Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-191
210 Az országgyűlés képviselöházÓAiak él az egész köztudatban, erről beszél az egész világ. (Gr. Bethlen István minister elnök: Mert ezt terjesztik tudatosan, hogy érveket szerezzenek a maguk számára!) Lapokban is közölteik. Tessék megindítani az eljárást. (Kun Béla: Mi van a Magyar-Német Mezőgazdasági KészvénytársasággaB Kik vannak az igazgatóságában? — Gr. Bethlen István ministerelnök: A régi gyanusitási módszeír, amelyet ismerünk már! Ezzel akarnak érvet kovácsolni a javaslat ellen!) Módjában áll a kormányzatnak ezt a gyanúsítást a biróság elé vinni. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Könnyű tisztességes embernek a hirnevét lejáratni! Könnyű dolog a tisztességes emberek nevét meghurcolni! A felelősséget azután senki sem vállalja!) Az újságiban volt; módjában van a kormánynak : tessék a biróság elé állitani. (Felkiáltások jobbfelől: Kit?) A cikkírót! A Magyarországot, vagy a Pesti Naplót gondolom; egyikben a kettő közül olvastam. Olvastam azt az összeköttetést, amelyet keresnek. S merem állitani, én még nem akadtam emberre, — az egységespárti képviselőket is beszámitva, ha négyszemközt beszél velük az ember (Rothenstein Mór: Az más!) —akik ezt a javaslatot szerencsétlennek ne tartanák (Ellenmondások jobbfelől.) s akik ezt ne csak a legnagyobb pártfegyelem hatása alatt fogadnák el. (Zaj és ellenmondások jobbfelől. — Tankovits János: A legszociálisabb intézmény!) Velem szemben könnyen bólogatják fejüket, mert tudják, hogy én indiszkréciót nem szoktam elkövetni. (Derültség.) A fejbólogatók közül meg tudnék nevezni nem egyet» akivel négyszemközt beszéltem. (B. Podmaniczky Endre: Lehet egy-kettő, de nem valamennyi! — Krisztián Imre: Ne tessék általánosítani! — Bródy Ernő: Titkos bólogatok! — Kun Béla: Berki Gyula itt a Házban nyílt vádat hangoztatott az álsvédekről!) Nem fogadom el azt a teóriát, hogy az árt az országnak, aki a bajokra rámutat. Nem fogadom el azt a teóriát, hogy a Képviselőházban a legnyiltabban ne beszéljünk mindenről. Hiszen azért van a Képviselőház! Ez a célja! Azért : adja meg a legteljesebb védelmet s a legteljesebb nyilvánosságot, hogy megtorlás veszedelme nélkül rá lehessen mutatni az országban dúló ^betegségekre. Mert hiszen ezeknek a betegségeknek az a természetrajzuk, hogy perjogilag bizonyításuk a legtöbb esetben lehetetlen. (Rassay Károly: Gyerünk csak az esküdtszékkel!) De épen arravaló a Képviselőház, hogy itt a képviselők bizonyos védelem alatt rámutathassanak olyan bajokra, amelyek igenis vannak, amelyek lappanganak, de melyeket esetleges perjogi felelősség alatt megnevezni mégsem lehet, mert mégis csak furcsa helyzet volna az, hogyha a becsületes ember valakit joggal bevádol és tudja biztosan, hogy joggal vádolja be, s ennek vége az lenne, hogy a gazember szabadon maradna, a becsületes ember pedig börtönbe kerülne. (Farkas István: Gyakori eset!) Nem fogadom el azt a teóriát, hogy a Képviselőházban ne lehessen ezeket az irányzatokat szóvátenni és hogy bajt az okoz, aki^ ezeket szóváteszi. Bajt a javaslat okoz, t. Képviselőház. Sohasem szabad olyan javaslattal jönni, amelynek indokolása homlokegyenest ellenkezik azzal, mint amiért el kell fogadni. Sohasem szabad olyan javaslattal jönni, amely gyanút kelt, amely önkéntelenül nemcsak mibennünk, hanem az egész világban, az egész nagyközönségben is felkelti azt az érzést: ennek háta mögött kell, hogy legyen valami. 91. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. Miután ennek a törvényjavaslatnak <—• mint azt kimutatni bátor voltam — célja és eredménye egyetlenegyet sem szolgál azok közül a nagy célok és szempontok közül, amely célokat szerintem minden törvényhozási aktusnak szolgálnia kell, miután ennek a javaslatnak kizárólag magánérdek az, ami háta mögött állhat, minthogy ennek sem a köz, sem a fogyasztó, sem a gyáripari fejlődés, sem az államkincstár abszolúte semmi hasznát nem látja, s legfeljebb az eddigi status-quo marad fenn, de a fogyasztóra nézve még az sem, mert hiszen a gyufaárak felemelését már kilátásba helyezték: nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy ezt a javaslatot a magam részéről elfogadhassam és abban az erkölcsi felelősségben, amely minden politikai aktusnak feltétlenül korolláriuma és konzekvenciája, osztozkodjam. Újból is hangoztatom: nem csatlakozom esetleges olyan ellenzéki irányokhoz, amelyek ezt a javaslatot kormánybuktatási szándékból akarják kihasználni. Meg vagyok róla győződve, hogy nem is lehet. De még ha lehetne sem adnám magam soha, semmiféle ilyen akcióhoz, mert kezdettől fogva azt vallottam, amíg ott ültem önöknél, s vallom, mióta onnan eljöttem: minden képviselőnek elsősorban az ország érdekét kötelessége szolgálni s ma az országnak mindennél előbbrevaló erdeke a konszolidáció, annak a konszolidációnak további fentartása, amelynek megteremtése — ezt lojálisán elismertem mindig és elismerem most is — a jelenlegi kormánynak elévülhetetlen nagy érdeme. Ezt a konzekvenciát azonban nem vonom le addig a mértékig, hogy azután kötelességem lenne mindent megszavazni, az,t is, ami meggyőződésemmel ellenkezik. Ellenkezőleg: X-szer jelentettem ki, hogy az volna életem legboldogabb napja, amikor visszaléphetnék abba a pártba, amelyhez engem ezer értékes szál füz. Ennek azonban én tárgyi feltételeit keresem. Ha egyszer a kormány politikájában beáll az a helyzet, hogy közgazdasági téren egyforma mértékkel mér mindenkinek, hogy a közterhek viselése terén egyforma mértékkel mér mindenkinek és a közélet megtisztitásában azzal az eréllyel jár el, amely erély a nemzet boldogulása szempontjából feltétlenül szükséges, *— legalább is én annak látom — én leszek az első, aki egyszerű közkatonaként s meg vagyok róla győződve, politikai barátaim is, bármikor csatlakozni fogunk ahhoz a kormányzathoz, az ország érdekében és a konszolidáció fentartása érdekében. Ezért az érdekért kérve-kórem a kormányzatot, hogyha még lehet ezen a semmi körülmények között sem dicséretes javaslaton és annak összes mellékkörülményein változtatni, ne méltóztassék ezt a javaslatot megszavazni. Ennek a javaslatnak nyomában jönnek majd olyan kísérletek, amelyeknek visszaverésére nem tudom, lesz-e elég ereje a kormányzatnak. De ha nem is lesznek ilyen kísérletek, az az erkölcsi kár, amelyet egy ilyen javaslat a kormányzatnak okozni fog, máris sokkal nagyobb, mint amennyit jelent, mondjuk, az a 200 millió pengő. Mert azt nekem ne magyarázza senki, hogy a magyar nemzet 200 millió pengő kölcsönt nem kaphat! Itt legfeljebb arról lehet szó, hogy 6-2% helyett, amennyibe ez a kölcsön kerül, esetleg 7, 8. 9 vagy 10%-ot kell fizetni (Krisztián Imre: A szegény embereknek ez a különb! ség nagyon fontos!) anélkül, hogy ezért erköl1 esi presztízse legyen kénytelen kárt szenvedni.
