Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-185

Az országgyűlés JcépviseÍőházánalc 185. ülése 1928 június 13-án, szerdán. 13 tényleg fél munka az, amit a hirlapirók javára tervez. Elnök: Szólásra következik? Griffer Miklós jegyző: Csik József! Csik József: T. Ház! A jelen szakasznál én is szükségét látom annak, hogy rámutassak arra a körülményre, amelynek folytán a mezőgazdasági munkásság nem került be e törvényjavaslat keretébe. Mi mezőgazdasági állam vagyunk, a mi erőnk tehát a mezőgazdaságban van és igy a mezőgazdasági termelés aktiv tényezőire kell, hogy az állam több gondot fordítson, mint amennyit eddig forditott. Tudniillik a mezőgazdasági osztály anyagi és^ fizikai emelésével ennek az országnak a termelését fokozzuk és igy magának az országnak aktiv erejét növeljük. De azonkívül tudjuk, hogy a mezőgazdasági osztály volt az, amely a háborúból leginkább kivette a részét. Illenék, hogy az állami élet vezetői tényezői már csak ennek a dicsőséges harcnak elismeréseképen is arra törekednének, hogy ilyeténképen is gondoskodjanak erről a különben nagyon értékes osztályról. De fontos az a szempont is, hogy a mezőgazdasági osztály egyik leglényegesebb és legnagyobb osztálya ennek az országnak, amely egész Magyarországon mintegy 15% -át tette ki az összlakosságnak, Csonka-Magyarországon még ennél is többet, a statisztika szerint 16%-ot. Azt hiszem azonban, hogy a reális élet még nagyobb százalékot mutat ki, ha tekintetbevesszük azt, hogy jelenleg a mezőgazdasági munkásosztálynak azok a rétegei is, akik azelőtt vasutépitkezéseknél és folyóvizszabályozásoknál vettek részt, ezen munkálatok hiánya folytán most a mezőgazdasági termelésre vannak utálva, mint munkások. Azt lehet tehát mondani, hogy Csonka-Magyarországon a mezőgazdasági munkások száma több, mint amennyi egész Magyarországon volt és ennek a jelentős tényezőnek és az ország lakossága eme nagy hányadának szintén fontos érdeke volna az a biztositás, amely az ipari munkásokra kiterjed. Tudjuk azt, hogy a mezőgazdasági munkásság általában alacsonyabb sorsban tengődik, mint az ipari munkásság. Hiszen ha a halálozási arányszámot vesszük, amig ez húsz évvel ezelőtt az ipari munkásoknál nagyobb volt, mint a mezőgazdasági munkásoknál, jelenleg az a helyzet, hogy a mezőgazdasági munkásoknál jóval nagyobb, mint az ipari munkásoknál, mert például a halálozási ezrelék a legutóbbi időben az ipari munkásoknál 19 volt, a mezőgazdasági munkásoknál ezzel szemben 27. Ahol tehát a legnagyobb a nyomor, ott kell elsősorban segítenie az államnak és nem szabad sokáig húzni és halasztani azt a törekvést, hogy minél előbb megteremtsük a mezőgazdasági munkásokra nézve is azt az aggkori biztositást. (Heleyslés jobbjelől.) Még azt sem lehet felhozni a mezőgazdasági munkássággal szemben, hogy ott talán a balesetek nem oly gyakoriak, mint az ipari munkásoknál. Hiszen például az 1905. évi statisztika szerint a balesetek száma: a halállal végződő balesetek a mezőgazdasági munkásoknál 3%-ot, mig az ipari munkásoknál mindössze csak 1%-ot tettek ki. A súlyos sérüléseknél is nagyobb számban szerepelnek a mezőgazdasági munkások, mint az ipari munkások. Ez a szempont is egy argumentumot szolgáltat arra, hogy minél inkább foglalkozzanak az állam vezetőtényezői azzal a gondolattal, hogy ezekre az aránylag legnyomorultabb helyzetben élő mezőgazdasági munkásokra is kiterjesszék az aggkori biztositást. Van ugyan egy intézmény, a Gazdasági Munkás- és Cselédpénztár, amely 1900 : XVI. törvénycikkel létesült, ez azonban nem vált be a gyakorlati életben olyan mértékben, mint amilyen mértékben kivánatos volna, vagy ahogyan intencionálták azok, akik azt a törvényt alkották. Tudjuk, hogy például 1905. évben a 600.000 főnyi mezőgazdasági cselédségnek alig 12%-a volt tagja a pénztárnak, a legutóbbi statisztikai kimutatás szerint pedig 300.000 főnyi cselédség közül mindössze 72 ezer volt beirva a pénztárba. Hogy milyen okból nem iratkoznak be a pénztárba, arra most feleslegesnek tartom rámutatni. (Erdélyi Aladár: Azért, mert a gazda látja el őket!) A gazda látja el sok esetben, azonban köztudomású, hogy a gazda mulasztja el a kellő bejelentést. (Erdélyi Aladár: Akkor rá is húzzák!) Tudok eseteket, amikor egyáltalában nem húztak rá a gazdára semmit és egészen büntetlenül évekig nem jelentette be a munkásait. Mindenesetre ezek az adatok eléggé bizonyítják azt, hogy a gazdasági munkáspénztár nem vált be a gyakorlati életben. (Erdélyi Aladár: Ebben igaza van, mert csak fizet, de kapni nem. kap semmit sem!i) Ha igazam van, ez még erősebb argumentum arra, hogy az állam vezetőtényezői kövessenek el mindent, hogy az aggkori biztositás a mezőgazdasági munkásokra is terjesztessék ki. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy a 2. §-nál ebben a kérdésben már határozott a Ház, Ehhez a szakaszhoz ez a témakör nem tartozik. Csik Józsf : T. Ház! A 10. § azokról szól, akik nem esnek biztosítási kötelezettség alá. Elnök: A képviselő ur — ugy látszik — nem olvasta a 2. §-t, amelyben világosan benne van, hogy a gazdasági cselédekre és a mezőgazdaságban foglalkoztatott r alkalmazottakra nézve külön történik intézkedés. Ez a kérdés tehát a 10. §-szal kapcsolatban nem tárgyalható. Csik József: Köszönöm szépen az elnök ur szives felvilágositását. Csak ennyiben akartam felhivni a t. Ház és a minister ur ügyeimét erre a fontos és sürgős kérdésre. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? (Senki!) Kérdem, kiván-e valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólani. Vas« József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Csik József igen t. képviselőtársam felszólalására én sem kívánok bővebben reflektálni, mindössze csak annyit akarok mondani, amit már oly sokszor kijelentettem, hogy teljesen magamévá teszem és a kormány teljesen magáévá teszi mindazt az okfejtést, amelyet a mezőgazdasági rétegek öregségi biztosítására vonatkozóan előhozni méltóztattak és meg vagyok győződve róla, hogy ez a kérdés rövid időn belül külön törvény alakjában megoldást nyer. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami mármost a többi igen t. képviselőtársaim felszólalásait illeti, Kéthly Anna t. képviselőtársam azt kívánja, hogy töröltessék a szakaszból az a rész, amely mentesíteni kivánja a biztosítási kötelezettség alól az altruista, kimondottan jótékony célra dolgozó vállalatok munkásait. Én ehhez kénytelen vagyok ragaszkodni, mert hiszen a jótékonyságnak magyarországi — bocsánatot kérek, akinek nem inge. ne vegye magára — dzsungeljében (Ugy van! Uay van! a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Az altruista jelszót mindenre ráborítják!) tulajdonképen csak azok a társadalmi jellegű intéz-