Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

Az országgyűlés képviselőházának 191. ülése 1928 június 2i-én, csütörtökön. 215 mutatja, az államnak itt semmi előnye uincs

; az államnak csak terhe van, ellenben mérhetlen előnyei vannak egy külföldi trösztnek ugy a gyufatermelés, mint az árusítás, mint a gyufaár megállapítása tekintetében. És különösen megengedh étlen bűnös engedmény van részére abban az irányban, hogyha ezt a szerződést felmondjuk, akkor is 25 évig az, övé marad ez a licencia. (Bródy Ernő: És az árdrágítás!) Szeretném egyenként megnevezni t. képviselőtársaimat és külön a dressz álni a kérdést mindenkihez egyénileg: nem méltóztatnak-e szükségesnek tartani az után, hogy egy ellenzéki képviselő, Berki Gyula t. képviselőtársam már megnevezett egy céget, mint érdekeltet, mely cég igazgatóságában kiváló integer egyéniségek szerepelnek, hogy a közvélemény megnyugtatása végett, lelkiismeretes elhatározásunk kialakulása céljából illetékes helyről, az egész kormány részéről történjék kijelentés a tekintetben, hogy itt nincs kauzális nexus? Necsupán a pénzügyminister ur nyilatkozzék, akire akkép alludál a t. ministerelnök ur, hogy majd a számszerüségröl ő fog beszélni. Hogy az állam jogát átruházzuk idegen vállalatra, az nem egyszerű pénzügyi kérdés, hanem az állam gazdasági szuverenitásának kérdése. Erre is áll az a Deák Ferene-i mondás, hogy azok a jogok, amelyeket elrabolnak tőlünk, visszaszerezhetek, amelyeket azonban elajándékozunk és amelyekről önként mondunk le, azok elvesztek számunkra. A gazdasági szuverenitás elleni merénylet az, ami ebben a szerződésben le van fektetve, mert azt mutatja, hogy a trösztnek minden szabad, a trösztnek kibúvó ajtai vannak, amelyeket egyenként fogok megmutatni, ebben a szerződésben nagyon sok az »azonban«, nagyon sok a »feltéve«, nagyon sok a »lehetséges«. így szerződést kötni csak annak lehet, akinek anyagi rendezettsége kétséges, aki nem dicsekedhetik azzal, hogy kitűnő az évi mérlege. Évek óta halljuk a pénzügyminister úrtól, az államtitkár úrtól és mindenkitől, aki a kormány közelében van, nézzétek, micsoda ragyogó művet létesítettünk. Itt van évről-évre lukrativ költségvetés. Igen? Erre azt felelem én, hogy amikor az állam nem fizeti azokat az adósságokat, amelyeket saját állampolgáraival szemben vállalt, akkor ez a dicsekvés nem állja ki az erkölcsi magaslatnak azt a mértékét, amely a dicsekvéshez szükséges. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Talán méltóztatnak emlékezni könyörgő szavunkra, amikor mondottuk, hogy nem tudunk a nép közé menni, mert folyton halljuk a sok jajgatást, keserves sóhajtást, hogy segítsetek rajtunk és látjuk, hogyan szűkölködnek. A pénzügyi kormányzat azt felelte, hogy nincs több, mint 6 millió pengő és ezt is csak karitative fogja szétosztani, válogatni fog, hogy kinek adjon. Amikor a pénzt adták, akkor nem válogattak, akkor mindenkitől elfogadták a pénzt. Miféle erkölcsi disztinkció az, hogy erre nincs pénz, de ugyanajkkor, amikor ezt hirdették, már folytak a tárgyalások evvel a tröszttel. (Ugy van! a baloldalon.) Bátor vagyok rámutatni arra is. hogy nekünk nem elég ezt a szerződést látnunk. {Bródy Ernő: Elég!) Nekünk az ante-aktákat is látnunk kell. Méltóztassék a tárgyalási jegyzőkönyveket is bemutatni, hogy lássuk, hogyan jutottunk idáig, milyen volt az ajánlat és ki hozta. Méltóztassék megengedni, hogy ennél a szónál egy pillanatra megállják. Van egy fogalom, amelyet az ujabb közgazdaságig élet