Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

Az országgyűlés képviselőházának 191. Gaal Gaston : Mélyen t. Képviselőház ! Östör József t. képviselőtársamat, ugy látszik, elhagyta az emlékezőtehetsége, mert Östör József i képviselőtársam nem azt mondta, ami ott a naplóban, a gyorsírói jegyzetekben van, mint az ő közbeszólása. (Mozgás és zaj.) Én végighallgattam a képviselő urat minden idegeskedés nélkül, méltóztassék egészen nyugodtan engem is végighallgatni. Amikor én azt mondtam, hogy a kölcsön 6'2%-os, akkor a képviselő ur azt kiáltotta közbe : «öt és fél százalékos !», és nem azt méltóztatott mondani, hogy olcsó kölcsön ez, hanem azt, hogy 5}4%-os. (Östör József: Az később jön!) Erre a megjegyzésére én azt mondottam a képviselő urnák : Kérdezze meg a saját államtitkárát, akitől öt perccel előbb hallottam, hogy ez a kölcsön 6 2%-os és nem 572%-os. Erre a képviselő ur megismételte az 5Va%ra vonatkozó kijelentését. Ekkor mondtam én a következőket — méltóztassék csak nyugodtan lenni — a napló nélkül is jól emlékezem rá fRothenstein Mór : Én egészen nyugodt vagyok ! — Élénk derültség.) «Ha ezt a kijelentést az egységes pártnak olyan egyszerű kisgazda tagja tette volna, aki ezekkel a kérdésekkel behatóbban nem foglalkozott és igy nem lehet olyan járatos benne, elsiklanék a kérdés felett, de a képviselő urat tartom olyan okos embernek, aki meg tudja ítélni, hogy ennek a kölcsönnek mennyi a kamata, aki ki tudja számítani, hogy mit jelent ennél a kölesönnél az 50 esztendőre adott állami monopólium, és épen ezért én a képviselő urnák ezt a megjegyzését jóhiszemünek nem tarthatom. Én ezt mondtam, t. képviselő ur. (Rassay Károly : Ez világos !) Sem a többségi párt szavazásának, sem a képviselő ur szavazásának jóhiszeműségéről nem beszéltem, kizárólag a képviselő urnák erre a megjegyzésére mondtam, hogy ezt az érvelést jóhiszemünek el nem ismerem. T. képviselő ur, hibás alapon méltóztatik kiindulni, mert hogy mi történt, arra emlékeznek a képviselő urak, akik körülöttem ülnek. Én a naplót nem néztem át, abban nem javítottam semmit. (Östör József : Én sem !) Nem tudom a naplóban mi van. Igen sokszor belecsúszik abba, pláne mikor lárma van, olyan megjegyzés, olyan közbeszólás, amelyet nem én mondtam, az én nevemre irva és megfordítva. Sajnálom, akármi van a naplóban, az történt, amit én elmondtam. (Egy hang a baloldalon. : Igaz !) Ezért éa a felelősséget a legteljesebb mértékben állom a képviselő úrral szemben is, mindenkivel szemben. Újra ismétlem, hogy sem az egységespártnak, sem a képviselő urnák a szavazási jóhiszeműségét nem vontam, nem is vonom kétségbe. Ellenben kétségbe vontam és a tiltakozás ellenére is kétségbe fogom mindenkor vonni, ha valaki ilyen rabulisztikus érveléssel akarja esetleg ledönteni egy más embernek a tényekkel teljesen meg egyező állitását, amelynek precíz számadatát épen a pénzügyi államtitkár úrtól kaptam. Ezzel talán be is fejezhetném. Egyet kijelentek a képviselő urnák : nekem semmi néven nevezendő passzióm soha nem volt bárkit bántani, bárkit céltáblául kitűzni ; de azt is kijelentem, hogy soha semmilyen körülmények között én a magam véleményének nyilt és férfias megnyilvánitását senki által elvitatni nem engedem. Ezen a téren engem sóba semmiféle tiltakozás, semmiféle visszautasítás vissza nem fog tartani attól, hogy azt, amit én jónak és helyesnek tartok a magam felfogása szerint a legbátrabban és legnyiltabban megmondjam. (Östör József : Személyes kérdésben kérek szót !) