Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

Az országgyűlés képviselőházának 191 ütése 1928 június 21-én, csütörtökön. 237 a részes vasúti vállalatok vonták be, mert megfelelő ismeretekkel és tapasztalatokkal nem rendelkeztek és így kézenfekvő, hogy az üzem szakszerű vezetését is jól felfogott saját érdekükben ennek vezérigazgatójára kívánták bízni, aki e téren otthon elismert szaktekintély. Mellékesen megjegyzem, hogy a Mavart részvényeinek jegyzésében nem az Autótaxi-vállalat vezérigazgatója vett részt, mint ezt Szilágyi képviselő ur interpellációjában állította, hanem maga a vállalat. Ennek a vállalatnak bevonása egyébként nem csupán az ott rendelkezésre álló tapasztalatoknak az uj vállalat vezetésében leendő érvényesülése érdekében történt, hanem főként gazdaságossági okokból, nevezetesen, hogy a Mavart-nál egyébként szükséges berendezések (adminisztrációs személyzet, javítóműhely, stb.) egyelőre, míg a forgalom kellőképen ki nem fejlődött, mellőzhetők legyenek. Amit Szilágyi képviselő ur kivan, hogy t. i. a két vállalat közti kapcsolat megszakittassék, az az uj vállalat részére feltétlenül kiadási többletet jelentene, mert külön vezetőség, esetleg önálló javítóműhely, stb. felállítását tenné szükségessé, nagyszámú tisztviselői karral, mely egyelőre kellőképen foglalkoztatva és kihasználva nem volna. A Mavart járatainak engedélyezésénél az érdekeltség meghallgatása tekintetében a t. képviselő ur tévedésben van. Az általa is hivatkozott 1922. évi XXII, te, nevezetesen 40. Vának második és 66. § ának első bekezdése értelmében ugyanis az autóbusz és árufuvarozási iparengedély kiadásánál az érdekelt törvényhatóságit tartozom meghallgatni. Ez pedig mind a posta, mind a Mavart minden egyes járatának engedélyezésénél megtörtént. Ami a meglévő vállalatok érdekeinek megóvását illeti, e részben a következőket kell megjegyeznem : Hogy a posta és a Mavart milyen járatokat vettek tervbe, afelől bárki bármikor felvilágosítást nyerhetett, mert az azokat feltüntető térképet nemcsak hogy bárki érdeklődő megszerezhette, de azt a képviselő ur elnöklete alatt álló érdekképviseletnek hivatalból megküldöttem. Mindennek dacára tömegesen érkeztek magánosok részéről oly kérelmek, melyek a posta és a Mavart programmjában szereplő vonalakra vonatkoztak és amely vonalak berendezése a két vállalat által csak fokozatosan történhetett. Ezekre a vonalakra természetesen csak ideiglenes engedély volt kiadható, mely nemcsak hogy kizárólagosságot nem biztosított, de amelyben a folyamodó előzetes beleegyező nyilatkozata alapján kifejezetten kiköttetett, hogy amikor az útvonalon a posta vagy a MAVART járatait megindítja, nevezettek üzemüket minden kártérítésre való igény nélkül kötelesek lesznek beszüntetni. Az ilyen engedélyeseknek az emiitett körülménnyel számolniok kellett és berendezésüket, beruházásaikat ehhez kellett szabniok. Nevezettek tehát a posta vagy a Mavart járatainak megindítása miatt jogosan nem panaszkodhatnak, sérelem őket egyáltalában nem érte és kártalanításukról semmiesetre sem lehet szó. Meg kell jegyeznem, hogy abban az esetben, ha az ily ideiglenes engedély birtokosa kötelezettségeinek megfelelt, engedélyét igen gyakran meghagytam, illetőleg a MAVART menetrendjének és esetleg a viteldijak megfelelő megállapítása és más alkalmas kikötések révén igyekeztem érdekeit megvédeni. A Mavart és a posta programjának megállapítása egyébként az 1927. évi március hóban történt- Addig