Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-190

178 Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1928 június 20-án, szerdán. üzérkedtek ezekkel az engedélyekkel, ezeknek az üzérkedéseknek megakadályozására, ezeknek a spekulánsoknak letörésére alkották meg* ezt az 1. i-t, amely, hogy egyrészt nem lehet gyárat kibővíteni ministeri engedély nélkül, tehát kibővités címén nem lehet itt spekulációkat folytatni, esetleg egy tervrajz alapján azután zsebelósi manővereket másra átruházni, vagy máshová áthelyezni a gyárakat. Azt mondja a minister, ez azért történt, hogy megakadályozzák az engedélyekkel való üzérkedést. Itt a ministeri indokolás a svéd-amerikai trösztről ezt mondja (olvassa): »Ezen trösztnek a főérdeke nem az aránylag kisebb jelentőségű hazai gyufapiac megszerzése, hanem a magyar gyufagyártásnak versenyét a világpiacon megszüntesse.« Azt mondja továbbá a ministeri indokolás — nekem szabad erre a ministeri indokolásra hivatkoznom, mert ez a ministeri indokolás megfelel az én véleményemnek is: — »Ehhez képest, amennyiben sikerülne neki a magyar gyufagyártást is érdekkörébe vonni, illetve monopolizálni, a megvásárolt gyufagyárak nagyrészét beszüntetné ...« Tehát itt a minister számol azzal az aggodalommal, amelynek mi állandóan kifejezést adunk. Majd igy folytatja: ... »illetve azokat csak a hazai fogyasztás mérvéig tartaná üzemben, az exportra kerülő mennyiséget pedig a sokkal nagyobb termelőképességü és igy olcsóbban dolgozó külföldi gyáraikban — tehát a tröszt külföldi gyáraiban — állítaná elő.« Mindaz tehát, amit mi itt felhozunk, hogy itt a magyar ipar le lesz törve, meg lesz fojtva, és a svéd-amerikai tröszt a maga világhatalmával elsöpri ezeket a föld szinéről és behozza a másutt olcsóbban gyártott gyufát, nem az én fantáziám, nem az én elképzelésem, hanem szószerint a ministeri indokolás. A minister indokolásából veszem ezt és a minister indokolásából veszem azt az állítást is, hogy (olvassa): »Ez első sorban a hazai közgazdaság szempontjából lenne hátrányos. Ezenkívül ily módon a tröszt a belföldön monopóliumot szerezvén, a gyufaárakat a fogyasztók rovására tetszése szerint állapithatná meg.« A minister tehát már eleve tiltakozik az ellen, amit később megcsinált. Engedelmet kérek, ha ez megtörténhetik, ha ilyen eset előadódhatik, ha a minister most egy törvényjavaslat indokolásában ezt az érvet hozza fel, ezt az érvet adja szánkba, amelyről nelkeni a Velencei Kalmár Porciája jut eszembe, aki azt mondotta Shylocknak: »Köszönöm zsidó, hogy erre megtanítottál«, amikor én magából a ministeri indokolásból veszem a megfelelő érveket, akkor ne méltóztassék rossz néven venni, ne méltóztassék zokon venni, hogy az ellenzék egész erejével teljesiti a maga feladatát,, a maga felvilágosító munkáját, mert az a feladatunk, hogy képviseljük a népnek érdekeit, nem azért, hogy egy svéd-amerikai trösztnek érdekeit és néhány embernek magánérdekét képviseljük, hanem azért, hogy a nagyközönségnek, a nagy fogyasztóknak érdekeit képviseljük, amelyek iránt a mélyen t. kormány látom, hogy milyen nagy érdeklődéssel viseltetik. Engedjék meg, hogy mindig és minduntalan visszatérjek arra az állításomra, hogy titkos szavazati jog mellett lehetetlen volna az, hogy a nép képviselőinek ilyen javaslatot merjenek benyújtani és lehetetlen volna az, hogy azok a képviselők, akik érintkeznek a néppel, a