Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-185

Az országgyűlés képviselőházának 185. ülése 1928 június 13-án, szerdán. 29 holnapra kell gondolnunk, hanem a mára is. A javaslat kihalási alapon akarja megoldani a kérdést. Mit csinálnak azok, akik ma, vagy egy-két esztendő belül szorulnak majd rá a szolgáltatásokra? Az öregkori biztositásnál az első járadék a törvény betűje szerint nyolc esztendő múlva nyílik meg akkor, ha a biztosított az összes akadályokat át tudja ugrani. Az egyik akadály az, hogy minden évben pontosan be kell fizetnie legalább 50 heti járulékot; akkor nyilik meg nyolc év múlva, illetőleg 400 heti befizetett járulék után az öregkori járadék. A [második feltétel az^ hogy a munkás munkaadója, aki a járulékot a munkabérből levonta, azt be is szolgáltassa. Ennek a két nehéz' feltételnek kell találkoznia, hogy 8 év múlva, tehát 400 heti befizetés után megnyilhassék az öregkori járadék. Mármost akár az egyik, akár a másik hiányzik, nem nyilik meg. És ma sokszor mindakettő hiányzik, mert nagyon ritka az .a munkás, aki teljes esztendőt dolgozik a mai rossz konjunktúrában, és azt hiszem, hogy még igen soká igen ritka tünemény lesz az egész évi munkaalkalom. A másik feltételt is igen nehéz elérni, mert a munkás nem képes kontrollálni azt, hogy az általa befizetett, vagy az ő béréből levont járulékot az ő általa meg nem bizott, csak a törvény által megbízott munkaadó befizette-e. Akármelyik feltétel fog hiányozni, még 8 év múlva sem nyilik meg az öregkori járadék, hanem megnyilik a legjobb esetben 10—12 esztendő múlva, úgyhogy mi évtizedekkel előre látjuk a ma bajait, a ma problémáit, a ma nyomorult embereit azonban egyáltalában nem vesszük figyelembe. Én igenis reklamálom a szociális gesztust és eltekintek a matematikai és biztosítástechnikai bázistól. És ha a kormány ugy reklamiroEza ezt a javaslatot, mint nagy, korszakalkotó szociálpolitikai javaslatot, akkor tessék belenyúlni «a kincstárba és tessék ehhez a biztosítási ághoz, annyit hozzáadni, annyit hozzátenni, amennyi elégséges ahhoz, hogy a már ma öregeket is segélyezhessük ennek a törvénynek alapján. Ha ezt a minister ur megcselekedte volna, vagy meg hajlandó ezután megcselekedni, ám akkor beszéljünk arról, hogy ez egy korszakalkotó szociálpolitikai intézmény; addig azonban, míg ezt meg nem cselekszi, vagy ha ezt a javaslatot a maga rideg valóságában és eredeti szövegezésében fogadjuk el, ami azt jelenti, hogy az öregkori biztosítás megindulását 10—12 esztendőre toljuk ki, — addig ne beszéljünk; szociális biztosításról, ne beszéljünk lángoló nagy szívről a dolgozó népek iránt, hanem mondjuk meg, hogy csináltunk a rideg számok alapján, a legridegebb biztosítás technikai alapon egy javaslatot, amely az. »adok-veszek« elve alapján, •— mint akármelyik magánbiztositóintézet, — köt ügyletet. Ha az illető beleesik majd, eléri a szükséges feltételeket, akkor megkapja az ellenértéket, ha pedig nem éri el azokat, akkor nem kapja meg. Ha pedig ez a biztositóintézmény mindezekre biztosítva van a maga haszna felől, akkor nevezzük nevén a gyermeket, amint ezt a minister ur különben már előbbi beszédében bizonyos mértékben elismerte, amikor azt mondotta, hogy az öregségi biztosítási meghatározás a címben tulajdonképen legalább is hátra való. Én tovább megyek és azt mondom, hogy ezek után, ha ebbe sem tudunk belemenni, a javaslat egyáltalában nem érdemli