Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-192

248 Az országgyűlés képviselőházának 192. ülése 1928 június 22-én, pénteken. helyzet, akkor kérdem, hogy közvetett adóemelést célzó és eszközlő gyufajavaslattal lehet idejönni! Lelkiismeretesen megszavazhatna ezt az Országgyűlés? Amikor nagyon' sok magángazdaság, vagy még ezzel sem rendelkező sok szegény ember mondhatja el magáról, amit az előbb emiitettem, akkor ilyen körülmények közötti adót emelni akár direkt, akár indirekt formában,.— mint ezt a gyufajavaslat célozza — megbénítani az ipart és a fogyasztóközönséget kiszolgáltatni egy idegen nagyválalatnak: nemcsak meggondolatlanságot, hanem tékozlást jelent a kormány részéről a néppel szemben. Százszázalékig kártalanitani azokat, akikből a földet elvették a földözjuttatottak javára: szop dolog, d© vigyék ezt keresztül másképen, amint lehet: megfelelő kölcsönnel, nem pedig a gyufa révén. Kérdezem azonban: 100%-ig kártalanitották-e és fogják-e kártalanitani a hadikölesönjegyzőket és azokat, akik egész idegrendszerüket, egészségüket, egész énjüket odaadták a haza szolgálatára, akik a háborúból, ha nem is mint rokkantak kerültek haza. de nem is 100%-os egészséggel, mert aki katona volt, az nem 'mondhatja el magáról, hogy 100%-os egészséggel került vissza és akiket szabadságra csak akkor engedtek sokszor, ha. hadikölesönt jegyeztek. Ha ezeket nem is 100%-ig kártalanítaná az állam, — de bizonyos megfelelő tisztességes hányadával az általuk az álla/m oltárára, a hadviselhetés céljaira adott pénzeknek,— miért nem kártalanítják? Mi van az árvák pénzével? Hiszen emlékeznek rá a tisztelt képviselőtársaim, hogy annakidején az a hírhedt 8. § azt mondotta, hogy a békeszerződésből folyó kötelezettségeinek megszüntetésekor, vagyis a jóvátétel befejezése után fogják kártalanitani valorizációval az árvákat, akiknek pénzük elveszett a hadikölcsönjegyzés révén. A jó szándék megvolt a kormány részéről, de kérdem: mikor és mikor lesz ezen jószándék valóra váltva? Ha ezeknek várni kell, akkor miért nem lehetett ugy csinálni, hogy a földhözjuttatottaknak rögtöni segítése mellett azok, akiktől a földet elvették a földbirtokreform céljára. — ha máskép nem lehet, ha nem tud az állam teljes összegben kártalanítást adni — akkor kapják meg pénzüket, amikor a hadikölcsönjegyzők és az árvák is megkapják a maguk pénzét! Hát kik értékesebb — egyénileg értékesebb —- tagjai a nemzetnek? Nem akarok válaszfalat vonni, de ha azt a mértéket állítom fel a hadikölcsönjegyzőkkel és árvákkal szemben, hogy várjatok és várjatok, ha láttuk a képviselőházi tárgyalások alkalmával, hogy ezek a reménybeli Ígéreteken felül készpénz gyanánt csak alamizsnát fognak kapni, amit a népjóléti- vagy a belügyminister ur fog kiosztani, a többire várniok kell, s azt látjuk, hogy nagyon sok hadikölcsönjegyző és árva nemcsak tönkrement, hanem nyomorog és máról holnapra nincs megélhetése, nincs biztos kenyere, akkor miért kell más mértékkel mérni azokkal szemben, akiknek igyénybevett földjükön! kivül ma is van biztos megélhetésükre elegendő földjük vagy más ingatlanjuk és vagyoni erejük? Ha mindezeket meggondolom, akkor csak arra a meggyőződésre és megállapításra juthatok, hogyha még nem is lennék ellenzéki pártember a kormánnyal szemben, ha nem is lenne elég okom arra, hogy a kormány javaslatával szemben bizalmatlansággal viseltessem, ezt a javaslatot még akkor sem