nincstelenekkel, a mezőgazdasági munkásokkal, akik sokkal nagyobb számmal vannak, mint a nagybirtokos urak, Magyarországon ilyen körülmények között tárgyalják az ilyen javaslatot, a kormánypárt teljes részvétele nélkül, a kormánypárt teljes kikapcsolásával, a parlamentarizmus teljes lejáratásával s a nyolc órai munkaidőnek behozatalával. Igen t. Képviselőház! Folytatom fejtegetéseimet. A második érv, amelyet a ministeri indokolás felhoz az, hogy ne legyen monopólium. Azt mondja tudnillik a ministeri indokolás (olvassa): »A monopóliumgazdálkodás körül szerzett tapasztalatok folytán az állami monopólium bevezetése nem célszerű«, és ellene van ezen monopólium bevezetésének. T. Képviselőház! Meg akarom említeni, hogy annak idején, 1921-ben, amikor a gyujtószeradót behozták, — itt van a ministeri indokolás, mert én óvatos ember vagyok és amit állítok, szeretem bizonyítani — a törvényjavaslat indokolása szerint, az államokban rendszerint vagy gyufaadó vagy monopólium volt. Az államok erre a két részre oszlottak és az indokolás azt is megmondja, hogy a . minister miért választja a gyufaadót és miért nem a monopóliumot. Azért, mert a fogyasztásiadót alkalmasnak tartja arra, hogy a nép széles rétegei viseljék ennék terhét. Ebből az alkalomból megjegyzem, hogy a magam részéről a legteljesebb mértékben elitélem a fogyasztásiadóknak folytonos kiterjesztését. A fogyasztásiadó a legantiszociálisabb adó. A közteherviselés elve alapján álló adónak legfőbb eleme a progresszivitás; a fogyasztásiadénál pedig a progresszivitás ép ellenkezőleg áll, mert a szegény embernek nagyobb, míg a gazdái? embernek kisebb a szükséglete ugyanazokból az elsőrendű élelmicikkekből és szükségleti cikkekből. A gazdag emberre tehát kevesebb fogyasztási adó esik, mint a szegény emberre. Az elsőrendű élelmi cikkekre kivetett fogyasztási adót a szegény embernek degresszive fizetik s ez teljesen ellentétben áll a progresszív adózás elméletével. Nekünk tehát, ha a népnek Képviselőháza volnánk, minden fogyasztási adóemelést el kellene dobnunk és az egyenesadók felé kellene tájékozódnunk. Az egyenes adók, amelyek a jövedelmet megfogják, a jövedelmet elérik, igazságosak, szociálisak, azok megvalósítják a közteherviselés nagy elvét, ellenben a fogyasztási adók mindenütt a szűkös, keserves viszonyok között élő szegény népre nehezednek, arra a népre, amelyre esik a lakbér, amelyre esik az elsőrendű élelmiéi kkek fogyasztási adója, az üzleteknél a boltbér, az adóknak mindenféle nemei, ^ a forgalmi adónak jelenlegi gyűlöletes alakja és formája, mert azt a kereskedelem és ipar nem tudja kiharcolni, hogy itt végre az egyfázisú forgalmi adórendszert hozzák be. Ilyen körülmények között nem szabad fogyasztási adóval sújtani a népet. Az indokolásban nagyon érdekes adatok vannak a gyártás szempontjából. Sajnálom, hogy Szabóky államtitkár ur nincs jelen ... (Jánossy Gábor: Itt a minister! — Derültség: — Friedrich István: Annyira megörült, hogy megakadt a szava! — Derültség.) T. Képviselőház! Az eredeti törvényjavaslat indokolásában nagyon érdekes adat foglaltatik, a magyar gyufagyártás szempontjából. Azt mondja az indokolás (olvassa): »A jelenleg — 1921-ben — a magyar állami igazgatás alatt álló területen ezidőszerint összesen nyolc gyufagyár van, mégpedig: Budafokon, Gyulán, Kecskeméten, Szegeden, Szombathelyen, Tokajon, Kiskunfélegyházán és Lajtaszentmiklóson.