Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-192

Az országgyűlés képviselőházának 192. ülése 1928 június 22-én, pénteken. 249 Mezőgazdasági Részvénytársaságban jelentős részvénymennyiségnek — nem tudom többségnek-e, vagy nem többségnek — tulajdonosa épen a svéd-amerikai tröszt. Itt olyanok nevéről hallottunk, akik ennek a Német-Magyar Mezőgazdasági Részvénytársaságnak igazgatóságában benn ülnek, akik jelentős közéleti funkcionáriusok. Én már itt voltam a régi Képvielőházban, Tisza István ideje alatt is. Átéltem nagy parlamenti viharzásokat, tudtam, hogy mit jelent a munkapárt uralma, küzdöttem ellene, amikor kellett és amikor lehetett, de amikor ilyen vonatkozású kérdések felmerültek, amikor csak a látszatnak a lehetősége forgott fenn, hogy egyes jelentős közéleti funkcionáriusok valamiképen anyagi vonatkozású ügyekben az állammal vagy a kormánnyal kapcsolatban vannak, akkor gróf Tisza István a legerélyesebben járt el, hogy ezeket a kapcsolatokat megszüntesse. Történt egy dolog, a sódolog, a sópanama, az tagadhatatlan. Ismerjük a sópénznek ügyét, azonban errenézve is az volt a feleletem, hogy ezt — hibás vagy nem hibás indokból, hibáztathatólag vagy nem hibáztathatólag — azért csinálták, hogy a szerintük az országra nézve káros koaliciónak uralmát megszüntessék és a pénzt a pártkassza kapta, de egyének nem panamáztak. Nem adhatok igazat ennek dacára a t. munkapártnak visszamenőleg sem, mert ugy tartom, hogyha a koalició uralmának megszüntetése a munkapárt szempontjából nem is volt kárhoztatandó, nem lett volna szabad olyan eszközöket használni ennek az uralomnak letörésére, aminőket később a Dési-Lukács pör során maga a királyi biróság is megbélyegzett. De mégis akkor valami finom izlés volt, valami »noli me tangere« az egész Képviselőházban, a kormányköröknél és ha csak a látszata, vagy a lehetősége forgott fenn annak, hogy közéleti funkcionáriusok vagy azok, akiknek hozzájuk közük, bejárásuk volt, részt vesznek valami anyagi érdekű ügyben, ami csak távolról illethető az össze férhetlenség vádjával, akkor jött gróf Tisza István, aki nagy ur volt ebben a Képviselőházán, férfi volt s akitől ugyan nagy ellentétek választottak el engem és akkori küzdőtársaimat és választanak el most is, jött és pallossal lesújtott oda, ahol ez a kérdés még csak fel is merülhetett ósi tiszta búzát árult és tiszta bort öntött a pohárba. T. Képviselőház, várjuk tehát a cáfolatot arra, hogy a Magyar Német Mezőgazdasági Részvénytársasággal kapcsolatban és a tegnap itt a Képviselőházban elhangzott nevekkel összefüggően van-e valami kapcsolat a kormányintézkedés, a gyufajavaslat és az illetők között. Nem azért mondom ezt, mintha én panamavádiakat hangoztatnék:. Isten mentsen tőle, túl vagyok ezen, hiszen régi parlamenti ember vagyok, de nemcsak mi vagyunk itt ebben a Képviselőházban, nemcsak hirlapok vannak, amelyeket olvatsnak, amelyek a közvéleménybe napról-napra akár helyes, akár pedig esetleg félremagyarázható anyagot, akár épitő anyagot, akár gyuanyagot dobnak be, hanem ezen kivül van egy lelkiismeret, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a nemzetnek lelkiismerete, amelyet mindannyiunknak az élő igazság erejével kell táplálnunk, hogy tartozzunk bármilyen pártba, legyenek bár közöttünk politikai ellentétek, legyenek bár felfogásban eltérések, de egyről nem felejtkezünk meg sem ezen az oldalon, sem a túloldalon, hogy az egyetemes igazságnak, amely a nemzeti öncélokkal Összeforr és attól elválaszthatatlan, mindig a tiszKÉPVISELÖHÁZI NAI>LÓ. XIV. taságnak igaz köntösében kell jelentkeznie és ha errevonatkozólag bárkinek csak kétkedése is lehet, akkor nem azt kell mondani rá, hogy »aljas«, hanem azt kell mondani, hogy »felvilágositlak és meggyőzlek az ellenkezőről.