Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-185

Az országgyűlés képviselőházának lí álló vezérigazgató (Éljenzés a jobboldalon.) a magyar munkásságnak a vezetése alatt álló gyárban micsoda alacsony béreket fizet. A munkaidő ott egy hónap alatt : 476, 507, 437, 446 óra és így tovább. A keresetükből a munkásoknak egy órára jut: 41, 45, 49, 36, 32, 34, 33 fillér, stb. Ezek azok a keresetek. Mélyen t. Képviselőház, ha Biró Pál képviselő ur megengedte magának azt, hogy az én közbeszólásomat haszontalanságnak minősitse, hogy a folyosón udvariasan és előzékenyen tett elismerésemből magának itt pecsenyét süssön, akkor én a józaneszü emberek Ítéletére bizom, mi a haszontalanság: az-e, amikor én kulturemberhez méltóan eleget teszek a társadalmi érintkezési szabályoknak és formáknak, vagy . az-e a haszontalanság, amikor valaki durván sérteget, hazafias nemzeti alapon állónak hirdeti magát és mindenütt ott van, ahol; ezen a címen valamit keresni lehet, de a dolgozó magyar munkásságnak azt a legszükségesebbet sem adja meg, ami az élet minimális fenntartásához szükséges ? Elnök: A gyorsírói jegyzetekből megállapítottam, hogy a képviselő ur heszéde során Biró Pál képviselő urat »rabszolgatartók jelenlevő képviselőjének« nevezte. Ezért a sértő kifejezéséért a képviselő urat utólag rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon. —• Biró Pál szólásra jelentkezik.) Milyen címen kivan a képviselő ur szólni ? (Biró Pál : A házszabályok 205. §-ának a) pontja alapján.) A képviselő urat a szólás joga megilleti. Biró Pál: T. Képviselőház! Végtelenül fájlalom, hogy a Ház idejét igénybe veszem néhány pillanatra, de azt hiszem, egészen szótlanul meg sem mehetek el az előttem szóló képviselő ur felszólalása mellett. Nem tartom szükségesnek, hogy magamat megvédjem, de egyáltalában igen furcsának találom, hogy az igen t. képviselő ur itt a Ház előtt abban a köpenyben jelentkezik, mint aki egy nagy sértésben részesült volna, pedig tulaj donképen én lehetnék az, aki sértett, még pedig sértett ugy a képviselő ur tegnapi közbeszólásai által, mint mindazon kifejezések által, amelyeket az imént az igen t. Ház a képviselő ur ajkairól hallott. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) A képviselő ur elismerheti, hogy én igen nagy béketűréssel és bonhomiával viselem azt a sorsomat, hogy immár hat esztendő óta egyedül állok a Házban a t. szociáldemokrata képviselő urakkal szemben, mint olyan ember, aki a magánéletben a munkaadói érdekeket is kénytelen képviselni. Én igen nagy bonhomiával és béketűréssel tűrtem éveken keresztül és tűröm most is mindazokat az invektivákat, amelyeket az igen t. képviselő urak arról az oldalról minduntalan felém röpítenek, amikor erre bármely alkalmuk is van. Ha arról van szó, hogy mi ennek az inditó oka, akkor talán én lehetnék az, aki azt gondolhatnám, vagy azt állapithatnám meg, hogy &z igen t. szociáldemokrata képviselő urak ezzel az eljárásukkal meg akarnak félemliteni, (Zaj a szélsőbaloldalon.) és azt akarják — ugy látszik, — hogy kényelmetlenül érezzem magamat itt ennek a Háznak plénumában, hogy kellemetlenné tegyék nekem azt a kötelességteljesitést« amelyet itt vé >eznem kell, és hogy ezen a réven megakadályozzanak képviselői működésemben. Mélyen t. szociáldemokrata képviselő urak, ha igy volna, akkor biztosithatom önöket, hogy erről nem lehet szó, mert engem működésemben megakadályozni, hasonló invekti vakkal kötelességem teljesítésében megfélemliteni nem lehet. (Elénk tetszés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Én tegnap azért jöttem ide a Házba, hogy a 5. ülése 1928 június 13-án, szerdán. 