Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-190
Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1928 június 20-án, szerdán. 177 amikor a numerus clausus megszavazása elől kivonult. (Mándy Samu: Itt maradt!) A vizsga nem sikerült a képviselő urnák a magyar publikum előtt, amikor nem volt jelen a numerus clausus megszavazásánál. (Mándy Samu: Kritizáljon tovább!) Ez fáj? Nekem is nagyon fáj, hogy ön, mint zsidó eredetű ember, ezzel tulajdonképen a numerus clausus mellett szavazott. (Mándy Samu: Ez is felületes beszéd.) Ez felületes? (Mándy Samu: Felületes!) Ez nagyon mélyjáratu beszéd. Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak egészen személyes vonatkozású ügyeket tárgyalni! Bródy Ernő: A mélyen t. képviselő ur belém akar kötni a szivarkahüvely kérdésében, de ez nem fog neki sikerülni. (Mándy Samu: Nincs szándékomban!) Nem fog sikerülni, mert én igyekszem egészen jól megállani a helyemet a szivarkahüvelygyártás terén is. Már előre kijelentettem, hogy nem vagyok szakember ezen a területen, csak szavamnak állottam és igazoltam, hogy van ilyen gyártás nálunk; a mélyebb részekbe nem akarok belemenni, nem azért, mert felületes vagyok, hanem azért, mert sokkal kisebb jelentőségű kérdés, semhogy ezzel a kérdéssel a Ház idejét elraboljam. (Helyeslés.) Mégis fentartom azt az állításomat, hogy a pénzügyi kormánynak igen jó ideát adtam a szivarkahüvely kérdésében, tehát méltóztassék — a là gyufaadó — ezt a kérdést szintén beható vizsgálat tárgyává tenni. Megállapítom tehát, hogy 1921-ben behozták a gyufaadót, megadóztatták a gyufát és az egész gyufagyártást a jövedéki eljárás alá vonták épugy, mint a szeszkartellnél, ahol joga van a kormánynak közvetlenül a gyárhelyiségben ellenőrizni a szeszgyártást. Ugyanezt tették a gyufagyártásnál is: a gyufagyártásnál is bemenetelt biztosítottak a pénzügyi közegeknek és ott a helyszínén ellenőrizték a pénzügyi közegek a gyufagyárak munkáját és eljárását egészen hasonlóan ahhoz, mint ami a szeszértékesitésnél történik. Ennek a helyzetnek foyamányaképen bekövetkezett az, hogy nálunk a gyufagyártás több helyen virágzani kezdett s komoly iparrá kezdett kinőni. De a gyufagyártás meglehetős haszonnal is járt. Itt van előttem a Szikra Magyar Gyufagyár R. T. 1927 márciusában kelt évi jelentése, amelyben a következő érdekes passzus foglaltatik (olvassa): »A gyufafogyasztás örvendetesen emelkedett, ami lehetővé tette üzemünknek az egész év folyamán való meglehetősen egyenletes foglalkoztatását. Gyáraink teljesítőképességét azonban még mindig nem tudtuk teljesen kihasználni. Hogy a közeljövőben a gyufafogyasztás további emelkedésével stzámolhatunk-e, azt most még eldönteni nem lehet, azt azonban megállapithatjuk, hogy az ország gyufafogyasztása még távolról sem érte el a háború előtti szinvonalat, sem pedig a velünk szomszédos álla^nok gyufafogyasztását. Mint emiitettük, gyáraink elmúlt évi foglalkoztatása a megelőző évinél kedvezőbb, azonban az elért nyereség mégsem haladja meg az 1925. év üzleti eredményét, mert az éles verseny az árak bizonyos lemorzsolódását idézte elő.