Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

Az országgyűlés képviselőházának H kat az utcára dobja anélkül, hogy ennek eredményét, vagy hasznát látta volna az ország. (JBródy Ernő: Ezt mesélje Svédországnak!) Most a kormány látván a helyzetet, azt mondotta, mentsük, ami menthető! (Bródy Ernő: Szegény kormány!) Nem szegény kormány, jól érzi magát az a kormány; különben a részvétet a t. kormány nevében igen hálásan köszönöm, mert a meleg rokonszenvet bizonyítja az, ha méltóztatik a kormány iránt, mint szegény kormány iránt, jóindulatú részvétet erezni. Mondom, a kormány rátette a kezét és belenyúlt ebbe a dologba, lehetővé tette azt, hogy szerződésre lépjen ezzel az idegen érdekszövetkezettel, ezzel az uj nagyhatalmassággal és biztosította magának az árszabályozás jogát, tehát nem emelheti ez a tröszt egekig a gyufaárakat. (Bródy Ernő közbeszól.) Elnök: Bródy Ernő képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni! (Bródy Ernő: De téves adatokat mond!) Bródy képviselő urat rendreutasítom. (Platthy György: Nem lehet már beszélni, folyton közbeszólásokkal zavarják a szónokot — Zaj a jobboldalon.) Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy az állandóan közbeszóló képviselő urakkal szemben szigorúan fogok eljárni. Méltóztassanak a szólásszabadságot tiszteletben tartani. (Helyeslés a jobboldalon. — Platthy György: Éljen az elnök!) Jánossy Gábor: Kegyes engedelmükkel tovább folytatom igénytelen fejtegetéseimet. Mondom tehát, a kormány biztosítottá az utolsó órában ezen jégeső-, égszakadás- és földindulásszerű vis majorral szemben, amiről nem tehetett a kormány, az árszabályozást, a magyar gyufagyári munkások kenyerét (Ügy van! a jobboldalon.) és ami a legfontosabb, — ugyan nem a legfontosabb, de szintén fontos argumentum, szintén fontos ok, — biztosította azt, hogy igenis 200 millió pengő kapcsolódik bele ennek a szegény, kiszikkadt ország gazdasági életének vérkeringésébe. (Ügy van! a jobboldalon.) A kormány ezzel igenis becsületbeli kötelességét teljesiti akkor, amikor az oláh példával, a bolsevista példával és a rablópolitikával, a zsiványpolitikával ellentétben, amely most a körülöttünk levő úgynevezett ideiglenes utódállamokban orgiákat ül, (ügy van, a jobboldalon) a tulajdon szentségének érintetlenül hagyását biztositotta és egyúttal biztositotta azt, hogy az a 414.000 szegény, földhözragadt kisember, akiről írva vagyon »a nagy világon e kivül nincsen számodra hely«, aki ezen a földön él, verejtékezik és hal, tényleg tulajdonába vehesse kis földjét, jogos tulajdonába, telekkönyvi tulajdonába és ezáltal a földbirtok terén a jogbiztonságot, amely — mint mindnyájan tuîjuk — nagyon ingadozó volt, helyreállítsa, amellett mondom, lehetővé tegye nekik, — és itt van áz a borzasztó uzsorakölcsön — hogy a termelési határidő alatt egy katasztrális hold után évi egy métermázsa búzával, mondjuk 30 pengővel, a tőkét _ is, meg a kamatot is lefizethesse és szabaduljon a birtok művelését is megakasztó azon kinos lelki gondoktól és aggodalmaktól, hogy sohasem tudja megfizetni az ő földjének árát. sohasem tudja azt beinstruálni, felszerelni. (Ugy van! a jobboldalon. — Kun Béla: Máskép is meg lehetett volna oldani!) Máskép is meg lehetett volna oldani? Igen t. uraim! Azt mondotta nékem a kormány egyik tagja, hogy bárki jön azzal a tényleges ajánlattal, nem pedig szólamokkal, hogy 5 percent '.. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. 201 helyett 4 percent kamatozású kölcsönt, ugyanolyan 200 milliós kölcsönt biztosit erre a célra, akkor a kormány lesz az első, amely ezt örömmel elfogadja, magáévá teszi és akkor ne beszéljünk erről a svéd-amerikai szerződésről. (Kun Béla: A főváros is, és a református egyház is kapott olcsó kölcsönt!) Akkor, amikor ez a vis major a svéd-amerikai érdekeltség térfoglalásával, amit senki sem akadályozhatott meg, reánk szakadt, a kormánynak nem volt más teendője, minthogy ezt a nemcsak látszólagos, de tényleg is előnyös ajánlatot elfogadja és ezzel a nem valami túlságosan lényeges gyufaáremeléssel 4 millió magyar ... (Bródy Ernő: Önnek nem lényeges, a szegény embernek lényeges!) Én is szegény ember vagyok, én több gyufát elhasználok, mint a t. képviselőtársam és lehet, hogy rátérek majd az acélkovatapló rendszerére és a zsebemben lesz acélkovatapló, de nem lesz benne százforintos bankó! (Derültség a jobboldalon.) Mondom, t. Képviselőház, ezzel a kormány megtette azt, amit az ország és a földhözjutottak érdekében emberileg megtehetett és ezért nem lehet gáncsolni, pletykákat, panama és nem tudom micsoda vádakat vágni ennek a pártnak és a kormánynak fejéhez, amely fej azonban ebbe nem fájdul meg, mert a lelkiismerete a kormánynak is és ennek a pártnak is tiszta. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. —Bródy Ernő közbeszól.) Elnök: Bródy képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. Jánossy Gábor: így állván a helyzet, kérdezem minden tisztán látó, minden elfogulatlanul gondolkozó és jóérzésű, nemcsak képviselőtársamtól, de magyar embertől, hogy a kormány engedte volnia-e ennek a svéd-amerikai szövetségnek térfoglalását minden ellenszolgáltatás nélkül, mint vis majort rászakadni hagyni a magyar közgazdasági életre? Ha ezt tette volna, ezért a kormányt teljesen jogosan szemrehányásokkal kellene illetni és méltóztassanak meggyőződve lenni, hogyha ilyen lehetetlen nemtörődömséggel haladt volna el a kormány e mellett a kérdés mellett, akkor nem ülnék mögötte és nem szólalnék fel e mellett a javaslat mellett. (Propper Sándor: Szóval a svédekért dobog a szive!) Ha igy állnak a dolgok, ha a kormánynak nem volt más választása, — mert nem lehetett más választása a kormánynak, mint menteni, amit lehet — ha a kormány biztositotta a magyar gyufagyári munkások kenyerét, biztositotta azt, hogy a földtulajdonosok, akiknek földjei egy részét elvették, részben a föld becsértékének megfelelő vételárhoz jussanak; ha különösen biztositotta azt, hogy ennek a m eges önkit ott, porig alázott nemzet dolgozó népének egy tekintélyes rétege — előttem legtekintélyesebb az, aki ott, az Isten szabad ege alatt töri a földet, verejtékezik és termeli ,a kenyeret, — a maga kis földjéhez jusson és azt tisztességgel magáénak mondhassa, megmunkálhassa és gyermekeit tisztességgel felnevelhesse és minden nap nyugodtan hajthassa álomra a fejét; mondom, hogyha ezt tette ez által a kormány lehetővé, mint ahogy ezt tette, azért ezt a kormányt és ezt a pártot, amely a kormányt ebben a kérdésben, mint egy ember, támogatja: szemrehányásokkal illetni csak elfogultsággal és rosszindulattal lehet. (Taps a jobboldalon, — Bródy Ernő: Mikor jön a diszpolgári oklevél átnyújtása a svédektől?) Köszönöm ezt a gondolatot, t. Bródy barátom. (Egy hang a jobboldalon: Ziccert adott!) A ziccer jogászkoromból való 30*