« (Ügy van! a baloldalon. — Propper Sándor: A ministerelnöknek is szabad finomnak lenni!) T. Ház, ez igy van! Méltóztassanak megengedni, hogy e kitérés után folytassam és most már rövidre fogván be is fejezzem felszólalásomat. A földbirtoiktrefonmmal összefüggésbe hozni ezt a gyufajavaslatot, ez a tröszt-kölcsön folytán természetes dolog. Nem is tagadhatnánk le, az ellenkezőjét nem is állithatnánk, de a földbirtobreformmal összefüggő kártalanitásokkal, és a földhözjuttatottaknak megsegitésével, az invesztició eszközlésével indokolni a törvényjavaslat jóságát, erre hivatkozni az én megállapításom és meggyőződésem szerint csak egy lépesvessző, amellyel a kormány meg akarja fogni a madarat: a nemzetnek elaltatott lelkiismeretét. De azért vagyunk mi képviselők, hogy ezt a lelkiismertet felébresszük, a közvéleményt ne engedjük terrorizálni ministeri szólamokkal, és ne engedjük a helyes mederből kisiklani. Ebben a tekintetben öröímmel láttuk és ez itt a Ház ülésén nyiltan meg kell mondanom, hogy a magyar sajtó ebben az ominózus gyufaagyben gyönyörűen teljesítette hivatását. A sok tekintetben megkötött helyzet dacára, az álsajtóiszaibadság, a talmisajtószabadság dacára, amely ma a kormány dicsőségére még diszlik, az újságok nyiltan felfedték ennek a gyufatrösztös ügynek egész hátterét, valamennyi vonatkozását és jórészt ennék köszönhető, hogy lejött a hályog a köizvéleméiny szeméről és ma már mindenki látja, aki látni akarja, hogy mi történt: egy idegen pénzhatalmi csoportnak betörése a magyar közgazdasági életnek mindnyájunk; által féltett területélre. Ez annyival inkább megdöbbentő, mert a szanálás óta 700 millió pengő felesleg mutatkozik az államháztartásban. Háromszor akkora ez, mint a népszövetségi kölcsön. A mostani, az 1927/28. költségvetési év feleslegeként pedig százmillió pengő áll a kormány rendelkezésére. Azok az adózók, aikik ezt kiizzadták, kiveirejték'ezték, ha magángazdaságuknak nem is mindenütt az Összeomlásával, de nagyon nagy károsodásával, méltán elvárhatják és megkövetelhetik, hogy ne szolgáltassa ki a magyar gyufatermelést a kormány egy idegen pénzhataímasságnak és ne csapja zálogba a magyar fogyasztóközöm s éget, a jelent és jövőt ötven éven keresztül. T. Ház! Én minden fejlődni (kezdő iparágat ugy nézek, mint reménytadó friss hajtását a magyar jövendőnek. Rossz időjárás mellett és sokszor zavaros körülményék között is ilyen fejlődőképes iparág volt a magyar gyufaipar, a magyar gyufagyártás, méltóan ahhoz a kulturtörténelmi tényhez, hogy a gyufát ezt a világraszóló', szerény, de megbizható világitó eszközt annak idején egy magyar ember, Irinyi József találta fel. Büszkék lehetünk erre, de épen azért annál jobban szégyélhetjük a své'damerikai tröszttel kötött lealázó szerződést, a magyair közgazdasági életnek: teljes kapitulációját egy idegen bálvány előtt. Szegy élhetjük, hogy a magyar ipar érdekét odadobta a kormány martalékul, játékszer gyanánt egy világtrösztnek; ezért a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik'? Szabó Zoltán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T, Képviselőház! Tisztelettel 37