« íme tehát az a szabad verseny mire vezetett? A nagy fogyasztóközönség érdekeinek megóvására, mert csak a versenytől való elzárkózás, a monopólium jelenti a fogyasztóközönség ujabb megterhelését, ellenben a szabad verseny a fogyasztóközönség javára szolgál. Mit méltóztatnak gondolni, hogy a Szikra gyufagyár mérlegében milyen osztalékot javasolt a részvényesek számára 1 ? Méltóztassék meghallgatni, nagyon érdekes adat ez a gyufagyárak történetéhez és a magyar ipar teljesitőképességéhez. Kérem, méltóztassék megfigyelni, a-javaslat igy szól (olvassa): »Tisztelettel javasoljuk, hogy a kimutatott tiszta nyereségből mindenekelőtt a részvénytőke 5%-a osztalék gyanánt levonásba hozassék.« Ez az egyik, később pedig az igazgatóság és felügyelőbizottság számára javasolnak bizonyos százalékot, majd pedig 7-5% -on felüli osztalékról szól a javaslat, úgyhogy a Szikra gyufagyár 12-5% osztalékot fizetett részvényeseinek. A 60 pengős részvény osztaléka gyanánt tehát 7-5 pengőt juttatott a vállalat. (Friedrich István: Nagyon szép eredmény!) így néznek ki azok a gyufagyárak, amelyek Magyarországon dolgoztak és amelyek ellen a svéd konkurrenciát, a világtrösztöt ide kellett hozni. Ez nagyon érdekes adat arra, hogyan fojt meg itt a mélyen t. kormány egy hazai ipart, mert most ennek a hazai iparnak, a hazai munkásságnak, a hazai tisztviselőkarnak, a magántisztviselőknek ujabb megfojtása, ujabb Büstára helyezése következik a svédamerikai trösztnek honfoglalásával. Ezt nem én magam mondom. Hiszen megtaláljuk ezeket a szempontokat annak a törvényjavaslatnak indokolásában, amelyet 1927 júniusában terjesztett be a pénzügyminister és amely három szempontból veszi vizsgálat alá a kérdést. Az egyik szempont, amiért a törvényjavaslatot benyujtottták, az, hogy a gyufagyáraknak másra való átírását és a gyufagyáraknak kibővítését ministeri engedélyhez kössék; minden gyufagyári terjeszkedés tehát a minister ténykedésétől legyen függővé téve. A második indok a törvényjavaslat indokolása szerint kifejezetten az, hogy a monopólium megakadályoztassák. A harmadik indok pedig, amely a törvényjavaslat szerkesztőit vezette, az, hogy olcsóbbodást idézzenek elő a fenti intézkedések által. Ez a három indok vezette a mélyen t. pénzügyi kormányzatot akkor, amikor beadta a maga törvényjavaslatát, nyiltan és kifejezetten a svéd-amerikai tröszt ellen. Méltóztassék most megengedni, hogy én ezeket az indokokat a magam részéről mind külön vegyem vizsgálat alá, (Jánossy Gábor: Akkor még nem volt kölcsön ajánlat.) Bocsánatot kérek, majd a kölcsönajánlatra is rátérek, csak szeretném, ha a mélyen t. képviselőtársam velem szembén megállapítaná, hogy helyesek azok az indokok, amelyek a ministeri indokolásban előfordulnak. Mert méltóztassék megfigyelni, — igyekszem mindig tárgyilagos lenni. — hogyan foglaltatik ez a hármas szempont a ministeri indokolásban. Itt van az első szempont, hogy a svédek ne alapithassanak uj gyárat, ne vehessék meg a régieket. Ennek elérésére beiktattak egy szakaszt. Ennek a törvényjavaslatnak 1. §-a azt mondja (olvassa): »Az 1921 : XI. te. 2. §-a akkép módosul, hogy meglevő gyufagyári vállalat üzemi berendezését csak a pénzügyministernek a kereskedelemügyi. ministerrel egyetértően adott engedélye alapján szabad kibővíteni és már meglevő gyufagyári vállalatot csak a pénzügyministernek a kereskedelemügyi ministerrel egyetértően adott engedélye alapján szabad másra átruházni vagy máshova áthelyezni«. Miután megtörtént az, — amint azt Kassay Károly igen t. képviselőtársam tegnapi nagyszabású alapvető beszédében érintette — hogy kaptak ilyen engedélyeket és — épugy, minta lókiviteli- és egyéb exportengedélyekkel —
