Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-190
Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1928 június 20-án, szerdán. 179 Ezen gyárak közül tulajdonképeni nagyüzemnek csak az első négy gyár tekinthető és a termelés zömét azok szolgáltatják. Az emiitett gyárak jelenlegi berendezésükkel a belföldi fogyasztást nem képesek fedezni. Magyarország jelenlegi gyufa fogyasztása — ez volt 1991-ben — körülbelül napi 1 millió dobozra tehető, ami megfelel évi 73.000 láda — à 5000 doboz — gyufának. Ezzel szemben az emiitett gyufagyárak jelenlegi évi termelése 29.700 láda, vagyis ezidőszerint 43.000 láda idegen gyufa behozatalára vagyunk utalva«. Ezt mondják 1921-ben. »Törekvésünknek természetszerűleg arra kell irányulnia, hogy hazai gyufagyáraink termelését oly mértékben fokozzuk, hogy külföldi gyufa behozatala mellőzhető legyen. Ennek azonban az,az előfeltétele, hogy a hazai gyárakat jelentékenyen kibővitstik«. Egészen kétségtelen tehát, hogy Magyarországon a hazai gyufagyártást meg lehetett volna alapítani, meg lehetett volna védeni és ki lehetett volna fejleszteni egy megfelelő ipart. Ebből a körülményből méltóztatnak látni, hogy 1921-ben a belföldi termelés még nem felelt meg a belföldi fogyasztásnak, azt nem tudta kielégíteni, de ma már többet tudnak termelni. (Fábián Béla: Egész speciális, gyönyörű gyufáink voltak, amelyeket külföldre szállítottunk! — Sándor Pál: Amerikába is szállítottunk!) De méltóztatnak ebből a minister! indokolásból látni azt is, hogy ami g 1921ben Magyarország még rászorult 43.000 láda idegen gyufa behozatalára, tehát még importra szorult, azóta a viszonyok annyira változtak, hogy a belföldi gyufagyárak kielégíthetik a szükségletet, sőt még exportról is lehet szó. Hát azért vagyunk mi itt, hogy a magyar i"--"t agyonüssük? Arra szolgál ez a törvényhozási masinéria, hogy itten minden egészséges ipari fejlődést meggátoljunk 1 ? Én elsősorban a szabad versenynek vagyok hive, de a gyufagyártásnál lehet az üzem veszélyességénél fogva beszélni monopóliumról vagy adóról elméletileg. Nincs kizárva ez az eset. Amikor azonban itt van egy kis iparfejlődési lehetősége, amikor maga az 1921. évi törvényjavaslat indokolása rámutat arra, hogy rá vagyunk szorulva importra, akkor lehetetlen elzárkózni az elől a gondolat elől, hogy milyen könnyelműen, gazdaságilag milyen hallatlan vészes könnyelműséggel szolgáltatták ki ezt a fejlődő magyar ipart az idegen svéd-amerikai tröszt machinációinak. Másutt is megpróbálták a svédek és az amerikaiak ezt az ; eljárást, Németországban is megpróbálták. Németországban azonban nem sikerült nekik, mert ott az történt, hogy a gyufagyárak ellenkező álláspontra mentek át. A német gyufagyárak a tröszt hatalmával a megszervezett fogyasztók erejét és súlyát állították szemben. A német fogyasztási szövetkezetek beszerző vállalata Hamburgban gyufagyárat tart üzemben, amely megfelelő kibővítéssel a német piac 20%-át képes ellátni. Ehhez a gyárhoz nem nyúlhat hozzá a tröszt. Ezenkívül Finnországban is vannak trösztön kivüÜ gyárak, amelyek megfelelő vámmérséklés esetén importálhatnak Németországba. A gyufagyártás annyira könnyű, hogyha az árak túlmagasra emelkednének, egyes más iparágak reklámcélra állítanának elő gyufát. Tehát a svéd gyufatröszt gyárai sem nőhetnek az égig, csak Magyarország az a terület, ahova svédgyufa bejöhet. Magyarország az uj honfoglalási terület a