Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-191
Az országgyűlés képviselőházának 191. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. 209 és a középen. — Rassay Károly: A tengeren már áruban van a magyar lobogó! Kis szubvenciókért! — Zaj.) Tisztelt Képviselőház! Én iparkodom ezt a_ kérdést igazán tárgyilagosan tárgyalni, tisztán az államérdek szempontjából, tisztán abból a szempontból, hogy ennek a kölcsönnek megkötése szükséges-e, helyes-e, jó-e? És kérdem, hogy a magyar állam nem többet veszit-e presztízséből, tekintélyéből, ha ilyen üzleteket köt, mint hogyha inkább várnák azok a földtulajdonosok még egy esztendőt arra a pénzre, amire már nyolc esztendeje várnak? (Forster Elek: Ugy van! Várunk! — Csontos Imre: Akiktől elvették, azok nem várnak! — Reischl Kichárd: Adjanak a molnárok kölcsönt! — Derültség. — B. Podmaniczky Endre: A fürdőtulajdonosok! — Zaj. — Elnök csenget)' Most vizsgáljuk meg e*ry kissé azt a kérdést, — a képviselő ur elterelt eredeti gondolatmenetemtől — hogy kik fogják ezt a pénzt kapni? Mert .azt is hallottam erről az oldalról emlegetni, hogy a nagybirtokosokért megadóztatják a legszgényebb néposztályt. (Ellenmondás a középen.) Méltóztassanak türelemmel várni t. képviselőtársaim. Lehet, hogy az. Alföldön, ott ahol azok a mamut városok vannak, és a mamut városok közelében egy-két nagybirtok van, hogy ott ezek a nagybirtokosok a vagyonváltságon felül is adtak le földet ... (Csontos Imre: A kicsiktől vették el a földet és ezeket ki kell űzetni!) T. képviselő ur ugy látszik nem méltóztatik ismerni a földbirtokreform törvényt, mert a törvény világosan megmondja, hogy amennyiben kisgazdától vesznek el közcélra földet, az természetben pótlandó a legközelebbi nagybirtokból. (Krisztián Imre: Ha lehetőség van rá!) Méltóztassanak talán jobban belemélyedni ennek a törvénynek a rendelkezéseibe. (Csontos Imre: Én ismerem! — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Megengedem, hogy a nagy Alföldön a nagybirtok, különösen a történelmi nagybirtok — mert hiszen valahányszor erről az oldalról a nagybirtokot halljuk, akkor, azt hiszem, sohasem a Schosbergerekre gondolnak, hanem a Nádasdyakra (Felkiáltások a jobboldalon: Ez már igaz!) — a legtöbb helyen akkora vagyonváltságot adott le, legalábbis a Dunántúl ez a helyzet, hogy a vagyonváltságföldiet sem lehetett mindig szétosztani és igen sok helyen még a vagy on váltságföld is megmaradt, mert nem volt jelentkező. A történelmi nagybirtoktól tehát nem igen váltották meg a földet, marosak azért sem, mert hiszen maga a törvény is védte az ősi történelmi birtokot és sok helyen megváltandónak: jelentette ki azokat a birtokokat, amelyek vagy háborús szerzemények voltak, vagy az utóbbi 50 éven belül szereztettek, vagy nem volt gazdája gazdálkodó, hanem más foglalkozású egryén és úgyszólván állandóan bérbeadta a földjét, szóval a birtokmegváltás nem a magyar történelmi osztály birtokából történt mindenütt. Merem állítani és azt hiszem, nem csalódom, ha azt merem mondani, hogy 80%-a ezen megváltott, kifizetendő birtokoknak épen nem a történelmi osztály kezén volt. Megjegyzem, nem azért hozom fel ezt, minthogyha én különbséget kívánnék tenni történelmi és nem történelmi birtokok kiözött. (Rassay Károly: Mi közünk hozzá!) Az igazság egyiknek épen. ugy igazság, mint a másiknak és épen ugy megduká! annak a megváltott tulajdonosnak a birtok ára, akár