fogadhatnám el, .mert tiltakozik ellene lekiismeretem és magyar érzésem, hiszen nem engedhető meg, hogy válaszfalat állítsak fel magyar ember és magyar ember között, nem engedhető meg, hogy gondoskodjam egész kategóriáról, amely kívánja magának az anyagi kielégítést 100%-ig, másokról azonban ne gondoskodjam, akiknek nedig még nagyobb életszükségletük volna ez: a hadikölcsönjegyzőkről és az árvákról, akik igazi, valódi, letagadhatatlan nyomorúságban sinylődnek és szenvednek. (Ugy van! a baloldalon. — Mozgás a jobboldalon.) Ezekután ki kell mondanom, hogy az egész előttünk fekvő törvényjavaslat nem más, mint kendőzés a kisemhexek érdekeire való hivatkozással. Rózsaszínű fátyol ez a javaslat, de alatta van a fekete ördög: egy világtröszt feneketlen étvágya. Ezt meg kell állapitanom. Jött ez a javaslat, mint a porfelhő napokkal vagy hetekkel ezelőtt és — amint ez szokott lenni — szemünkbe csapott, odakavarta a port és homokot. Azt hittük, hogy termékenyítő eső jön utána. Nem: jégverés jött utána a fogyasztóközönségre, az ország presztízsére, gazdasági hitelére és nemzetünk önérzetére. Kérdezhetem: miért és miért, hiszem ha nem abban a formában értette a t. pénzügyminister ur, hogy gazdasági válságról ne beszéljünk, hogy a magángazdaságnál nincsen baj, de akkor arra vonatkoztathatta ezt a kijelentést, hogy az állam nincs gazdasági válságban, hiszen bevételei és kiadásai nemcsak egyenlegben vannak, hanem bevételei pluszt mutatnak a kiadásokkal szemben és a pénz stabil. Igaz, hogy az adó túlontúl sokat hoz, de a felesleg meg van. Ha ez igy van a valóságban, akkor mi akadálya lehetett annak egy stabilpénzzel rendelkező, pénzügyi egyenleget az egész világ szine előtt felmutatni tudó államnál, hogy megfelelő olcsó, jutányos kölcsönt kaphasson a magyar föld lekötésével, gyufaakció nélkül is, gyufakölcsön nélkül is, anélkül, hogy a svéd-amerikai trösztnek ajánlatát venné igénybe, anélkül, hogy szőröstől-bőröstől lekösse magát ennek a trösztnek, úgyhogy mozogni sem tud és járni sem tud. lélekzeni sem tud és 50 esztendőre kénytelen legyen a magyar közgazdaság viselni a mostani kormány szerencsétlen lépésének következményét, azt a kétbalkezüséget, amellyel Bud János pénzügyminister ur még t. elődjén, Kállay Tiboron is túl tesz. (Fábián Béla: Ez igaz!) T. Képviselőház, miért kellett egy trösztöt, egy külföldi gazdasági nagyhatalmasságot beengedni a magyar termelés mezejére, hogy itt learassa magának a busás haszon kalászerdejét? Miért kellett ezt megcselekedni, egy nemzetközi molochnak gyomrába bedobni önálló gazdasági létünk biztositékainak egy jelentős részét és megkötni nemcsak a jelen nemzedék kezét, hanem évtizedekre eladni, vagy ha ugy tetszik bérbeadni a jövő nemzedékek szabad rendelkezési jogát, amire már az előbb rámutattam? Miért kellett ezt cselekedni? Szabad ezt? Felelősségének komoly, sőt komor tudatában hozzájárulhat-e ehhez a t. Ház. ez az Országgyűlés? A ministeri felvilágosítások engem nem nyugtatnak meg. Hiába minden szép beszéd, ott marad a fekete kérdőjel, hogy miért és miért? Nem hivatkozom bővebben a NéimetMagyar Mezőgazdasági Részvénytársasággal kapcsolatos felszólalásokra, amelyek még cáfolatot nem nyertek a t. túloldalnak, vagy a ministeri bársonyszékekben ülőknek részéről, de az tény, hogy ezek a felszólalások elhangzottak. Tény, nyiltan megmondotta Berki Gyula t. képviselőtársam, hogy ebben a Német-Magyar