svéd-amerikaiaknak. Magyarország a keresztény nemzeti eszme virágzásának korszakában, a nemzeti eszme nagyobb dicsőségére beengedi ide a svédeket gyufatröszt alakjában. (Csontos Imre: Zsidók ezek? Vagy mik ezek? — Sándor Pál: Maga nagyobb zsidó! Nagyon rossz zsidó!) Én sohasem kérdezősködöm senki vallása után, én csak az iránt érdeklődöm, hogy magyarok-e ezek vagy pedig idegenek. (Meskó Zoltán: De mást mondott az előbb!) Azt mondottam, hogy a keresztény nemzeti eszme korszakában. (Friedrich István: Milyen eszme? Keresztény nemzeti?) Én nem a vallásra céloztam, csak azt mondtam, hogy amikor az úgynevezett kurzus uralkodik, mikor a keresztény nemzeti eszme ... (Meskó Zoltán: Hol uralkodik? Mutassa meg! — Friedrich István: Már nincsenek!) Én igyekszem nagyon objektiven tárgyalni ezt a kérdést, (Ugy van! a jobboldalon.) a kérdés megérdemli. Nem méltóztatott az előbb jelenlenni t. képviselőtársaimnak, amikor azt mondtam, hogy nem vagyok elragadtatva ettől a javaslattól, de nekem az az érzésem, hogy a t. kormánypárt sincs túlságosan elragadtatva tőle. (Meskó Zoltán: Nincs erről szó! — Fábián Béla: Néha a szerelem és a gyufa azonos fogalmak! Gyufaoldat jár a szerelem után!) Legnagyobb tisztelettel vagyok a mélyen t. egységespárt iránt, de ha meg méltóztatik engedni, köztem és t. képviselőtársaim között az a különbség, hogy én nem szavazom meg ezt a javaslatot, mert nekem nem tetszik, önök pedig megszavazzák annak ellenére, hogy nem tetszik. (Meskó Zoltán: Na látja! — Derültség. — Szabó István: Maga nem szavazza meg akkor sem, ha tetszik!) Még nem méltóztatott engem rajtakapni azon, hogyha helyes, okos és jó dolgot hoznak ide, azt nem szavaznám meg. Én nem nézem azt, hogy a kormánytól jön-e. Bár olyan lenne a helyzet ebben a Házban, hogy ne néznék azt, hogy valami az ellenzék részéről jön. Bárcsak az objektivitásnak magaslatára emelkednénk. (Meskó Zoltán: Ellenzékieskedésért nem megyünk a szomszédba! — Friedrich István: Nem is tudom, hogyan mentél oda. Tévedésből kerültél oda! ~ Zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólásaikkal a tárgyalás komolyságát veszélyeztetni. Bródy Ernő: Elmondottam, hogy annakidején az volt a kérdés: monopólium-e, vagy adó? A kormány 1921-ben az adóra határozta el magát. Ennek a törvényjavaslatnak indokolásában mindent felhoz a kormány a monopólium ellenében. Azt mondja, hogy nem alkalmas, nem kivánatos. Ellenben — és most rátérek a harmadik kérdésre, az ár, vagyis az olcsóság, illetve drágaság kérdésére — azt mondja a ministeri indokolás, hogy a fogyasztók érdekében hasonló eljárást kell követni, mint a szesz értékesítésénél. Azt mondja az indokolás (olvassa): »A tröszt a belföldön monopóliumot szerezvén^ a gyufaárakat a fogyasztók rovására, tetszése szerint állapithatná meg«. A. monopólium elkerülése végett az 1921. évi törvény hasonló rendszert iktat törvénybe, mint amilyen a szeszértékesitésnél van, ahol tudvalevően egy Országos Szeszértékesitő Részvénytársaság állíttatott fel, amivel az állam biztositotta az ellenőrzést és befolyt az áralakulásba.« Azt mondja az 1927. évi június hó 7-én beterjesztett törvényjavaslat indokolása (oh vassá): »A termeivények közös számlára való bizományi értékesítését a termelőkből alakult Országos Szeszértékesitő Részvénytársaságra bizta és azt állami ellenőrzés alá helyezte olymódon, hogy egyrészt a kérdéses részvénytársaság ügyvitelébe való teljes betekintést, illetve
