Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-191
Az országgyűlés képviselőházának 191. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. nosságban ezt a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülés tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik 1 ? Gubicza Ferenc jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: Tisztelettel kérném a tanácskozásképesség megállapitását. Elnök: Minthogy a Ház nyilvánvalóan nem tanácskozásképes, az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. A szó Várnai Dániel képviselő urat illeti. Várnai Dániel: T. Képviselőház! Az a javaslat, amely eredetileg a magyar gyufaipart akarta a svéd-amerikai tröszt mohósága ellen megvédelmezni, amint azt nagyon jól tudjuk, a svéd-amerikai gyufatröszt bevonulásának útját egyengeti. Én a kérdésnek erről a részéről azért sem akarok részletesen nyilatkozni, a kérdésnek ezt az anyagát azért sem akarom glosszálni, mert hiszen azt előttem itt már többen megcselekedték. Amint én, ugy mások is — nemcsak itt a Háziban, hanem a Házon kivül is — a legnagyobb megdep etessél és érthétetlenseggel vehettük tudomásul azt, hogy ez a gyufajavaslat milyen hamar, mennyire átmenet nélkül vált Saulusból Paulus-szá. Ami ennek a trösztnek magyarországi térfoglalását illeti, nekem tisztelettel be kell jelentenem, hogy én ezen sem lepődöm meg. Nem volnék őszinte, ha csodálkoznék, vagy felháborodnék azon, hogy ez a tröszt^más trösztökhöz hasonlóan a világon van, és ha meglepődnék, vagy felháborodnék azon, hogy ez a tröszt Magyarországon is elfoglalta azt a gazdasági hegemóniát, amelyet más államok gazdaságában már mostanig sikerült meghódítania. T. Képviselőház! Én szocialista vagyok; azokkal a marxista módszerekkel vizsgálom a társadalom életfolyamatát, a közgazdasági élet jelenségeit és tényeit, amelyek soha elevenebbek, élettel teljesebbek nem voltak, mióta gazdaságtörténetet ismerünk, mint amennyire elevenek és élettel teljesek a mi mostani korunkban. Akármit beszélünk, akárhogyan forgatjuk is a dolgot, azt a modern gazdaságtani igazságot el kell ismernünk, hogy a trösztök hóditásának nem lehet ellenállni. A gazdasági életben is az erősebb felfalja a kicsinyt épen ugy, mint az emberi társadalomban, vagy a tenger beláthatatlan mélységeiben az állatok között folyó harcban. (Zaj a jobboldalon.) Egészen bizonyos, hogy annak a svédi-amerikai gyufatrösztnek, bármennyire jelentéktelennek is lássék számára az olyan kicsinyke, viszonylag majdnem tenyérnyi fogyasztási terület, mint amilyen csonka Magyarország, fontos volt az, hogy ezt a területet is meghóditsa. Egészen bizonyos, hogy előbb-utóbb bekapta volna — mint ahogyan már bekapta — a magyar gyufagyártást, amelyről meg kell állapitanunk, hogy csak területileg magyar, mert hiszen a magyarországi gyufagyártásnak majdnem 90%-a idegen tőke kezében, az osztrák-oseh gyufakartell kezében van. (Görgey István előadó: Nem áll! — Zaj.) Akárhogyan is van, hatalmas külföldi tőkék kezéi ben van a magyar gyufagyártásnak jó rész?. | És a munkás szempontjából — méltóztassanak | megengedni — az igazság az, hogy a munkásnak a magyar kapitalizmus épen olyan kérlel hetetlen ellensége, mint a svéd, amerikai, osztrák vagy cseh kapitalizmus, amint hogy a magyar munkásnak a maga életlehetőségeit, kenyerét, a maga keserves keserű és száraz kis kenyerét, épen olyan lélekgyötrő. tiz körömig metnő harccal kell megvédelmeznie a magyar kapitalizmussal szemben, mint az idegen kapitalizmussal szemben. Én — ismétlem — a marxizmus módszerével vizsgálom a dolgokat és nem lepődöm meg azon, hogy a svéd-amerikai gyufatrösztnek sikerült Magyarországba betörnie. Arról, ami engem- meg lep és' ami engem felháborit, majd később lesz szó. Én azt szeretném az önök figyelmébe ajánlani, hogy a kapitalizmus ad szemléltető oktatást a maga óriási hatalmáról, kapitalizmus, amelynek sem vallása, sem nemzetisége, sem állama, sem hazája nincsen. Nem sokára, igen rövid idő múlva már mindenütt — nemcsak a gazdaságilag primitiv országokban, hanem mindenütt — állam lesz az államban és nemzetközi kötelékeivel uralkodni fog az államok és a kormányok felett. Ha mármost megnézik önök azokat a hatalmas trösztöket, kartelleket, amelyek nemzetközig relációkban dolgoznak, s amelyek felosztják a gyártást, felosztják a világot, — nemcsak az országot és a földrészeket — Absatzgebietekre egymás között, hogy ki hol termelhet, ki hol árusíthat el, akkor láthatják, hogy e hatalmas gazdasági alakulatok számára — a trösztök számára épugy, mint a kartellek számára — nemzetközi vonatkozásokban már nem létezik államhatár, nem létezik vámhatár sem hovatovább, mert át tudnak nyúlni a maguk érdekeivel, a maguk könyörtelen gazdasági hatalmával az államhatárok s a vámhatáro^ felett. Nem sokára abban a helyzetben találják magukat az európai államok is, hogy hiába csinálják ezt a rémségesen káros vámpolitikát, hiába kasztlizzák be vámterületekre ezt a szerencsétlen, gazdaságilag elhanyatlott Európát, hiába uralkodik könyörtelenül az úgynevezett gazdasági nacionalizmus, — mert a védő vámos politika az és nem más — nem fogják tudni megvédeni a maguk kis gazdasági területének érdekeit, mert a kartell a tröszt fölébe emelkedik ennek a politikának és legyőz minden akadályt, legyőzi azokat az akadályokat, is — amint majd ké«őbb rámutatok — amelyeket a békeszerződések látszólag eléje állítottak. Arra bátorkodnék tehát felhiyni a figyelmet, hogy nemcsak az apró vicinális kartelleket, mondhatnám, kartellecskéket kell észrevenni, amelyek ideiglenes érvényű harácsolásokra alakulnak, amelyek a legtöbb esetben nem is kartellek, hanem afféle ideiglenes árkonvenciók, s amelyek igy is veszedelmesek és csipéseik igy is mérgezők, de lehet még ellenük védekezni, mondom, nemcsak ezeket kell észrevenni, hanem elsősorban a nagy kapitalista fenevadakat, a nagy kartelleket és a trösztöket, különösen azokat, amelyek nemzetközi alakulatokat vettek fel. Ezek voltak az elsők, akik túl tudták tenni magukat a legyőzött és győző államok között való különbségtételen, a nemzeti vetélkedésen, az úgynevezett nemzeti gyűlölködésen és bosszuállásokon, az elsők, akik békejobbot nyújtottak egymásnak, — idézhetem majd nemsokára a nemzetközi acélkartell munkaközösségét — mert a gazdasági érdek, kapitalista hatalmuk sokkal jobban sarkalta