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIV. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. 239 Elnök : Östör József képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni. Östör József : T. Képviselőház ! Gaal Gaston t- képviselő ur azt mondotta, hogy előadásomnak az a része, amely az ő beszédével foglalkozik, tévedésen alapszik. Bocsánatot kérek, amit ön előadott, az teljesen benne foglaltatik a gyorsírói jegyzetekben. Csakhogy ez a második vita már azután volt, amikor a t. képviselő ur az én jóhiszeműségemet kétségbevonni méltóztatott. (Rassay Károly : Szóval időelőttiségi kifogás !) Igen, ugy van. Miután elolvastam a megelőző mondatot, nem akarom azt ismételni, amit már előbb felolvastam, hanem felolvasom az utána lévőt (Olvassa): »Östör József: Tiz percent mindig több, mint 5*5%.« Ez azonban már a második része volt ; akkor ezt meg tetszett ismételni. (Tovább olvassa): »Először tessék a saját államtitkárával tisztábahozni ezt a kérdést, aki ezelőtt tiz perccel mondta nekem, hogy ez a kölcsön 6'2%-os lesz « Nincs is államtitkárom. (Derültség.) A pénzügyminister államtitkára nem az enyém. (Tovább olvassa): »Ehhez a 6'2%-hu z még hozzájön a kezelési költség. Minthogy ezt a kölcsönt, amint a pénzügyminister ur is kijelentette, nem a kormány veszi fel, hanem az altruista intézmények és egyebek, ez annyit jelent, hogy a magyar pénzintézetek, vagyis itt kezelési költség lesz. És ahogyan én az »egyebeket« ismerem, ez a kezelési költség 1%-on aluli nem lehet, mert ezek az »egyebek« 1%-on alul még semmiféle kölcsönt nem kezeltek. Ez tehát már 7'2%. Ha ehhez hozzáveszi a t. képviselő ur azt, amit ez a nemzet a gyufa felemelt árában fizet majd a trösztnek, akkor meg vagyok győződve, hogy amilyen okos ember a t. képviselő ur« — ez volt a második — »nagyon szépen ki tudja majd számítani, hogy ez a kölcsön a magyar államnak mibe kerül.« A gyorsírói jegyzetek tehát teljesen hűen adják vissza (Gaal Gaston: Nem adják hűen!) a délelőtti tárgyalásnak a menetét s az én közbeszólásomat is; és ha közöttünk vita van ebben a tekintetben, hogy mi helyes, akkor semmi másra nem támaszkodhatunk és mást alapul nem fogadhatunk el, mint a Háznak hivatalos gyorsírói feljegyzéseit. Ennyit akartam a t. képviselő urnák válaszolni. Egyébként szavainak kimagyarázását, hogy nem óhajtotta a jóhiszeműségemet vagy a pártnak a jóhiszeműségét a szavazása ál kétségbevonni, tudomásul veszem és a magam részéről az ügyet, ilyetén kimagyarázás folytán, elintézettnek veszem. (Helyeslés jobbfelől. — Kuna P. András : A kisgazdák lebecsülése volt ! — Szabó István szólásra jelentkezik.) Elnök: A képviselő ur milyen címen kíván szólni ? Szabó István: A kisgazdák jóhiszeműségének aposztrofálása miatt személyes kérdésben. Elnök: A szót megadom. Szabó István: Mélyen t. Képviselőház! Én nem akarok személyeskedni, csak meg akarom állapitani azt, hogy ha jól értettem, igy áll a naplóban: Ha a Háznak egy egyszerű kisgazda tagja mondotta volna ezt, akkor egyszerűen átsiklanak rajta, de igy... és igy tovább. Én egyszerű kisgazda-tagja vagyok ennek a Háznak és ez az, amiért szólásra felállottam. Kérve-kérem a mélyen t, képviselőtársamat, hogyha mi kisgazdák vagyunk is, ha csizmában járunk is, ha nem is jártunk egyetemet, azért ne méltóztassék azt gondolni, hogy mi nem tudnánk kiszámítani, hogy ha egy kölcsön 92-es árfolya35