbség, valójában ez a különbség mégsem olyan szembeötlő. A járadéktörzs tulaj donképen ideális matematikai számitási alap, a törzs járadék pedig a szó teljes fogalmi értékében valóságot jelentene. Hogy a járadéktörzset 120 pengőben állapítottuk meg, annak oka az, hogy egy ilyen ideális alapból kellett kiindulnunk akkor, ha a magyar produkciót nem kívántuk nagyobb teherrel megterhelni, mint 4%-kal. Ha a járadéktörzset példának okáért a duplájára vettük volna fel és ; ezen az alapon építettük volna fel az egész matematikái struktúrát, akkor a 4%-ban eleve megkoncipiált termelési terheket meglehetősen emelnünk kellett volna. Azonban nem annyit jelent ez a járadéktörzs, mintha ez a törzs járadék volna, mintha 120 pengő volna az a járadékalap, amelyet a munkás kap. Nem. Ezt a járadéktörzset abban a majdnem lehetetlen, egész véletlen esetben kapná csak a munkás, ha a carence ideje tökéletesen összeesnék az úgynevezett biztosítási esemény bekövetkezésével, ami, nem tudom én, százezer eset közül egyszer ha megtörténik. Ebben az esetben járna az illető munkásnak ez a járadéktörzs és immár elnevezhető volna tényleg törzsjáradéknak. Az esetek túlnyomó nagy többségében azonban ezt a matematikai alapot meg fogja növeszteni a befizetett járulékheitek szerint v|aló kiszámítása a további, a megmaradó járadéknak. Mármost az állam hozzájárulása az egyik javaslatban ugy kontempláltatik, hogy legyen a járadéktörzs 120 pengő és az állami hozzájárulás 80 pengő. Az állami hozzájárulás mutatkozik nyilvánvalóan valahol, mert az állam egy fél percentet emel le a termelés válláról, mert hiszen Ví% átvál9*