43 népjóléti miniszter ur igen magasröptű beszédét meghallgassam. Ez a beszéd igazán nem szolgált rá arra, hogy keretet adjon olyan sajnálatos csetepaténak, amely itt tegnap lefolyt. Én legjobb meggyőződésem szerint nem érzem magamat hibás oak abban, mintha azt a szóváltást én idéztem volna fel, mert az igen t. képviselő ur már e szóváltást megelőzően a népjóléti minister urnák egy^olyan eszmemeneténél, amelynek sem hozzám, sem a képviselő úrhoz semmi köze sem volt, mert hiszen egészen elméleti általános régiókban mozgott, már belesüvitette a terembe az én nevemet. Erre emlékezhetnek azok a képviselőtársaim, akik jelenvoltak. (Ugy van ! a jobboldalon.) Én ezt szótlanul tűrtem, egyetlen hangot nem hallattam, mosolyogva hárítottam el magamtól azt a kitüntetést, amelyben az igen t. képviselő ur részesített. Ügy látszik, hibáztam, mert az igen t. képviselő ur azt hitte, hogy most már szabad préda vagyok (Propper Sándor : Szegény kis préda !) és hogy az én tisztességembe és becsületembe beletörölheti az igen t. képviselő ur a maga csizmájának sarát. És amikor egészen indokolatlanul és igen sértő módon — mert akkor kiáltotta közbe nevemet másodszor a képviselő ur, amikor a népjóléti minister ur a nemzeti alapra való helyezkedésről beszélt — azt kiáltotta közbe a képviselő ur, hogy helyezkedjék előbb Biró Pál nemzeti alapra. (Esztergályos János: Biró Pálék !), ebben igenis benne van az a sértés, mintha én nem állanék nemzeti alapon, mintha én volnék az, akihez ez a felszólítás intéztetett volna és mintha az igen t. képviselő ur volna az, aki nemzeti alapon állván, erre a felszólításra vagy erre az imputációra okot nem szolgáltatott. Én ekkor talán egy inparlamentáris kifejezést használtam, a »haszontalan« kifejezést. Amennyiben ez inparlamentáris volna, úgy az igen t. Háztól utólag is elnézést kérek. (Helyeslés a jobboldalon). Hogy ezt az elnézést nem kérhetem a képviselő úrtól, annak igen egyszerű oka van. Méltóztassék ugyanis felolvasni azokat a kifejezéseket is, amelyeket az iménti felolvasásakor elhallgatott, s amelyek aljasságról és hazaárulásról szóltak. Az igen t. képviselő ur - ugy látszik — kiírta a naplóból a dolgot, — én is elolvastam ma délben, — de ezeket elfelejtette felolvasni és elfelejtette ezekből a konzekvenciát levonni. Ennek következtében az igen t. képviselő úrtól a tegnapi szavaimért elnézést nem kérek. (Helyeslés a jobboldalon.) A meritumra vonatkozóan pedig igenis állítom a következetlenséget a képviselő ur részéről és akárhányszor az igen t. szociáldemokrata képviselő urak részéről, akik engem itt a plénumban évek óta ugy állitanak oda, mintha én a kizsákmányoló kapitalizmus itteni képviselője volnék, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az ! Az ! — Kabók Lajos : A legnagyobb kizsákmányoló ! — Zaj.) Elnök : Kabók képviselő urat sértő kifejezéséért rendreutasítom. ! (Propper Sándor : Éheznek a munkásai ! — Kabók Lajos: Menjenek el a képviselő urak Ózdra, kérdezzék meg a munkásokat !) Kérem Kabók képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Esztergályos János : Tessék a salgótarjáni kereseteket megnézni !) Biró Pál : Bocsánatot kérek t. Ház, de a vitát nem vihetem arra a térre. (Propper Sándor : Elhiszem, mert kellemetlen !), hogy annak a vállalatnak, annak a részvénytársaságnak munkabérvitáját a szociáldemokrata párt szakszervezetével ide a Házba tereljem át. (Helyeslés a jobboldalon.) Eltekintve?attól, hogy a Ház nem erre való, (Kabók Lajos : Ózdon segit a főbiró ur önnek ! — Malasits Géza : Még a csendőr is !) nem is tartom erre