Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-189

Az országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1928 június 19-én, kedden, 165 Olyan, mint a könnyelmű diák, aki zálogba teszi a nadrágját!) Mennyivel elegánsabb lett volna, ha ugy, mint Rassay t. barátom mondotta, ezekért a földekért magyarországi rentevel fizettek volna. Ezzel semmit sem veszélyeztettünk volna: nem hiszem, hogy ezt Genfben visszautas it ották volna, aminthogy meg vágyóik róLa győződve, hogy a t. pénzügyminister ur legutóbbi genfi utazása ezzel a gyufajavas-' lattal volt összefüggésben és

1 akkor kapta az engedélyt, hogy ezt a szégyenteljes üzletet megköthesse. Ez meggyőződésem. Én kíváncsi voltam annak idején, mit csinált a minister ur Genfben. Most már tudom. Ha valaha volt balkeze a 'kormánynak, akkor ebben a kórdáisben balkeze volt. (Baracs Marcell: Balkán-kéz! — Kun Béla: Két balkeze van!) Ha lehetséges elérni, hogy ezt a svéd tröszttel kötött üzletet még visszakoztassuk, akkor én esdve kérem a kormánypártot és a ministeriumot: az ország vitális 'érdekéiben t méltóztassék ezt megtenni. Erre Magyarországnak nincs szüksége annál kevésbbé, miután a minister ur is hivatkozik arra és azt mondja, hogy velem teljesen egyetért abban, hogy kölcsönötket kaphatunk, amikor akarunk. Emlékezzék vissza -erre a minister ur. De a kölesöinöket vissza is kell fizetni és óvatosnak kell lenni felvételükben. A minister ur azt mondja: Annyit kaptunk, amennyit akarunik. Ha igy áll a helyzet, akkor mi szükségünk van ilyen uzsorakamat mellett kapott kölcsönre, — ezt később bizonyítani fogom — amely uzsorakamatot a legszegényebb osztály fogja fizetni'? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert nekem van dunhillem és másoknak is van dunhilljük, de a szegény ember nem vehet magának díunhillt, annak gyufát kell vennie, hogy megmelegithesse az ő ételét. Szégyenteljes, t. minister ur, az, hogy ez semmi más, mint egy ujabb adó, ahogy az előbb Rassay Károly t. barátom mondotta. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Osak az a különbség, hogy ezt nem a magyar fiskus Iklapja, hanem megkapja a külföldi nagy kapitalistatröszt, tehát mi mint adófizetők tributumot fogunk fizetni egy külföldi kapitalista csoportnak. (Fábián Béla: Egy évben öt uj adó! Minden ujjára jut a képviselő urnák egy uj adó! — Bródy Ernő: Nem a képviselő urnáik, csak, a képviselő ur szegény választójának!) Elnök: Fábián Béla képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Bródy Ernő képviselő urat is kérem, hogy szíveskedjék a köbeszó lápoktól tartózkodni. Sándor Pál: T. Ház! Ez a javaslat megint a mi parlamenti intézményünk teljes lejáratását mutatja. Mire való a magyar parlament? (Bródy Ernő: Világos, hogy ennek az az oka, hogy nincs titkos szavazati jog! Csak nyilt szavazásos parlamentbe mernek ilyen javaslatot hozni! — Zaj jobbfelöl.) Elnök: Bródy Ernő képviselő urat már ismételten figyelmeztettem. Állandó közbeszólásaiért kénytelen vagyok rendreutasitani. Sándor Pál: Egy parlament arra való, hogy összejöjjenek a nép képviselői és hogy ebben a parlamentben kölcsönösen kapacitálják egymást. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Az egyik törvényjavaslatokat hoz, a másik ezeket a törvényjavaslatokat megkritizálja. Arra van alapítva a parlament, hogy mindenki becsületes meggyőződése szerint fog szavazni; nem fogja magát beletenni szűk pártkeretek közé, hanem, amint mondottam, mindenki a maga meggyőződését vallja. Legjobban látjuk ezt a francia parlamentben, ahol igen sokszor változnak a pártviszonyok, mert egyik párt a másikat kapacitálni képes. Itt nem állunk igy. Itt legfeljebb egy-egy képviselőtársunk kilép a kormánypártból; a többi megmondja őszintén, hogy igenis bűn az, amit elkövetünk, de ha szavazásra kerül a dolog, vagy elmaradnak, vagy szavaznak felszólalásuk ellenére. Ez nyilt lejáratása a parlamentnek. (Fábián Béla: Mindenki ellene van! — B. Podmaniczky Endre: Honnan tudjai — Fábián Béla: Akivel beszél az ember és aki számolni tud, az ellene van!) Méltóztassanak elhinni, ha ebben az országban, amint a Fábián képviselő ur egy közbeszólásában mondotta, titkos szavazás volna, akkor mindenki őrizkednék olyasvalamit elkövetni, ami a nép érdekeivel ellentétben áll, mert félne a nép Ítéletétől, félne attól, hogy többé nem küldi be a törvényhozás Házába. De ahol nyilt a szavazás, s ahol magának Teleszky Jánosnak, a minister ur jó barátjának kijelentése szerint minden harmadik ember a kormánytól függ, (Fábián Béla: Ahol a kormány határozza meg titkosan, hogy ki lesz nyíltan megválasztva!) nem fogja-e ez a Képviselőház teljes lejáratását eredményezni? Nekünk, ellenzéknek, kötelességünk a szavunkat felemelni. Méltóztassék nézni azt a rettenetes munkát, amelyet itt néhányan végeztünk az utolsó évben. Méltóztassék azt értékelni, hogy minden esetre felvilágosit ássál szolgáltunk. Méltóztassék elhinni nekünk, hogy igy Magyarország gyarapodni nem fog soha. Mert ha egy ember dirigál — legyen akármilyen okos — és abba a párt vakon belemegy, ebből az országra jó nem származhat. (Bródy Ernő: Titkos szavazás nélkül nincs feltámadás! Titkos szavazás kell, akkor nem jönnek ilyen javaslatokkal!) Ez mutatja, hogy nekem igazam volt, amikor nem azt mondottam, hogy trianus van, hanem azt mondottam, hogy alkotmányos diktatúra van. Ezt bizonyítja, hogy itt be merték ezt a törvényjavaslatot terjeszteni, mert erős parlament elé ilyen törvényjavaslatot még beterjeszteni nem mertek volna. (Bródy Ernő: Ennek mindent beadhatnak!) Vájjon hol fordulhatott volna elő még a világon, hogy beadnak törvényjavaslatot, hogy a magyar gyáripart megvédjék, s ugyanazt a törvényjavaslatot megszavaztatják a Képviselőházzal azért, hogy a vállalatoktól terrarisztikus módon ezeket a gyárakat elrabolják. Ez még egy állam parlamentjében, azt hiszem, hogy még egy Balkánállam parlamentjében sem fordult elő. A szegy enérzetnek kellett volna megszólalnia a többségnél, hogy nem szabad ugyanazt a törvényjavaslatot megszavaztatnia az ellenkező célra, amint azt Rassay t. képviselőtársam világosan kifejtette. De menjünk tovább. Emlékezzék vissza a t pénzügyminister ur a pénzügyi bizottság tárgyalásaira. Térjünk még egy pillanatra erre vissza. A pénzügyi bizottság tárgyalásairól készített jegyzetemben a következők foglaltatnak a minister ur felszólalásából. Az egyik igy hangzik: »meg kell védelmezni hazai gyárainkat.« A másik igy szól: »itt az utolsó óra,hogy ezt megcsináljuk.« A harmadik azt mondja,— igy van a jegyzetemben — »a külföld már minket mindenütt megelőzött.« (Gaal Gaston: Ott voltam jelen!) Ezt a három kifejezést használta a t. pénzügyminister ur! Ez akkor igaz volt, és ma már nem az? Akkor meg kellett védelmezni a mi gyárainkat, ma pedig ezek a gyárak, ezek a magánérdekek hékubaî (Gaal Gaston: Hiva24*