rendezett, akár rendezetlen vallásn volt akár kis-, akár nagybirtokos volt. A földbirtok ára mindegyiknek tökéletesen egyfornán jár. Szükségesnek tartottam erro rámutatni, szemben azzal a demagóg jelszóval, hogy a nagybirtokosokért, a régi magyar nagy történelmi birtokosokért adózik ime, a szegény nép gyufájáért egy fillérrel többet fizet. Ezt tartom fén a törvényjavaslat egyik legnagyobb hibájának, hosy megint lovat ad a demagógia alá és megint lehetővé teszi azt, hogy a foglalkozási ágakat is egymás ellen hecceljék. Én már a Kaszinóban hallottam azt a megjegyzést, hogy hogyan jövök én ahhoz, akinek sem földje nem volt, sem földet nem kaptam, hogy minden pakli gyufánál 1 fillérrel adózzak a földbirtokosoknak. (Rassay Károly: Igaza volt! — Meskó Zoltán: Ezenközben öngyújtójával Havannájára rágyújtott! — Derültség. — Zaj. — Elnök csenget.) Egy bizonyos, hogy én akkor bizonyltom be, hogy kormánypárti vagyok, — aminthogy a legtöbb esetben az vagyok, hiszen mindig a túloldallal szoktam szavazni — amikor elfogadom a minister indokolását, és a minister indokolása miatt és annak kapcsán nem szavazom meg ezt a törvényjavaslatot. Igaz, hogy amikor először előttünk feküdt a javaslat, akkor sem szavaztam meg a javaslatot, mert akkor is egy kartell teremtett egy trösztöt, egy monopóliumot; most csak az a különbség, hogy a monopólium tulajdonosa nem az lesz, aki előbb volt; ez azonban véleményemet nem változtatja meg. Az én felfogásom szerint a törvényhozási aktus csak akkor jogosult, ha a közérdeket szolgálja. A közérdeket pedig semmiesetre sem szolgálja az, hogy megdrágítjuk a szegény nép gyufáját, megdragitj.uk a mindennapi életszükleti cikkét, azt a cikket, amely épen a legszegényebb osztályt sújtja. Ebben teljesen igaza van az ellenzéknek. A városban villany ég s a városban gyufára alig van szükség, van vitlanyrezsójuk, van gázrezsójuk s ahhoz olyan piciny lángjuk, amely egész, nap ég s amely a tüz meggyújtására szolgál. A faluban azonban mindig gyufára van szükség, ha tüzet akarnak rakni. Ez tehát megint a falu népét sújtja legelsősorban, annak a falunak népét, amelynek a gyufa — akáírhogy vesszük is — nélkülözhetetlen cikke. Ebből a szempontból s&m. szavazhatom meg a javaslatot. De ennél a szempontnál sokkal elhatározóbb, sokkal nagyobb reám nézve az, hogy ez a törvényjavaslat a magyar állam tekintélyének lejáratása. E'z a törvényjavaslat uzsorakölcsönt jelent, olyan uzsorakölcsönt, amelyért nem kamatban fizetünk uzsorát, hanem erkölcsi javakban és állami jogokban, amelyeknek mértéke egyáltalában meg sem mérhető. Kun Béla: A jövő nemzedékek jogának is eladása!) Nem szavazhatom meg a javaslatot azért, mert a magyar állam hitelét rontja. (Ugy van! balfelől.) Valahányszor ezentúl ujabb kölcsönre lesz szükség, meg vagyok róla győződve, sokkal nehezebb feltételek mellett fogjuk ezt megkapni, mint amilyen feltételek mellett megkaptuk volna másképen, mert hivatkozni fognak arra, hogy ; az ; amerikai gyufa tröszt ilyen és ilyen zálogjogért, ilyen é!s ilyen óriási anyagi előnyért adta nekünk a kölcsönt. Méltóztassék elképzelni, mit fog a magyar áillam tenni, mire fog hivatkozni ezekkel az ellenvetésekkel szemben, ha ujabb kölcsönre lesz szüksége. Nem szavazhatom meg a javaslatot azért sem, mert akárhogyan vesszük is, akárhogyan keressük is, ennek a törvényjavaslatnak háta mögött bizonyos befolyásokat látok. S ez. benne 31*