meg az »öregségi biztosítás« címet, akkor azt egészen törölni kellene a címből. DE a második helyre szoríthatjuk, másodsorban való említést érdemel akkor, ha legalább annyit tudunk adni, amint amennyit Györki képviselőtársam javasolt. Tisztelettel kérem a t. Képviselőházat, fontoljuk meg a kérdést. Mi megadtuk az alkalmat, tessék a kérdés felett gondolkozni. Talán egy kis matematikai korrekcióval vagy az állami hozzájárulás felemelésével meg lehetne a kérdést oldani. (Györki Imre: Felül kell vizsgálni az egészet!) Nem sokról lehetne szó

1 az én felfogásom szerint. És nem is kapná egészen ingyen az, akire ezt értjük, mert hiszen feltételezzük, hogy tiz évig mái* tagja volt a munkásbiztositói-pénztárnak és befizette oda a járulékokat; miután pedig a két intézményt most egyesíteni fogják, egy Társadalombiztosító Intézet lesz, ennélfogva ugyanattól az intézettől, ahova már tiz, évig befizette a járulékokat, fog most kapni méltányos öregkori járadékot. Ha pedig erre fedezet nem lesz, akkor tessék a kormánynak erről á fedélzetről gondoskodni. Ezek az okok vezérelnek engem akkor, amikor Györki képviselőtársam indítványához hozzájárulok. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra következikl? Gubicza Ferenc jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőházi! Az előttem szólott t. képviselőtársaim által előadottakhoz, csak egy megjegyzést kivánok fűzni, azt tudniillik, hogy ez az intézmény nem követheti azokat a magánintézményeket, amelyek csillogó járadékokat Ígérnek és ezeket az Ígéreteket be nem váltják. (Propper Sándor: Azok meg is adják, mert különben beperlik őket a törvényszéken!) Ennek az intézetnek oda kell törekednie, hogy azt, amit igért, abszolút biztosan be is válthassa. Én meg vagyok győződve arról, hogy ha lehetséges volna ezeknek a számoknak, ezeknek /a határoknak csak a legkisebb mértékben való módosítása is abban az, értelemben, hogy nem borítaná fel azt az alapot, amelyen a javaslat felépült, akkor ezt a módosítást a népjóléti minister ur a maga részéről minden külön felszólítás nélkül is megtenné. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Miután azonban ez lehetetlenség, és miután ő felelősséggel tartozik és gondoskodni köteles arról, hogy ez a javaslat abszolút biztos alapokon álljon, az étn megítélésem szerint sem lehet ezekben a kérdésekben semminemű engedményt tenni. (Propper Sándor: Tudja, hogy hány keresztény öregember érdekei ellen beszél most"? Sejtelme sincs talán róla!) Ennek a szakasznak második bekezdése bizonyos kedvezményt nyújt a társadalom legszerencsétlenebbjei, a vakok részére. Ez a kedvezmény abban nyilvánul, hogy azoknál, akik a biztosítás tartama alatt mindkét szemükre megvakulnak. rokkantsági járadékra való igényjogosultság már 100, az öregségi járadékra való igényjogosultság pedig már 200 járulékhét betöltése után megnyilik. Az általános vita során tartott felszólalásom keretében kértem a népjóléti minister urat, hogy ezt a kedvezményt terjessze ki azokra a vakokra, akik nem a biztosítás tartama alatt vakultak meg, hanem akik már mint vakok lépnek a biztosítás kötelékébe, mert hiszen sokan vannak, akik ifjú koruktól, sőt már születésüktől fogva vakok, akiket azonban a vakokat gyámolító egyesületek ipari munkára kiképeznek, úgyhogy bizonyos ipari munkákban konkurreneiaképes munkásokká fejlődnek ki. A társadalomnak ezen legszerencsétlenebbjeinek ér-