Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

214 Az országgyűlés képviselőházának . amikor lerántották erről a piedesziplrói. Miért? Mert ott azt mondották: a lehetőségért is bűnhődnie kell egy politikusnak; nem szabadj megengedni azt, hogy az állam olyan kockázatos lehetőségekbe sodortassák, amelyek jogoknak feladásával és kedvezményeknek létesítésével járnak. Mi történt ott? Ott azt mondták: az állam előbbre való mindenkinél. Nekünk is erre az álláspontra kell helyezkednünk. Lehetnek a kormányban értékek, lehetnek kiváló egyéni tulajdonságokkai megáldott férfiak, de ha ekkora tévedésbe esnek, akkor nekünk az ország fontosabb, mint a kormány és a kormánynak az a féltett hatalmi érdeke, amelyet itt az előbb is ilyen hatékonyan érvényesítettek. De nem kell ilyen messzire menni. A magyar független bíróság, amelyre olyan büszkék vagyunk, meghatározta egyszer, hogy mi is az a panama. (Kun Béla: Csakhogy az akkor volt!) Meghatározta és csodálatosképen senkinek sem jut eszébe visszaemlékezni arra. hogy a budapesti Ítélőtábla annak elnöklete alatt, aki ma a Curia büntetőtanácsainak elsejét vezeti, kimondotta, hogy panama az, ha a közéleti cselekedetben való részvétel ellenkezik a közerkölcscsel. Nem kell annak a pénzvándorlásnak nyilvánvalóan mutatkoznia. Ugy, amint Gaal Gaston t. képviselőtársam mondotta: a panama nem lopási egyszerű tevékenység, a panama az, amikor közgazdasági lehetőségek mutatkoznak arra, hogy előbbvaló az egyéni érdek, mint az a közérdek, amelynek tisztaságáért itt valamennyien harcolunk. Azt mondotta a Tábla: Hogy ugy vesz részt valaki valamiben, hogy neki nincs is haszna,— méltóztassék jól figyelni: ha neki nincs is haszna! — de másnak lehet illegitim haszna, ez már az erkölcsiség megrontása, tehát panama lehet. S mit felelt erre a bírói meghatározásra a budapesti esküdtszék? Elégtételt adott néhai vitéz nagy Désy Zoltánnak, elégtételt adott azért, mert a maga erkölcsi tisztaságát vitte abba a küzdelembe, amely nem végződhetett másként, mint azzal a felmentő Ítélettel, amelyet az esküdtszék kimondott. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szakbiróság!) Az az erő, amely ebben a birói ítéletben megnyilatkozik, az az erő, amely ebben "a meghatározásban mutatkozik, a mi érvelésünk, a mi erősségünk. Ne méltóztassék tehát rossz néven venni, hogy bizonyos kesernyés hangulattal kell, hogy szembeszálljak a mélyen t. ministerelnök úrral. Mi a törvényre, a közerkölcsre hivatkozhatunk, a köztudatot tárhatjuk itt fel, mert nem azt reprodukáljuk itt, amit szakácsnők pletykája alapján mondanak, hanem előkelő társadalmi körökben az érdekelt érdekképviseletek, gyárosok, kereskedők mondják nekünk képviselőknek: uraim, ezt nem szabad, ezt nem lehet megcsinálni. Miért ez a favorizálás, miért ez az idegen tröszt? Csinálják meg velünk, magyar gyárvállalatokkal, ha akarják, de minket kiszolgáltatni ennek a közgazdasági erőszaknak nem szabad. Nem tudom hova tegyem, hol keressem, hogy miért ez a nagy felbuzdulás és miért ez a nagy szeretet a svéd tröszt iránt? Próbáltam keresni nyitját és némiképen rá is jöttem; a szerződés vezetett rá. Méltóztassék megengedni, hogy legelőször is idézzem a szerződésnek azt a szakaszát, amely rábizza bizonyos alakulásokra ennek a kölcsönnek megszervezését és annak szolgáltatását. Ez kasz felsorol négy intézetet, és ezekre azt mondja, hogy ezek altruista intézetek, (Bródy Ernő: De mit csinálnak ezek!) s hozzáteszi: 191. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. nem ők maguk, hanem egy általuk alkotandó szerv lesz az, amely ezt szolgálja. Kérdezem, mélyen tisztelt államtitkár ur, nem ismerik ezt a szervet, nem tudják és mégis belemennek egy ilyen ^kötelezettségbe, mint amilyent ez a szerződés tartalmaz? Méltóztatnak belemenni anélkül, hogy ennek az uj szervnelk mibenlétét ismernék] Akkor ne méltóztassék csodálkozni, ha eleven kérdőjelekké alakulnak I az emberek s azt mondják: hát rébuszokat ad' nak fel nekünk? Május 16-án aláirtak a szerződést és június | 21-én kapják meg a képviselők; addig hét lakat j alatt kellett ezt őrizni. Miért? Mi az oka an! nak. hogy egy ismeretlen szervre fogják | bizni? Miért nem látjuk ennek összetételét? Ne Î méltóztassék tehát csodálkozni, hogy az ember | elkezd kutatni. Megint azt mondom: ne vegyék ; magukra személyileg azok, akikről szó ;

