Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-185
12 Az országgyűlés képviselőházának 185. ülése 1928 június 13-án t szerdán. lenőrzés alatt, valójában pedig ninos. Mindenesetre inditványt teszek arra vonatkozólag, hogy a 10. § 2. bekezdésében e hiányos szöveg helyébe »a Magyar Hirlapirók Országos Nyugdíjintézetének a tagjai«, az alábbi szöveg kerüljön (olvassa): »A Magyarországi Hirlapirók Országos Nyugdíjintézetének a tagjai, feltéve, hogy munkaadóik a járulékokat velük egyenlő arányban fizetik«. Ezen indítványom elfogadásával gondolom biztosítva azt a helyzetet, hogy felét-felét fogja fizetni a munkaadó és a hírlapíró alkalmazott. Az előbb elmondottakból kifolyólag indítványt kellene tennem oly irányban, hogy a népjóléti minister ur vonja a maga fenhatósága alá a kölcsönösségen alapuló összes nyugdíjintézményeket, tehát a Hirlapirók Nyugdíjintézetéhez hasonló más nyugdíjintézményeket is és vonja fenhatósága alá az összes nyugdíjkiegészítő pénztárakat is, például a 40 taglétszám alatt levő valamennyi nyugdíjalapot, továbbá az elismerésre nem reflektáló vagy az elismerés alól kibújni szándékozó alapokat is valamennyit, mert ezeknek ellenőrzése jelenleg nem tartozik a minister ur fenhatósága alá. Inditványt kellene tennem abban az irányban is, hogy a kölcsönösségen alapuló nyugdíjintézményeknél teremtsen a minister ur bizonyos rendet biztosítástechnikai szempontból. Ha ugyanis az ember foglalkozik ezekkel a nyugdíjintézményekkel, tfájön, hogy van olyan nyugdíjintézmény, amely például árra hivatkozik, hogy ennyi meg ennyi értékű hadikölcsönkötvényt jegyzett s ezért nem tud megfelelni kötelezettségeinek, ha azonham az ember számításokat eszközöl és matematikusokat megkérdez, akkor rájön arra, hogyha az illető egyesületek aanykoronában meg is kapnák badikölcsönjegyzésüket, akkor sem tudnák megfelelően fizetni a járadékokat. Itt tehát kezdettől fogva hiba volt. Van számos nyugdíjintézmény, amely számitálsait elhibázta, amely szörnyű alacsony befizetéseket követelt és aránylag magas kifizetéseket esziközölt. Zűrzavar van a vezetők hibája nélkül. Nem bepanaszolni és bevádolni akarom ezeket a nyugdíjintézményeket, hiszen igen üdvös és hasznos munkát végeztek vezetőik; egyik képviselőtársunkat van szerencséim itt a Házban is üdvözölni közülök. De bizonyára ő is elismeri, hogy ezeknél a nyugdíjintézményeknél zavarok vannak (Bárdos Ferenc: Kétségtelen!) és nem kerülnének ki a zavarcs helyzetből akkor sem, ha momentán egész összegben kapnák meg hadikölcsönkötvényeik értékét aranykoronában, (Bárdos Ferenc: Valamit segítene azért!) bár nagyot lendítene rajtuk. Ellenben tényleg ez a helyzet. Itt tehát valami rendet kell teremteni. Nem mondom azt, hogy kormánybiztost méltóztassék ezekhez a nyugdíjintézményekhez kiküldeni, de a minister urnák rendelkezésére állanak közegei, akik segítségére siethetnek ezeknek a vállalatoknak, amelyek mindegyikénél biztosítástechnikai szempontokból rendet kell teremteni. Tisztelettel kérem, hogy beszédidőmet öt perccel meghosszabbithassam. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e hozzájárulni a képviselő ur kéréséhez? