Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-185
Az országgyűlés Mpvisélöházánák 185 megint jön a szerencsétlen idő, megint kiesik, megint belekerül, megint kiesik, úgyhogy állandóan versenyt szaladhat a biztositási váromány után és csak nagy szerencsével érheti azt el, hogy esetleg a fonalat meg tudja tartani. Amit a minister ur mond, hogy Trianon az oka, akkor meg egészen reménytelen a helyzet, akkor a munkásságnak minden erejével tiltakoznia kell az ellen az egész javaslat ellen, ki kell kérnie magának, vissza kell vernie, meg kell tagadnia a járulékot, mert akkor nem javul a gazdasági helyzet, ha az össze van kötve Trianonnal. Nem tudjuk, meddig áll Trianon, akkor már ő előre is láthatja, tudja, hogy potyára húzzák ki a munkások zsebéből a pénzt, mert amig Trianon áll, nem tudunk nekik adni semmit. Ilyen formában törvényt hozni nem lehet. Ha igaz az, hogy mindennek Triannon az oka, ha igaz az, hogy Trianon megszűntéig nem szűnik meí a gazdasági baj . . (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Senki sem mondta!) Ön mondta, minister ur, az előbb. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Bocsánatot kérek !) Ön mondta minister ur. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Dehogy mondtam!) Bocsánatot kérek, én saját füleimmel hallottam. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Nem akarok feleselni, majd felelek reá!) Azt mondta a minister ur, hogy Trianon az oka, ebből logikusan következik, hogy ameddig Trianon van, ez az ok nem szűnik meg. Énezt tagadom, tagadom, mert látom, hogy az egyik oldalon tobzódó jólét, hogy az egyik oldalon káprázatos életmód, fényűzés, a másik oldalon pedig olyan nyomorúság van, amelyről az emberek még legfeketébb álmaikban sem mertek álmodni. Az egyik oldalon, amint tudjuk, vannak milliárdos jövedelmek munka nélkül, a másik oldalon két fillérekért hajszolnak munkásokat kenyértelenségbe; én tehát ezt nem kötöm össze Trianonnal, mert Trianon nagy baj, annak megszüntetésére törekedni kell, de viszont, ha megvan és ha ezekből bajok következnek, akkor minden törvényalkotást, különösképen szociálpolitikai törvényalkotást idomitani kell a helyzethez, nem pedig azt mondani, hogy Trianon van, Trianon rossz, a gazdasági helyzet rossz, nem fog megjavulni, én ehhez a rossz helyzethez nem idomiíom a törvényt, hanem hozok egy törvényt s minden konzekvenciáját a képtelen és rossz gazdasági helyzetnek megfizettetem a legszegényebb, legnyomorultabb és legelesettebb proletariátussal. Ha ez szociálpolitika, én az ilyen szociálpolitikát tiszteltetem. Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A minister ur óhajt nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Ház ! Propper t. képviselő ur felszólalása iskolapéldája annak, ahogyan nem szabad be" szelni. (Kuna P. András: Meg Esztergályosé is ! — Esztergályos János : Megint bocsánatot fog kérni itt is !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, mind két oldalon. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Esztergályos t. képviselőtársam azt mondotta, hogy az ország gazdasági leromlásának oka ez a kormány és ez a kormányzati rendszer. Megerősítette ezt Györki képviselő ur is, aki azt mondotta kétszer is, hogy ez tatárjárás. Én bátor voltam közbeszólni, hogy vájjon Trianont elfelejtették-e az urak ? Ennyit, és semmi többet, {Ugy van! a jobboldalon.) Nem mondottam tehát azt, hogy a gazdasági helyzet oka csupán Trianon. (Propper Sándor: Logikailag ezt vonja le belőle !) Bocsánatot kérek, úgy látszik, a logikánk nem tökéletesen egyforma, mert az enyém meglehető'. ülése 1928 június 13-án, szerdán. 