Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

238 Az országgyűlés képviselőházának lí> fokozhatják, Mindebből azonban csak az következtetik, hogy ott, ahol autóbuszjáratok már vannak, az ezekkel versenyző vegyesjáratok, vagy egyáltalán nem, vagy csak megfelelő korlátozásokkal engedélyezhetők. Egyébiránt, amint e nehézségek nyilvánvalóvá lettek, siettem ezeket tisztázni, és az e célból egybehívott tárcaközi megbeszélésekbe az érdekeltséget, illetve képviseleteit is bevontam. Az az állitás, hogy ezen az ankéten a rendőrség a leghatározottabban tiltakozott volna ilyen privilégiumok ellen, csak tévedésen alapulhat, mert a folytatólagos ankéten, amelyen ugyanazok vettek részt, akik az első ankéten, épen Szilágyi képviselő ur felszólalására tekintettel, a kérdésre nézve kifejtett álláspontokat újból rezumáltattam és megáll a pitottam, hogy Szilágyi képviselő úron kivül a vegyesjáratok ellen senki más állást nem foglalt, sőt azokat mindenki a leghatározottabban hasznosaknak és szükségeseknek jelentette ki. A mondottak alapján Szilágyi képviselő urnák azt az állítását, mintha a Mavart járatainak engedélyezésénéi visszaélések, vagy törvénytelenségek követtettek volna el, a leghatározottabban és legerélyesebben vissza kell utasítanom. Miután pedig ilyenek nem fordultak elő, természetesen azok megszüntetése iránt sem intézkedhetem. A gépjármű-közlekedés törvényi szabályozását egyébként, mint már volt szerencsém említeni, sürgősen szükséges feladatnak tartom. Az autóbusz és árufuvarozási vállalatoknak közöttük Mavart járatainak is a közforgalom egyetemes rendjébe való beillesztését ennek keretéhen kívánom megoldani. Kérem a képviselő urat és a t. Házat, hogy az interpellációra adott fenti válaszomat tudomásul venni szíveskedjék.« Elnök: Minthogy az interpelláló képviselő ur nincs itt, kérdem a t, Házat, méltóztatnak e a kereskedelemügyi minister urnák a ministerelnök ur megbizásából adott válaszát tudomásul venni. igen, vagy nem ? (Igen ! Nem !) Akik tudomásai veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Östör József képviselő ur a házszabályok 205. §-ának a) pontja alapján szót kért. A szót a képviselő urnák megadtam. Östör József : T. Képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy csak pár pillanatra igénybevegyem szives türelmüket személyes kérdésben, amellyel egyébként a Ház elé jönni sohasem szoktam, ha arra nincs szükség. Gaal Gaston t. képviselő ur ma a vita folyamán, a kezemben levő gyorsírói jegyzetek szerint, a következőket mondotta (olvassa); »Nekem ne magyarázza senki, hogy a magyar nemzet 200 millió pengő kölcsönt nem kaphat. Itt legfeljebb arról lehet szó, hogy 6'2% helyett, amennyibe ez a kölcsön kerül, esetleg 7—8—9 vagy 10%-ot kell fizetni. Ez a különbség nem fontos anélkül, hogy ezért erkölcsi ^presztízse legyen kénytelen kárt szenvedni. — östör József közbeszól: »Olcsó kölcsön ez ?« — T. képviselő ur — kezdett engem Gaal Gaston t. képviselő ur leckéztetni — a képviselő urnák sokkal több esze van, mintsem nekem kelljen magyarázni azt, hogy a gyufamonopólium átengedése 50 évre percenttöbbletben mit jelent. Ha nem a t. képviselő ur teszi ezt a megjegyzést, hanem olyan jóhiszemű képviselő, aki nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, akkor szó nélkül siklóm el fölötte, ellenben a képviselő úrral szemben ki kell jelentenem, hogy jóhiszemű ez a megjegyzése nem lehet«. Méltóztassék megengedni, hogy erre a beszédre, személyes oknál fogva, röviden reflektáljak. 