Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

Az országgyűlés képviselőházának 191. mondják, hogy a magyar fajt meg kell védeni, hogy a magyar faj fenntartásáról gondoskodni kell? Az igazi gondoskodás szerintem a megfelelő munkaalkalmak nyújtása és a megfelelő munkaalkalmak megtartása. Most pedig azt látjuk, hogy amikor ilyen hangzatos jelszavakat hangoztatnak, ugyanakkor a törvényhozás a kormánnyal egyetemben nagy sereg munkástól elveszi a megélhetés lehetőségét kiveszi a szájukból a kenyeret. Hát hogyan tartsa fenn az majd a magyar fajt, hogyan tartsa fenn önmagát, ha nincsen meg a napi megélhetése, ha munkanélküliségbe döntik, taszítják

1

? (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Amint méltóztatik látni, a szerződésnek egyetlen paragrafusa is annyifé lek épen kifogásolható, annyi hibás kifogásolandó r,észt foglal magában, mint amennyit már itt tőlem is hallottak. És ha tovább megyünk a szerződés vizsgálatában, a szerződés bírálatában, itt van mindjárt az ez után következő 5. §, amely a következőket foglalja magában (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — olvassa): »A gyártásra elsősorban belföldi fát kell felhasználni, amennyiben ilyen kapható és pedig ugyanazon áron, mint a behozott fa. A luxus- és exportgyufai-gyártásra nézve a Stab« — az úgynevezett magas szerződő fél — »fenntartja magának azt a jogot, hogy fát Lehozzon « (Zaj.) Ebben a paragrafusban már egyúttal benne van s abból minden különösebb kutatás nélkül kitűnik az, hogy ez a gyufatröszt, amellyel a kormány ezt a szerződést megkötötte .. . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Esztergályos János: Hihetetlen, a legérdekesebb részt az urak közönyösen veszik ! Hát miért nem figyelnek í) Kabók Lajos : ... felhatalmazást kap arra is, hogy külföldről hozza be a gyufagyártáshoz szükséges faanyagot. Mert hiába van ebben a paragrafusban az, hogy elsősorban belföldi fát kell használni, mert mindjárt ott van utána (olvassa) : «amennyiben ilyen kapható, és pedig ugyanazon áron, mint a behozott fa». A legkönnyebb ezt kijátszani. (Zaj.) Ki állapit ja meg azt, hogy kapható-e olyan fa, amely a gyufagyártáshoz jó, avagy nem kapható (Esztergályos János : A tröszt !) Ezt tényleg majd a tröszt fogja megállapítani, és nagyon könnyen, nagyon gyorsan megállapítja, hogy idehaza nem kapható, vagy legalább is olyan áron nem kapható megfelelő fa, mint külföldön. Mihelyt pedig olyan áron nem kapható, mint külföldön, akkor már a szerződés 5. %-a értelmében külföldről hozhat be a gyufához faanyagot. (Jánossy Gábor : Beleszól a kormány is !) Ez benne van a szerződésben. Próbát kellene előbb tennünk, akkor mondhatna csak ellent a képviselő ur az én állításomnak (Jánossy Gábor: A másik fél is beleszól !) De amidőn ez ilyen világosan, félreérthetetlenül van benne ebben a paragrafusban, a képviselő ur ezt nem teheti. Még egyszer megismétlem a szakasznak azt a részét, hogy a t. képviselő ur jobban megismerje. (Jánossy Gábor : Ismerem, tudom, olvastam !) Ez a rész igy szól (olvassa): «A gyártásra elsősorban belföldi fát kell elhasználni, amennyiben ilyen kapható, és pedig ugyanazon áron, mint a behozott fa». Tessék megérteni : amennyiben ilyen kapható és amennyiben ugyanolyan áron kapható. (Zaj.) Ez olyan világos és olyan könnyen érthető, hogy ehhez külön magyarázatot fűzni nem kell. Ebből világosan kiolvasható az, hogy ez a gyufatröszt igenis külföldről fog a gyufagyártáshoz faanyagot behozni és ezzel egy másik munkálkodási lehetőséget, egy másik foglalkozási ágat fog kiszorítani, illetőleg attól fogja majd ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. 