35 sen helyes utakon áll. Ha én csak korrigálom Esztergályos János képviselő ur megállapítását és figyelmeztetem a sok tényező között másra is, mint csak a saját megállapítása szerint a kormány politikájára a rossz gazdasági helyzet előidézésénél, akkor azt hiszem, hogy ebből olyan messzemenő következtetéseket joggal levonni, mint ahogyan azt Propper képviselő ur tette, nem lehet, hogy t. i. ez a törvényjavaslat visszavonandó, mert hiszen lehetetlenség, hogy a gazdasági helyzet megjavuljon addig, amig a kormány helyéről el nem megy, — de ez még a kisebbik baj — amig Trianon meg nem szűnik. így nem szabad az embernek a szavaiból messzemenő és indokolatlan következtetést levonni. Ami mármost a kérdés lényegét illeti, nagyon szívesen elismerem, hogy látszólag könnyű lehetősége van az ellenem való argumentálásnak és látszólag szigorú és antiszociális ez az intézkedés. Méltóztassanak azonban figyelembe venni azt, hogy végre itt egy folyamatos biztositásnak megteremtéséről van szó, méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy a javaslat megszerkesztőinek és a törvényhozásnak is csak azzal kell számolnia, hogy folyamatosan, állandóan megmarad és meg van a viszony a biztosított és a biztositó intézet között. Viszont mivel vannak esetek, amikor ez a viszony megszakad, számolni kell a várományi rendszerrel. Azt hiszem, a t. képviselő urak be fogják látni, hogy egyetlen állam törvényhozása sem tudott arra a rideg álláspontra helyezkedni, hogy szakadatlannak és folyamatosnak vette a biztositási viszonyt kezdetétől egész az események bekövetkezéséig. (Esztergályos János: Tessék neki beszámolni, ha újra fizet.) A várakozással a várományi idővel mindenhol kellett tehát számolni. Mármost ez a biztositási intézet nem takarékpénztár, ahol be lehet fizetni egy pár évi vagy heti járulékot, azután, amikor valakinek esetleg ugy tetszik és ugy gondolja, — pláne Csik József képviselő ur gondolata szerint — hogy vissza is lehet azt onnan kapni, fogja tehát magát és egyszerűen nem fizet azért, hogy visszakérje a befizetett járulékokat, (Zaj a baloldalon.) ennélfogva hangsúlyozom, hogy ez nem takarékpénztár, ne méltóztassanak tehát a kérdést igy felfogni. Ami a befizetett járulékok dolgát illeti, elismerem, hogy előfordulhat és elő is fordul, hogy munkások munka nélkül maradnak, hosszabb időn keresztül betegek lesznek. Sajnos, biztositási rendszerünk még nincs annyira kiépitve, hogy ezekre az esetekre a megtelelő gondoskodás már megtörtént volna, de épen ez a javaslat gondoskodik arról, hogy az ilyen módon elvesztett igény megint feléledhessen és bizonyos feltételek teljesítése esetén — mint egy legközelebbi paragrafusban méltóztatnak majd olvasni — a megelőző viszony minden vonatkozásában helyreáll. Mármost méltóztatnak mindig arról beszélni, hogy az a szegény munkás kereset nélkül van. De kérem, filérekről lesz szó, nem tudom havi 50 fillérről lesz szó. Havi 50 fillért az a munkás fel tud hajtanli. (Esztergályos János : De hátha nem !) De egészen biztosan fel tud annyit hajtani. Más irányú szükségleteiről mond le inkább és más irányú kötelezettségeitől mentesül inkább, ellenben azt az 50 vagy nem tudom mennyi fillért ide be fogja havonként fizetni. (Esztergályos János közbeszól — Zaj.) Elnök : Esztergályos János és C s ik József képviselő urat kérem, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Vass József népjóléti- és munkaügyi minister : Ennek következtében könnyű igy argumentálni, könnyű élére hajszolni az eseteket. Itt azonban nekünk nagy alapelveket kell megállapítanunk és mivel, mint ismételten mondottam, 5*