van. ! Nem az egyéni becsület kérdése, hanem az j államnak féltett érdeke az, ami bennünket hajt és kerget, hogy emeljük fel óvó^ szavunkat és tiltakozásunkat ilyen szerződés megkötése ellen. Tegnapelőtt Berki Gyula t. képviselőtársunk megnevezett itt egy pénzintézetet, a Magyar-Német Mezőgazdasági Bankot. (Bródy Ernő: Készvény társaság!) Most már nagyon is pénzintézet, ahogy látjuk a dolgot. (Bródy Ernő: Pénz áll a házhoz! — Kun Béla: Csak ad hoc alakulat volt!) Megnevezte és azt mondta: ott kell keresni nyitját ennek a kérdésnek. Amikor ilyen komoly helyről ilyen cég megneveztetett, kötelességemnek tartottam, hogy utána nézzek, kikből áll ez a cég. Utána néztem és meglepő megállapításra jutottam, ] (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak csak fi| gyelni. Egy nyilvánkönyvből, a cégjegyzékből, ahova joga van mindenkinek betekinteni, megállapítottam a következőket. Egészen ez év február 26-áig, tehát olyan időig, amikor az előmunkálatoknak már kétségkívül meg kellett lenniök, más igazgatósága volt ennek a cégnek, mint 'mostanság. Februári 26-án uj bejegyzések történtek az igazgatóságbian. (Rassay Károly: Biztosan csupa agrár szakember jött!) Megmondom, hogy kiknek a nevei vannak ott. (Halljuk! Halljuk! — Bródy Ernő: Nyilvános, tessék bemenni a céghivatalba! Mindenki bemehet oda!) Ha már Berki Gyula t. képviselőtársam megemlítette a céget én bátor vagyok a cég vezetőtagjait megnevezni. (Helyeslés.) Gróf Khuen-Héderváry Károly, gróf Teleki Pál, báró Prónay Gábor és dr. Fekete Ödön jegyeztettek be ez évi február hó 26-án mint igazgatósági tagok. (Hegymegi-Kiss Pál: Ez a Teleki Pál mindenben benne vanl — Mozgás.) Most azt a kérdést teszem fel a t. kormányhoz, méltóztassék megmondani őszintén és nyiltan: vájjon van-e eközött a oégváltozás között és azon alakítandó szerv között, mely a szerződésben van megnevezve, valamelyes [ kauzális nexus? Járt-e valaki ezek közül vagy ezek megbízásából

1 az előzetes tárgyalások so! rán közbe? Ez megengedett dolog, ezt nem. is | lehet diffikultálni, de magát a tényt mégis ; tisztába kell hozni, mert én Tisza Istvánnal és Szilágyi Dezsővel tartok, akik azt mondották, ; hogy senkire sem összeférhetlen a kormánynál ! tisztességes üzletek dolgában közbenjárni, sőt ők ugy kívánták, hogy az összeférhetlenségi törvény akkép váltóztassék meg, hogy a nyílt és egyenes közbenjárás megengedhetővé tétessék, azonban tilos harmadik személyeknek nyújtandó előnyök érdekében közben járni. Már pedig, amint ea a szerződés világosan