Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

Az országgyűlés képviselőházának 191. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. 221 őket, mint az úgynevezett nacionalista érzés, amely bennük abszolúte hiányzik. Az Internationale Rohstahlgemeinschaft, a nemzetközi nyers acél közösség volt a háború után az első nagy nemzetközi gazdasági, kapitalista alakulat, amelyben nagy meglepetésre — már tudniillik azoknak meglepetésére, akik ezekbe a dolgokba bizonyos jóhiszeműséggel, bizonyos nemzeti érzéssel és önérzettel néznek bele — megtalálták egymást a német, francia és belga nyersacélgyárosok. Ebben a nemzetközi nyersacélközosségben húsz percent erejéig a magyar nyersacélgyártás is érdekelve^ van. És amikor erről az uj nemzetközi alakulásróli emlitést tett az egyik félhivatalos, vagy — mondhatnám — talán inkább hivatalos magyar kiadvány, a Statisztikai Hivatal havi Szemléje, akkor kénytelen volt megjegyezni azt, hogy ezek a kapitalista alakulások, különösen a nemzetközi relációkban létrejött alakulások most már túlteszik, illetőleg túltehetik magukat a békeszerződések gazdasági akadályain is. Amint az imént mondottam, nincs számukra államhatár; nem törődnek, mert most marinem is kell törődniök szerződéseik, egyezményeik értelmében a vámhatárokkal, uralkodnak az államok, a kormányok, a törvények és a népek felett. Ebből a szempontból is fontosnak tartom ennek a félhivatalos magyar kiadványnak felismerését, hogy a kapitalizmus részére nincsenek többé a békeszerződések adta akadályok, túlteszik, mert túltehetik magukat rajta. Ne gondolják önök azt, hogy a kapitalizmus a nacionalista célok kivivásában vagy elérésében jelenthet valami értéket. A kapitalizmus mindenütt nemzeti uniformisban, nemzeti színekkel, ajkán hazafias frázisokkal jelentkezik, mert lokális boldogulását csak igy találja meg. A nemzeti célok, a nemzeti érzések egyéb célkitűzései tekintetében azonban rájuk számítani nem lehet, mert keretei hovatovább akkorára megduzzadnak, hogy lehetetlen lesz bevenni a nemzeti célok és a nemzeti érzések egyéb célkitűzéseinek szolgálatába. Rámutatok egy másik alakulásra. Textilkartellek vannak itt Közép-Európában szép számmal, amelyek ugyancsak megértik egymást. Hogy ez is mekkora hatalom, legyen szabad csak arra rámutatnom, hogy a magyarcseh kereskedelmi szerződés megkötése után az autonóm vámtarifa textiltételei átlagosan 30—35%-kai csökkentek. Ugy-e, azt várhatta volna mindenki, hogy amennyiben az autonóm vámtarifának tételei ilyen erőteljes arányokban leszállnak, akkor a textiliák árai is le fognak szállani hasonló mértékben. És mi történt? Még alig hirdették ki a magyar törvénytárban a cseh-magyar kereskedelmi szerződést, máris megtudhattuk, hogy a textilárakat nem hogy leszállították volna 1%-kal is, hanem felemelték 25—30%-kal. 25%-kal az importált árukat és 30%-kal a magyar textilgyárak termékeit. Méltóztatnak ebből is látni, hogy nem nagyon hozza zavarba a modern kapitalista termelést az, hogy államhatár, vámhatár vagy kereskedelmi egyezmény, mert az a maga hjatalmával uralkodik mindenek felett, a maga erőszakával és pénzével el tud jutni mindenfelé. Nem akarok ezzel az üggyel kapcsolatban semmit és senkit sem aposztrofálni, de ma igaz