1 ütése 1928 június 21-én, csütörtökön. A t. képviselő ur — nagyon helyesen — mindig nagyon kényes méltóztatik lenni a becsület kérdésére, a politikai becsület kérdésére Ehhez soha semmi szó n< m is férhet az igen t. képviselő urnái, akinek hosszú politikai pályája etek in tétben abszolúte kifogástalan és tiszteletreméltó Kegyeskedjék azonban ennek folytán megengedni, hogy a magam és a magunk részérő is hasonló érzékenységet, talán túlérzékenységet vindikálhassak. (Helyeslés jobb felől-) Mert abból a kijelentésből, hogy én nem vagyok jóhiszemű, viszont azt kell látnom ennek folytán, hogy közbeszólásomból az igen t. képviselő ur azt állapította meg, hogy rosszhiszemű volnék, ami annyit jelent, hogy egy törvényjavaslatot megszavaznék és megszavaznánk meggyőződésünk ellenére és megszavaznánk anélkül, hogy meg volnánk arról győződve, hogy igenis ez a törvényjavaslat az ország érdekében szükséges. T. képviselő ur, kegyeskedjék megengedni, hogy a magam részéről beszédének ezt a részét a legnagyobb tisztelettel visszautasítsam (Helyeslés a jobboldalon.), de visszautasítsam az első részt is, amely pedig személyemre vonatkozólag e^y kis elismerést tartalmaz, visszautasitsam nemcsak a magam, hanem talán, ha szabad, közvetve annak a pártnak részéről is, amelynek tagja lenni szerencsés vagyok. Lehetséges, igen t. képviselő ur, hogy ez a javaslat talán nem helyes, erről vitatkozni szabad, lehet, sőt kell is vitatkozni efelett. Azonban amikor a t. képviselő urnák azt méltóztatott mondani, hogy a kölcsön akár 10%-os is lehet és én erre közbeszóltam, liogy »ez tehát olcsó kölcsön« erre azzal válaszolni, hogy »t. képviselő ur ön nem jóhiszemű«, hanem közvetve — ugyebár — rosszhiszemű, azt hiszem, mégsem lehetséges, ez mégis túlzott. Amikor én közbeszólásomban — teljesen eltekintve attól, hogy tévedhetek is, mert nem vagyok olyan nagy szellemi kapacitás, mint amilyennek a-t. képviselő ur egyébként engem itt u t. Ház előtt kinevezni kegyeskedett, — ezt mondottam, ez a közbeszólásom, azt hiszem, nem jogosithatta fel arra a kijelentésre, hogy amennyiben én ezt a javaslatot meg fogom szavazni és pártolni fogom, azt nem tiszta meggyőződésből teszem. Ezért szükségesnek tartottam igen t. képviselőtársam beszédének mind a két rám vonatkozó részét a legnagyobb tisztelettel visszautasítani. (Helyeslés jobbfelől.) Legyen szabad ez alkalommal arra kérnem az igen t. képviselő urat, hogy métóztassék a jóhiszeműséget a mi részünkre is koncedálni. (Rothenstein Mór: Az egész pártra? —- Derültség. — Jánossy Gábor: Minden képviselőre!) Ne méltóztassék azt gondolni, hogy csupán a t. képviselő urnák van politikailag jóhiszemű meggyőződése és egyedül csak a t. képviselő ur és az ellenzék, amelyhez ebben a vitában tartozni méltóztatik,'jóhiszemű. Ha azokkal a fair eszközökkel óhajt a t. képviselő ur küzdeni, amelyeket egyébként a zászlójára irt, és amelyeket mindig zászlaján méltóztatik hordozni, amelyek előtt — ámbár egyik legszerényebb tagja vagyok a Háznak — a lehető legmélyebben meghajtom az elismerés zászlaját, — ezt, azt hiszem, nem méltóztatik rossz néven venni — ne méltóztassék csak a saját politikai becsületére kényesnek lenni, hanem az én politikai becsületemre és a mi politikai becsületünkre is. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak ennyit akartam mondani. (Helyeslés a jobboldalon. — Gaal Gaston: Szót kérek!) Elnök : Milyei címen óhajt szólni a képviselő ur ? (Gaal Gaston : Félreértett szavaim értelmének kimagyarázása címén.) A szót megadom.