vetett felszínre, és amely igénytelen nézetem KÉPVISELŐHÁZI NAPLQ. XIV. szerint megoldást kinál arra a kérdésre, miben is áll tulajdonképen a panamának az a módja, amelyet mi nem az egyéni bűnösség, nem a pénzszerzés bűnös módja, hanem annak lehetőségei tekintetében normául felállítunk. Van egy tevékenység, amely nagyon elburjánzott, mely különös tiszteletet vált ki bizonyos helyeken és körökben. Ez a tevékenység az úgynevezett fezőrség. A régi közgazdasági életben ezt a fogalmat nem ismerték. Most a fezőrök azok, akik az ilyen ügyekben bűntelenül járnak-kelnek, sőt azt a honestast élvezik, mely a legelőkelőbb körökkel való érintkezést biztosítja számukra. A fezőr az, aki nem fizet adót, mert hiszen megfogható vagyona nincs, de azért minden zsebében arany cigarettatárcát hord, amelyet nem mulaszt el rögtön kínálásra nyújtani, amikor tárgyalásait elkezdi. A fezőr az, aki jelen van a turfon, a legelőkelőbb kaszinókban, jelen van mindenütt, ahol megemlékeznek arról, hogy ki van jelen. Csak ott nincs jelen soha, ahol az állammal szemben kell az anyagi kötelezettségeket teljesíteni. A fezőr az a közgazdasági termék, aki nem vállal igazgatósági tagságot, mert hiszen erre nyiltan rájönnek, aki azonban mindig nyitott ajtókat talál mindenütt. Fellépésének eleganciája, szvitje és minden egyéb azt mutatja, hogy nemzetközi belépőjegye van olyan közgazdasági körökbe, ahová nagyon nehéz másnak, szegény, jóhiszemű kereskedőnek vagy gyárosnak bejutni. A fezőr az, aki elviszi a világ egyik végéről a másikra a vállalkozót és egyengeti az útját. Sehol sem szerepel a járandósága, mégis mindenütt a legelső őt illeti, mégis mindig ő kapja meg elsőnek, mégpedig készpénzben, i azokat a nagyszerű juttatásokat; sőt utazási | előlegeket is kap és az is módjában van, hogy előkelő hotelben, előkelő restaurant-ban vendégül lásson kiváló férfiakat és el nem mulasztja azt, hogy a londoni újságban megjelenjen, hogy kik voltak jelen, amikor Sir — nem mondom tovább ... (Jánossy Gábor: No csak rajta!) Bárki a fezőrök közül, estélyeket I vagy lunch-ot ad... (Jánossy Gábor: Hol lei het látni ilyen fezőrt! Szeretnék egyet eleve! nen látni! — Derültség. — Bródy Ernő: Ebben a javaslatban! — Derültség.) Én Jánossy Gáí bor t. képviselőtársamnak olyan nagy tiszteI lője vagyok, hogy megkímélem attól, hogy I ilyen fezőrnek karmaiba juthasson. Ugy szokott kezdődni, hogy a fezőr előbb ' csak udvariassági látogatásokat tesz, nem hoz szóba semmit. Eszeágában sincs a svéd trösztről beszélgetni, talán inkább néprajzi mutatványokkal szolgál és kimutatja a rokonságot a magyar fajjal és azokat a nagyszerű előnyöket, amelyek ebből származnak. Csak később . kezdődik az ostrom. Nem az első eset ez, és nemcsak nálunk volt így. A svéd tröszt német kapukon is kopogtatott, megpróbálta abban a Németországban is, ahol még megszállás van, ahol a letiportság és a küzdelem épen olyan kínszenvedésekkel teljes, mint a mienk, (Egy hang jobbfelől: Gyengébb, mint a mienk!) ahol a liberális önérzet Stresemann ajkain épenugy panaszkodik, mint ahogy panaszkodunk mi, fájdalom, csak mi ezen az oldalon. (Ellenmondások jobbfelől.) Bocsánatot kérek, akik ezt a szerződést megszavazzák, azoknak nincs joguk panaszkodni, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) mert akik ilyen nemzeti ajándékokat adnak idegen kézbe, azoknak nem drága a mi javunk, nem drága a mi jóvoltunk. (Fáy István: Ilyent még sem lehet mondani! — Bródy Ernő: Ne tessék megszavazni! — Fáy István: 32