t az a mondás, hogy arannyal, pénzzel a legjobban elzárt kaput is meg lehet nyitni. Ismételni akarom tehát, hogy maga az a puszta tény, hogy svéd-amerikai gyufatröszt van a világon, maga az a tény, hogy ennek a svéd-amerikai gyufatrösztnek sikerült betörnie Magyarországba, engem nem lep meg. (Rassay Károly: Kormányasszisztenciával!) Rá fogok térni erre is, méltóztassék türelemmel lenni. Mondom, nem lep meg az, hogy az idejöhetett, mert előbb-utóbb idejött volna. Az a szerep sem lep meg engem, amelyet a kormány játszik ebben az egész ügyben, nem lep meg azért, mert a kormány mindig a legnagyobb közömbösséggel, sokszor ellenségesen viseltetett a fogyasztópiac és a fogyasztó tömegek érdekei^ iránt. Csak iyen szociális lelkiismeretlenségtől — mint amilyen a kormány politikájában meg van és amelyet nem hogy cáfolna, hanem minden egyes ténykedésével csak megerősít —- telhetik ki az, hogy a fogyasztópiac védelme helyett kiszolgáltatja a fogyasztópiacot és a fogyasztókat a svéd-amerikai gyufatröszt . adófizető vazallusaivá teszi. T. Képviselőház! Igazuk volt azoknak és részben mellettem is bizonyítottak, a'kik azt mondták, hogy a svéd-amerikai gyufatrösztnek a maga erőszakos politikájával, a maga terjeszkedő hajlamaival egyéb, a miénknél sokkal erőteljesebb és gazdagabb államokba is sikerült eljutnia. De nem volt igazuk abban, hogy ezekben az államokban a fogyasztók és a fogyasztópiac teljesen védte:! énül lettek volna a svéd-amerikai gyufatrösztnek kiszolgáltatva. Most kell nekünk különösen észrevennünk, hogy mennyire hiányzik a magyar gazdasági életben egy alapos, radikáis kartelltörvény és most kell ennek az ügynek serkentően hatnia a Képviselőházra, általaiban a törvényhozásra abban, hogy a kartell jog kodifikációját sürgesse, hogy egy kartelltörvény meï<nél hamarább útjába álljon a kartellek fosztogató hadjáratának. (Helyeslés a jobboldalon. — Rassay Károly: Egyrészt a kartellek ellen beszélnek, másrészt államilag megcsinálják a monopóliumot! — Görgey István előadó: Monopólium és kartell: két egészen más, különböző fogalom! — Rassay Károly: A magánérdekeltségek monopóliuma vagy az állami monopólium f) Egészen bizonyos, hogy sem Németországban, sem a Skandináv államokban, sem sehol másutt, ahol már a kartelljog kodifikálva van és ahol a törvényhozás felhatalmazása alapján kartellrendeletek vannak érvényben, olyan gyalázatos érvágás a fogyasztópiacon, mint ami itt készül, nem történhetett volna meg. Méltóztassanak ebben a_ tekintetben a kartelltörvények hatásait a különböző államokban megvizsgálni. Hiszen ennek már most is nagy irodalma van. Ezekben az államokban, Németországban és a Skandináv államokban s nagyon sok európai és északamerikai államban... (Görgey István előadó: Hol van meg kartelltörvény'? Másutt nincs!) Van még elég helyen. (Görgey István előadó: Kartelltörvény hol van?!) Elnök: Kérem az előadó urat, szíveskedjék a íközbeszól ásóktól tartózkodni! Várnai Dániel: Van Kanadában is, van Ausztráliában, van Németországban kartellrendelet és az északi államokba í kartelltörvény. Nem is ez dönti el a kérdést. A magyar fogyasztópiacot meg kellene védeni a kartellek ellen. Nagyon természetes, hogy ezekben az államokban nem azért hozták a kartell törvényt, hogy ne védjék meg a fogyasztókat és a fogyasztópiacot. A belső kartellek ellen is erőteljesen védve van a fogyasztópiac, teszem Németországban. Ha parancsolja a t. előadó ur, produkálhatom azt a kartellrendeletet, amelynek birtokában a német fogyasztópiac igen kiadós védelmet mondhat magáénak. Ha