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Szilágyi Lajos: Kifogásolom, hogy ezután is maradnak nyugdíjintézmények a pénzügyin mister ur fenhatósága alatt. Egyrészt azok miatt a szomorú tapasztalatok miatt kifogásolom ezt, amely tapasztalatokat a nyugdíj valorizáció parlamenti tárgyalása alkalmával szereztem. Én azt tartom helyesnek, okosnak és üdvösnek — és az igen t. népjóléti minister ur be fogja látni, hogy nem, is lesz képes másképen dolgozni, mint ngy — hogy a pénzügyminister l ur fenhatósága alól minden intézményt a maga fenhatósága alá kér helyez<ni. A pénzügyministeriumban egészen más az atmoszféra, a pénzügyministeriumban nem kedvező az atmoszféra az ilyen kérdések számára, mig a népjóléti ministeriumban levő hivatali levegő — ezt pártkülönbség nélkül el kell isimernünk —* máris lényegesen málsi. Hát még ha a népjóléti ministerium az uj törvények alapján még többet kényszerül foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, mint felügyeleti hatóság, akkor még inkább kedvező lesz az atmoszféra a társadalombiztositási kérdéseket illetőleg, mert ezek a kérdések olyanok, — ezt be kell mindnyájunknak vallani — hogy minél többet foglalkozik valaki ezekkel a kérdésekkel, annál inkább beleszeret ezeknek a kérdéseknek nagy jelentőségélbe és az azokban levő igazságokba. Ha a kormány legalább is ugy, ahogy rendezni tudja az életbiztosítás kérdését a felosztási alap létesítésével, akkor itt is rendet kell teremteni, ezen a téren és majdnem azt mondom, hogy elölről kell kezdeni, bizonyos intézményeknél csak így lehet a gyógyulás teljesen tökéletes. A minister ur tegnapi felszólalása során szerényen elhárított minden érdemet magáról és azokat az érdemeket munkatársaira hárította. A minister urnák ezt a felszólalását mindnyájan a legnagyobb tetszéssel fogadtuk, mert mi is — azt hiszem, politikai pártkülönbség nélkül mondhatom ezt — büszkék vagyunk arra, hogy a minister urnák e kérdés megoldása során minő kiváló munkatársakhoz volt szerencséje. A közelemben ülő Kovrig Béla egyetemi tanár ur nemzetünk egyik büszkesége, ez kétségtelen, mert mindannyian tudjuk, hogy ő szaktekintély ebben a kérdésben nemcsak az ország csonka határain belül, hanem igen jól tájékozva vagyunk abban ' a tekintetben, hogy ő szaktekintély ebben a kérdésben az egész kontinensen, (ügy van!) így tehát szerencsés a parlament azzal, hogy ilyen gondosan előkészített munkát tárgyalhatott és mi csak csatlakozhatunk a minister ur elismerő szavaihoz, amelyekben teljes egészükben osztozunk. Felszólalásomat befejezve, beszéd közben jöttem rá, hogy egy szó, előbb felolvasott módosító indítványom szövegéből kimaradt, úgyhogy kérem, méltóztassék az előbb felolvasott indítványomat meg nem tettnek tekinteni. Ehelyett indítványozom, hogy a 10. § második bekezdésében »A Magyar Hirlapirók Országos Nyugdíjintézetének a tagjai« szavak helyébe egy szóval több szöveg kerüljön be, mint amennyit az előbb hiányosan felolvastam és ennélfogva inditványozom a következő szöveget (olvassa): »A Magyarországi Hirlapirók Országos Nyugdíjintézetének a tagjai, feltéve, hogy munkaadóik a járulékokat velük legalább egyenlő arányban fizetik.« Itt tehát, amint méltóztatik látni, egy szó maradt ki első javaslatomból, az a szó, hogy »legalább«. Ezzel tudniillik nem akarom elzárni a lehetőségét annak, hogy a hírlapíróknál bizonyos munkaadók igenis fizethetnek többet is, mint a járulék felét; azért használom tehát második helyes indítványomban a »legalább« szót. Mély tisztelettel kérem a népjóléti minister urat, hogy ezt a módosításomat annál is inkább elfogadni méltóztassék, mert ©nélkül