Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-192

246 Az országgyűlés képviselőházának 192. ülése 1928 június 22-én, pénteken. Jánossy Gábor: Adja Isten! — Propper Sándor: Ezt házhatározattal kimondják!) Legfeljebb az emléke, ha az jót jelentene a magyar nemzet történelmére nézve, de ezt a jövő fogja megmutatni, minden egyéni tiszteletem és nagyrabecsülésem ellenére. Mert ha gróf Bethlen István, akit ebben a Képviselőházban 1912-ben láttam, amikor gróf Apponyi f Albert és gróf Andrássy Gyula is itt volt és akit, amikor a darabontok betörtek ide, láttam a nemzeti jogoknak és a titkos választójognak érdekében velünk együtt lenni. (Propper Sándor: Én láttam 1919-ben Bécsben Batthyány val együtt memorandumot szerkeszteni!) ha gróf • Bethlen István ma is azt mondaná, hogy nem teszem függővé az idők változásától (Propper Sándor: A székely nemzeti tanácsnak elnöke volt!) és attól a meg nem állható jelszótól, hogy nem elég érett a nép, a titkos választójog behozatalát, hanem behozom akkor is, ha az az én hatalmam alkonyát jelentené^ akkor azt mondanám, hogy gróf Bethlen István emlékét a jövő idők is meg fogják őrizni. így azonban ezt nem mondhatom, amint a jelen cselekedeteit szemlélem. (Györki Imre: A rossz emlékét igen! — Propper Sándor: Politikai jolly joker! Mindenben benne van!) Szabad-e intézkednünk elbatározólag, meg nem változtathatólag jövő nemzedékek sorsáról? Igen, lehet egy esetben, egy feltétel alatt: ha a jövő számára jogokat biztosítunk; de jog- j fosztólag nincs jogunk intézkedni az utánunk következő nemzedékekről. Ez ember és Isten ellen való vétek. És ki vállalja a felelősséget ezért"? A kormány és ez a Képviselőház» amely ma van, holnap is lehet, hogy lesz, de 25 vagy 50 esztendő multán mai tagjaiban bizonyára nem lesz? (Propper Sándor: Nem bizony, még annyi hónap múlva sem!) Vagy a tröszt vállalja a felelősséget, az a tröszt, amely jól megtömi ia zsebét és mosolyog, mert a rendelkezésére álló idő alatt egymilliárd pengőnél több hasznot fog bezsebelni a magyar fogyasztópiac romlására? (Propper Sándor: Bud már hazamegy spekulálni, hogy mit lehet még eladni! - Zaj.) Beszéljünk még ezzel kapcsolatosan — mert kötelességem a kérdésnek ezt az oldalát is megvilágitani — a földhöz juttatott kisemberek érdekéről és ezzel kapcsolatban t a társadalmi osztályok között levő összhangról. Hogy egyik ne vethessen a másik szemére semmit, közös nagy nemzeti célok szolgálatába állítsuk be minden társadalmi osztály tevékenységét és jóravaló igyekezetét. Egységes nemzeti társadalomban forradjunk össze, egységespárt nélkül is lehetséges ez, ha arról van szó. hogy a magyar jövő számára valamit ki kell küzdenünk és ki kell vívnunk. Kérdezem ezzel kapcsolatban: ezt a célt szolgálja-e a benyújtott törvényjavaslat annak ellenére, hogy Bud János t. pénzügy minister ur azt mondotta, hogy vele alátámasztja a kisembereket? Hát kiket ért kisemberek alatt? Nem lehet a kisemberek fogalmát a t. pénzügyminister urnák arra a katagóriára szoritania, amely a földhöz juttatottakból áll. Rajtuk kivül is vannak kisemberek; részben akiknek földjük ma sincs, földmunkások, ipari munkások és kisemberek azok is, akiknek földjük van, de érzik a mai rettenetes időknek a nyomoruságát; kisgazdák, aztán a kisiparosok és kiskereskedők. (Forster Elek: A nagyok is!) Jól tudom, hogy a közép- és nagyobb birtokosok is érzik, ezt meg kell mondanom nyiltan mert foglalkozom ezzel a