235 elvonni a munkavállalási alkalmat és lehetőséget. (Zaj.) Méltóztatnak látni, hogy ennek a szerződésnek csak két paragrafusát vettem boncolóra, és már ennél a két paragrafusnál is olyan megdönthetetlen érveket - ugy érzem, megdönthetetlen érveket — tudtam felhozni a szerződéssel szemben, hogy nern hiszem, hogy a minister ur meg tudná dönteni állításomat és az ellenkezőjét tudná bizonyitani annak, amit én itt elmondottam. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha majd néhány^ esztendő múlik el ennek a szerződésnek megkötése után, akkor kell majd elővenni a képviselőházi beszédeket: a minister ur beszédét, az előadó ur beszédét (Zaj. — Elnök csenget.) és a hozzászóló képyiselő urak beszédét. (Rassay Károly: És a hallgatók beszédét!) A hallgatók beszédét nem lehet sehol sem olvasni. (Zaj ) Akkor lehet majd megállapítani, hogy ki látta jól az elkövetkezendő állapotokat, ki Ítélte meg ennek a szerződésnek tarthatatlanságát, súlyosságát, el viselhetetlenségét Lehet, hogy addigra azok. akik most ott állnak emellett a javaslat mellett, nem lesznek már a helyükön, vagy az a kormány, amely a szerződést megkötötte, nem lesz már a helyén, (Györki Imre : Bár csak úgy volna!) — azt hiszem, nem nagyon fogunk utána sírni (Jánossy Gábor : Azt elhiszem!) — de mégis majd az idő fogja bebizonyítani azt, hogy igenis igazunk volt és jogosan álltunk ellent ennek a javaslatnak; mert amikor ellene beszéltünk, tényleg nem azt akartuk, hogy itt csak egy szembeszállás történjék a kormánnyal, hanem azt akartuk, hogy az ország népe meg legyen óva mindazoktól a kellemetlenségektői (Bródy Ernő : Fel legyen világosítva!), veszedelmektől, súlyos terhektől, amelyeket a szerződés és a törvényjavaslat magában foglal. Ha olyan nagyon igaza van a kormánynak, tényleg felvethető az a kérdés, miért nem engedélyezték azokat a népgyüléseket, amelyeket ebben a tárgyban meg akartunk tartani. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugy látszik, hogy a kormánynak ez kellemetlen lett volna, s hogy tényleg rossz a lelkiismerete, mert mindent el akar némítani, mindent el akar fojtani, ami ezen javaslat ellen el akar hangzani. Ez a tanácskozásból is kiderült. A tanácskozásból is az tűnt ki, hogy kész örömmel és kéjes élvezettel zárták volna már be a vitát mindenféle trükkel, mindenféle lehetetetlenséggel. Ez azonban nem sikerült. Láttuk azt is, hogy kiket vonultatott fel a kormány ennek a törvényjavaslatnak megvédésére. (Mozgás a jobbotdalon.) Tisztelek, becsülök mindenkit, de kérdem : Jánossy Gábor igen t. képviselő ur, aki e törvényjavaslat mellett felszólalt (Jánossy Gábor: Meggyőződésből!), tudott-e lelkiismerete szerint jogos érveket felhozni emellett a javaslat mellett? (Felkiáltások jobbfelől : Hozott fel ilyen érveket ! — Jánossy Gábor: Tessék rámbizni!) Avagy pedig Csontos igen t. képviselő ur, amikor ezt a javaslatot védeni próbálta, gondolt-e egyben arra, hogy odahaza a falu népe vájjon mit gondol, amikor ő itt ezt a törvényjavaslatot, amely a falu népére terhet jelent, védelmezi 1 (Zaj.) Ezzei azután ki is merült a kormány, nem tudott másokat odaállítani ennek a törvényjavaslatnak megvédésére. Feltételezem, hogy ezekután sem fog tudni másokat odaállítani, mert aki számot vet önmagával, lelkiismeretével és azzal a kötelezettségével, amely választópolgáraival szemben fennáll, az nem állhat oda ezt a törvényjavaslatot védeni, mert tudnia kell azt, hogy ebben a törvényjavaslatban, ebben a szerződéiben nincs olyan, ami védhető. Itt semmi egyéb nem található, mint az, hogy két magas szerződő fél szerződött egymás-