Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-185

Az országgyűlés képviselőházának 185. ülése 1928 június 13-án, szerdán. arra, bogy elérik a 65 éves életkort s az ezen túlmenő életkort, legkevésbbé talán a munkás, aki legjobban le van strapáivá. Hát, t. minister ur, milyen megnyugvással vegye az a munkás ezt a javaslatot, amikor ismeri az életviszonyokat és tudija, hogy 65 éves életkorok nagyon, ritkák, s az azon túlmenők még ritkábbak, meet ismétlem és hangsúlyozóin, nemcsak a 65 éves életkorról van szó, nemcsiaík azt kell megérni, nemcsak belépni kell a járadékba, hanem ablban, részesedni is kell néhány esztendeig, Meg vagyok győződve róla, hogyha a minister ur túl tudná tenni magát a dogmatikus 65 esztendős megállapításon és akármilyen formában, akármilyen magasabb állami hozzájárulással leszállítaná ezt 60 évre, akkor ezt a javaslatot uiegnyugvássial fogadnák, így azonban erre kilátás nincs. Kénytelen-kelletlen tudomásul fogják venni; a biztosítás kötelező, tehát meg kell fizetni a járulékokat, levonják tőlük, meg fogjak, fizetni, de nem jár az a megnyugvás pnnelk nyomában, hogy velük valami méltányosság történt s hogy befizetett garasaik ellenében nyugodt öregkort fognak kapni. Nagyon kérem a minister urat az utolsó pillanatban -- ismétlem és hangsúlyozom, — fontolja meg a dolgot, és próbáljunk valiami megoldást találni arra nézve, hogy a korhatárt 65-ről 60 esztendőre szállítsuk le. Elnök: Szólásra következik'? (Senki.) Kérdem, kíván-e valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Háiz;! A törvényjavaslatnak ez a szakasza kétségkívül fokozott figyelmet érdemel. Az. előadottak és a bizottságban is elhangzottak alapján azonban nézet merül fel bennem mindig erősebben, hogy kár volt a törvényjavaslat címét ugy megszerkeszteni, mint ahogyan tényleg megszerkesztettük, hogy tudniillik: öregségi, rokkantsági stb. javaslat, — igy kellett volna: rokkantsági, öregségi javaslat, mert akkor a valóban vezénylő elem a vezérszóban, a rokkantságban kifejezésre jutott volna. Eízzel azt kívánom mondani, hogy ennek a javaslatnak jelentősége sokkal inkább a rokkantság esetére szóló biztosításban jelentkezik, mint az öregség esetére szóló biztosításban. Ha Itehát a vezérszó a rokkantság volna, abban az esetben ezek az argumentumok már csak ennél a (körülménynél fogva is meglehetősen megszürkülnének és háttérbe szorulnának. Ami mármost a dolgot érdemben illeti, a 65. évről a 60-ik évre nem tudom a korhatárt leszállitani. Nem tudom leszállitani először azért, mert ez rendkivül nagy uj pénzügyi terhet jelentene a biztosítás gépezetében. Pontosan kiszámíttattam a matematikusunkkal, s ő megállapította, hogy közel 1%-kal kellene a termelést megterhelni és összegben körülbelül hét-nyolcmillió pengő volna az a többlet, amelyet az életkornak hatvanöt évről hatvanra való leszállítása jelentene. Ami a további argumentációt illeti, méltóztattak hivatkozni — igaz, hogy ennél a pontnál kevésbbé gyakran, kevésbbé szaporán — a külföldi törvényhozásokra. Hát. a külföldi törvényhozásókban 65 és ennél több év van nemcsak a háború előtt életrekelt törvényekben, hanem a háború után kelt törvényekben! is. Például a környező államok közül Ausztriában és Cseh-Szlovákiában a 65 évet kodifikálták a háború utáni törvényhozásban; figyelembe vette tehát a két törvényhozás a háború okozta fiziológiai és biológiai károkat, amelyeket szenvedett a nemzet. Másrészt, r

t. Ház, az egészségügyi viszonyok, az úgynevezett elélési viszonyok nem rosszabbak nálunk egészségügyi szempontból azoknál, mint amilyenek a szomszéd államokban. Mármost ^a szomszéd államok törvényhozása nyilvánvalóság ugyanilyen megfontolásból a 65-ik életévet kivánta törvénybe iktatni. Nem lehet a külföldi törvényhozásra hivatkozni abból a célból, hogy bebizonyítsuk, menynyire szükséges a 65 évről a 60-ra leszállani. Nagyon jól tudom, hogy a 65 éves életkor nagyon magas kor, Isten ajándéka, különösen ilyen súlyos munkában eltöltött élet alkonyán, mint amilyen munkát a munkásság végez, de ismétlem nem az öregségi biztositáson van ennek a törvényjavaslatnak a hangsúlya, hanem a rokkantsági biztositáson. (Propper Sándor: Töröljük a címből!) Ha, a munkásnak tényleg kifogy az életereje életének egy korábbi szakaszán, a gondoskodás kiterjed reá rögtön, sőt ha ifjú koráiban elvész, a munkaereje egészben vagy részben, akkor már a törvény hatálya alá esik, ha megvan erre a megfelelő karencia. Nagyon kérem a t. Házat, ne méltóztassék humanitárius, majdnem azt mondhatnám, hangulatok után indulni. (Ugy van! jobbfelől.) Itt végre is egy nagy intézmény stabil megalapozásáról van szó. (Ugy van! Ugy van! a jobbés a baloldalon.) itt nekünk nem szabad az alappilléreket könnyelműen megingatnunk, mert egy ilyen alappillérnek kis elmozdítása is végeredményben az egész épület megingását eredményezi. Tisztelettel kérném tehát, méltóztassék a szakaszt eredeti szövegezésében elfogadni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Szembe fogom állítani Bárdos Ferenc képviselő ur módosító javaslatát a bizottság által elfogadott szöveggel és amennyiben a t. Ház a bizottsági szöveget fogadja el, Bárdos képviselő ur javaslata elesik. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e a 31. %-t a bizottság szövegezésében elfogadni, szemben Bárdos Ferenc képviselő ur módosító javaslatával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szivesikedjeneki felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a 31. %-t a bizottság szövegezésében tfogadta el. (Propper Sándor: Majd meglátjuk, mit szólnak ehhez az érdekeltek!) Következik a 32. §. Kérem annak felolvasását! Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 32. és 33. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassd a 34. §-t.) Elnök: Az előadó ur kivan szólni. Fitz Arthur előadó: T. Képviselőház! A 34. §-ba tördelési hiba folytán értelemzavaró szöveg került be és ennek a szövegnek helyes megszerkesztése érdekében bátor vagyok a következő módosítást ajánlani (olvassd): »E törvény szempontjából rokkant az a hirlapiró, aki a rokkantjáradékra való igényének bejelentése előtt közvetlenül eltelt három év alatt hirlapirói tevékenységgel szerzett átlagos keresetének a felét egészsége megromlása . vagy testi fogyatkozása, illetőleg szellemi képességének és testi erejének, hanyatlása miatt hirlapirói tevékenységgel nem tudja megkeresni.« Elnök; Kivan valaki szólam"? (Nem!) Ha