kérdéssel. Ma már •a földbirtok — ez áll még a többszáz és még a párezer holdra is — a részben niegvalósitott fokozatos adó révén, a jövedelmiadó emelésével nem bir annyit termelni és annyi hasznot hozni hogy a régi világhoz mérten gond nélkül megélhessen ma az, aki földdel foglalkozik, akiknek földbirtoka van, a sokszor lehetetlenseggel határos értékesítési körülmények között, amelyek vonatkoznak a terményekre és vonatkoznak a jószágállományra. Én ezzel tisztában vagyok. De elsősorban mégis a kisemberekről kell beszelnem, mert ezekre hivatkozik a t. penzugyminister ur, a kisemberekről, akikről ebben a Képviselőházán ezelőtt csaknem 18 esztendővel beszélt innen a hátsó padsorokból nagyatádi Szabó István és Mayer János földmiyelésügyi minister ur, — mint egyszerű közkatona akkor nagyatádi Szabó István mellett — akiknek szavait szájról-szájna hallottam és akikkel szemtol-szembe nézhettem. Azok az akkor uralkodó kormányrendszerrel szemben, a munkapárttal szemben odamondották az igazságot, hogy: többet törődjetek a föld népével és többet törődjetek, a föld népéhez odàforrt kisiparos- és kiskereskedőosztállyal, a munkásokkal, általában a kisembereknek nagy-nagy tömegével. Nem lehlet csodálkozni, ha akkor meghallgattatásuk dacára nem volt olyan nagy a visszhang, vagy visszhang mellett is nem volt olyan érdemleges a kormányzati cselekedet, amint megérdemelték volna, mert hiszen egy osztályparlamenttel állottunk szemben. Ma azonban, akik itt vannak, akik itt ülnek, azok mind nagyatádi Szabó Istvánra hivatkozva, az ő lobogója alatt jöttek be még akkor is, ha nagyatádi Szabó Istvánnak elveit máról-holnapra szegre teszik, vagy épen el is árulják. De hiszen azért van lelkiismeret, hogy megszólaljon kritikus időkben. Most, amikor látjuk, hogy. tovább a mai helyzet fenn nem tartható, amikor látjuk ennek a javaslatnak a révén is, hogy milyen általános felzúdulás támad országszerte a tervbevett intézkedések ellen — mert amit a túloldalról mondanak, hogy a nép meg van velle elégedve, az csak látszat, csak ködkép, de nem valóság, — akkor ministereknek, akik a bársonyszékben ülnek, egyszerű közkatonáknak és pártvezéreknek, akik a közkatonák és a ministerek között a közvetitő szerepet végzik, teljes lélekkel azon kell lenniök, hogy nagyatádi Szabó István 18 esztendővel ezelőtt itt hangoztatott, a kisemberekért való programmjá csakugyan élő valósággá legyen és testet öltsön. Ezt nem látjuk a mai Képviselőházban és a kormányintézkedésekben. (Kothenstein Mór: Mit szól ehhez Krisztián! — Krisztián Imre: Nem kötelezhet a válaszra!) Olcsó kölcsönről^ azok számára, akik földhöz jutottak, már régen kellett volna gondoskodni, hiszen jól tudom, hogy akik 2—3, vagy 4—5 hold feles, vagy bérbeadott földön, mint tulajdonosok gazdálkodnak, azok szűkölködnek, nyomorognak. Az az igazság, tudják a túloldali t. képviselőtársaim is, hogy kolonc rajtuk u föld, mely sokszor nem jelent többet, — vagy még annyit sem^— mint a koldustarisznyában egy darab kenyér, vagy a koldustarisznyához a mankó. Nem tudják teljesiteni fizetési kötelezettségüket. A földet, amely nem is mindig van közvetlen közelében a falunak, vagy városnak, kiadják bérbe, vagy felesbe, annak, aki veszi és amit kapnak érte, azt elhasználják, mert hiszen az élet nehéz, naponta megvan a szükséglet, amelyet ki kell elégíteni, panaszkodik a feleség, sir a gyermek és mikor fizetni kellene a földet, nem tudják teljesiteni köte-