Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-185
34 Az országgyűlés képviselőházának 185, ülése 1928 június 13-án, szerdán. kérjem a minister urat, méltóztassék elfogadni Rothenstein t. képviselőtársam javaslatát. Antiszociálisnak nevezem ezt a szakaszt azért, mert kiméletlenül és érzéketlenül rideg üzleti szempontból szerencsétlen embereket megfoszt már szerzett jogaiktól. (Ugy van! a szélsőbaloldalon, — Propper Sándor: A legnyomorultabbat bántja.) Ez a szakasz :— miként Rothemstein igen t. képviselőtársain is megemlítette — megállapít jaj hogy ha iá biztosított után valamely naptári évben 13-nál kevesebb heti járulékot róttak ki, a biztosított várománya megszűnik. Ha normális viszonyok között élnénk és ha normális gazdasági viszonyok volnának, ez akkor is feltűnő volna és akkor is antiszociális volna. De itt egy rendkívüli helyzettel állunk szemben. Esztendőkön keresztül ebben az országban ennek a kormánynak politikája tönkretette a gazdasági életet. (Kuna P. András: Ugyan, ugyan! — Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Ezt már csakugyan nem lehet mondani 1 ? Trianont elfelejtettük márl) Nem felejtettük el Trianont, tudjuk, hogy van Trianon, de nem felejtettük el ennek a politikai rendszernek kilenc esztendős múltját sem. (Propper Sándor: A bankigazgatók három milliárdos jövedelmét sem felejtettük el! — Zaj. — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Mi köze ehhez a kormánynak? — Propper Sándor: Az, hogy lehetővé tette a hatosos napszámot és a milliárdos jövedelmeket! — Kabók Lajos: Nincs egy szava ellene, az á köze hozzá! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Ne méltóztassanak állandóan közbeszólni. Esztergályos János: Szenvedő részesei vagyunk ennek a politikának é& igy, anélkül, hogy valami nagy megerőltetésébe kerülne az itt élő embernek, meg lehet állapítani azt, hogy a magyar gazdasági élet leromlásához ennek a politikai rendszernek óriási mértékben köze van. (Kuna P. András: Ugyan, ugyan! Már megint élesen kezdenek beszélni!) Ha már most tudjuk azt, hogy éveken keresztül pang az ipar, tönkrementek az iparvállalatok, tönkrementek a kereskedelmi vállalatok százai és ezrei; ha tudjuk azt, hogy ebből a tespedéstoől, leromlásból nincs is kilátás, — amig ez a politikai rendszer él és uralkodik — a feltámadásra, akkor kétségbe kell esnünk, mélyen t. népjóléti minister ur, hogy ez a szakasz mit jelent a dolgozó emberek szempontjából. {Zaj,. — Kuna P. András: Ha már érvekkel nem győzik, akkor következik az izgatás.) Elnök: Kuna P. András képviselő urat kérem, ne méltóztassék iközbeszólni. Esztergályos János: Tizenhárom hetet méltóztanak megállapitani. Ha a biztosított valamely esztendőben nem fizet be 13 hetet, akkor megszakad az egész addigi igényjogosultság, illetőleg megszakad, az ideje. Mélyen t. minister ur! Ön itt él közöttünk és valószínűleg nagyon jól tudja, hogy vannak magyar munkások: vasmunkások, faipari munkások és egyéb szakmabeli munkások, akik — nem egy esetben fordul elő — nemhogy 13 hetet nem tudnak befizetni, de egy heti járulékot sem tudnak befizetni. Ha elfáradni méltóztatik a vasmunkások szövetségébe és méltóztatik a munkanélküliek között érdeklődni, hogy mióta vannak munka nélkül, meg fogja hallani a t. népjóléti minister ur, hogy vannak vasmunkások, akik . .. (BorbélyMaczky Emil: Mindaddig igy lesz, amig Trianon yan!) Hogy Trianon minél hamarább megszűnjék, meg kell szűnnie ennek a politikai rendszernek. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon.) Meg kell szűnnie ennek a diktatórikus, jogfosztó rendszernek. Ha tehát el méltóztatik jönni, t. népjóléti minister ur, a vasmunkásokhoz, meg méltóztatik hallani, hogy vannak vasmunkások, akik azt fogják mondani, hogy önhibájukon kivül több, mint egy esztendeje, másfél esztendeje nem dolgoznak és a legszörnyűbb, a legkétségbeesettebb helyzetben élnek családjukkal együtt. Szinte rejtély, hogy miként tudnak megélni. Mármost emberek, amikor saját hibájukon kivül munkanélküliekké válnak, amikor nem tudják a 13 kötelező hetet befizetni, visszamenőleg elveszitik az egész befizetett, talán éveken keresztül, 5—6—7 esztendőn keresztül befizetett járulékukat. Ezt antiszociálisnak tartom, helytelennek, kegyetlennek és igazságtalannak tartom, épen ezért méltóztassék megengedni, hogy a következő módosítást adjam be (olvassa) : »Javaslom, hogy a 43. § első bekezdése módosittassék a következőképen: A bekezdés második és harmadik sorában »tízenháromnál kevesebb heti járulékot róttak ki« szavak helyébe »nyolcnál kevesebb heti járulékot róttak ki«, vagy »nyolc hétnél kevesebbre fizették be az elismerési díjat« tétessék. Azt mindenesetre kívánatosnak, szükségesnek és emberi szempontból méltányosnak tartom, hogy a befizetett járulék, ha ezt későbbi időben befizeti az illető, beszarnittassék illetményébe. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Propper Sándor szólásra jelentkezik.) Propper képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor : T. Képviselőház! Ismétlem, minden remény nélkül is néhány észrevételt kell tennem és figyelmeztetnem kell, hogy ez a szakasz mit jelent. Ez a szakasz a gyakorlatban jelenti azt, hogy Kovács János munkás 10—20—30 esztendeig fizetett járulékokat abban a reményben, hogy megrokkanás vagy elélés esetén ő, elhalálozása esetén családja segélyben részesül és fizeti a nehéz járulékokat. Akad azonban egy szerencsétlen esztendő a sok között, amikor bármilyen oknál fogva nem dolgozik, lehet ez munkanélküliség, családi baj, betegség, de lehet egyéb százféle ok, amely fenyegeti a szegény embert. Ha egy esztendőre nem róttak ki utána 13 heti járulékot, erre az ő 10—20—30 évi hetenként befizetett járuléka elvész. Itt megint hivatkozom a magánbiztosításra, amely tisztára nyerészkedésre van alapítva, amely kapitalista jellegű. A magánbiztosító intézet bizonyos idő után, ha a járadékot tovább nem fizetik, tőkésit, visszaadja azt, amit befizettek és az ügylet maga megszűnik. Fel kell vetni azt a kérdést, hol marad a kölcsönös segélyezés elve 1 Hiszen Kovács Jánosért fizet Tóth István és megfordítva. Megosztják a kockázatot. A szociális biztosítás kölcsönös segélyezés alapján történik, amelyben az egyik a másikért fizet, mert számtalan olyan munkás van, ezrével vannak olyanok, akik állandóan fizetnek és soha nem veszik igénybe a szolgáltatásokat. Miért fizetnek ezek? Azért, hogy a kölcsönös segély elve érvényesüljön és a másik, aki rászorul, megkaphassa a segítséget az ö befizetése alapjáu is. Kérdem, egy szociális javaslatba szabad-e belevenni olyan rendelkezést, amely munkásokat megfoszt az ő garasaiktól, az ő keservesen befizetett járulékaiktól és megszakitja az ő igényjogosultságukat, megszünteti az ő várományi idejüket % Hiszen a mai szerencsétlen gazdasági helyzetben számtalan, megszámlálhatatlan olyan eset lesz, amikor egy biztositott majd 30-szor fogja megkezdeni a várományt, s állandóan újra kezdheti. Ha szerencsétlen gazdasági esztendők következnek, akkor ezrek és tizezrek esnek majd ki a biztositási várományból és esztendőre kezdhetik újra. Ha újra szerencséje van, munkát kap, újra kirótták a járulékát, megint beleesik. Ha