az ideig 185 autóbusz-iparengedély és 128 árufuvarozási iparengedély adatott ki. A posta és a Mavart Programmjának jóváhagyása alkalmával Közöltem mindkét intézménnyel a már kiadott autóbusziparengedélyek jegyzékét és felhivtam azok figyelmét arra, hogy elsősorban azokon az utvonalakon rendezzenek be autóbuszjáratokat, amelyek a jegyzékben egyáltalán nem szerepelnek, vagyis amelyeken más vállalatok nem tartanak fenn járatokat. Másodsorban valósítsák meg Programmjuknak oly vonalakra vonatkozó részét, amelyeken a közforgalmi és közbiztonsági igényeket ki nem elégítő vállalatok működnek, Ahol a közforgalmi és közbiztonsági igényeket némileg kielégítő vállalatok vannak, ott a posta és a Mavart járatainak létesítése csak harmadsorban jöhetnek tekintetbe ; mint már említettem, a régebbi vállalatok érdekeinek lehető megvédése mellett. A Mavart részére annak megalakulása óta 7 autóbusz-iparengedély és 9 árufuvarozási ipar engedély adatott ki. Ugyanazon idő alatt magánosok részére 147 autóbusz-iparengedély és 176 árufuvarozási iparengedély adatott ki, tehát átlag 20-szor annyi, mint a Mavart-nak. Ezek a számadatok önmagukban megcáfolják azt az állítást, hogy a Mavart valami különleges kedvező elbánásban részesül. Figyelembe kell még venni azt is, hogy a Mavart részére kiadott két autóbusz-iparengedély közüi 6 olyan útvonalra vonatkozik, amelyeken korábban vagy egyáltalán nem voltak még végleges engedélyek kiadva, vagy amelyeken a korábbi vállalkozó járatait beszüntette. Csupán egy esetben adtam ki iparengedélyt oly útvonalra (Szob, Vámosmikola) amelynek egyrészén az engedély kiadása alkalmával már voltak járatok, erre is azért, mert az illető utvonalrészen messze túlterjedő, hosszabb járatvonal engedélyezése közforgalmi érdekből szükségesnek mutatkozott. A régi vállalkozót ekkor is más útvonallal kárpótoltam. A magánérdekekre is tehát mindenkor tekintettel voltam, amikor az az általános közlekedési érdekek szem előtt tartása mellett lehetséges volt, A Mavart részére mindenesetre előnyös elbánást kell biztosítani, mivel elsősorban nem a vállalati nyereség, hanem a közforgalmi érdekek kielégítése céljából történt annak megalapítása és ily célokat szolgálnak annak járatai. Azzal az állítással szemben, hogy a részvénytársaság az én részemről privilégiumokat kap, privilégiumokat élvez, melyek sem törvényben nem gyökereznek, sem rendeleteken nem alapulnak, amelyek igazságtalanok, törvénytelenek és szabálytalanok, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a törvény, nevezetesen az 1922. évi XII. te. 40. <j-a módot nyújt a kereskedelemügyi ministernek arra, hogy azokat a vállalatokat, melyek a közforgalom igényeinek kielégítése, továbbá teljesítőképesség és közbiztonság szempontjából nagyobb biztosítékokat nyújtanak, előnyben részesítse. Ami a vegyesjáratok kérdését illeti, azok bevezetése elől, a minden oldalról megnyilvánuló kívánságokkal szemben el nem zárkózhattam. Tény az, hogy ilyenre engedélyt elsőnek a Mavart kapott, de ez természetesen nem jelenti, hogy az az engedély kizárólagos lenne. Az is tény, hogy csakhamar kitűnt, hogy az ilyen vegyes járatok a szerényebb utazóközönség igényeinek színvonalán tartott berendezésükkel a nagyobb követelményükkel terhelt autóbuszvállalatoknak súlyos versenyt okoznak. Azáltal pedig, hogy személy- és egyszersmind áruszállitás eszközlése folytán a jármüveket gazdaságosabban kihasználhatják, díjszabásukkal a versenyt még inkább