Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-189

166 „4,3 országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1928 június 19-én, kedden. talosan felszólítják őket, hogy adják el!) A minister ur itt azt mondja, hogy ez az utolsó óra, és azután Genftől kér engedélyt, hogy megcsinálhasson a tröszttel egy szerződést, amellyel a magyar gyárakat és esetleg a magyar kivitelt is kijátssza. Mikor én ellenvetettem a minister urnák, hogy nem lesz lehetséges, hogy megkösse ezeket a gyárakat, hogy nem lesz módjában megakadályozni, hogy ezeket a gyárakat a külföldi konszern megvegye, mert ezek részvénytársaságok, akkor a minister ur nekem azt mondotta: méltóztassék ezt ránk hagyni; módjában van a kormánynak ezeket a dolgokat elintézni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol történt ez?) A pénzügyi bizottságban! (Fábián Béla: Mikor?) Körülbelül egy évvel ezelőtt. A minister ur által aláirt indokolásban van valami, amit Rassay Károly t. barátom nem olvasott fel, de ami szintén nagyon érdekes. Azt mondja a) minister ur: »Mindezek folytán szükséges!, hogy nálunk is olyan intézkedések történjenek, amelyek lehetővé teszik, hogy a kormány a gyufaipart állami ellenőrzés " alá vegye oly célból, hogy egyrészt a hazai gyufaipar érdekeit minden irányban, igy az. emiitett külföldi tröszttel szemben lehetőleg megvédje, másrészt a hazai fogyasztók érdekeit — aláhúzom: — a hazai fogyasztók érdekeit és a kincstári gyufaadóbevételeit biztosítsa.« A t. minister ur tehát ugy védi meg a hazai konzumensek érdekeit, hogy felemeli a gyufa árát 2-56 fillérről, 5, vagy 6 fillérre? Védelem-e ez és ezt a törvényjavaslatot szavazzuk meg azért, hogy ennek a trösztnek átengedhessük a mi érdekeinket? Én már utaltam arra, hogy az állami hitel szempontjából ez lehetetlen, de azt állitom, hogy az állam érdekével is ellentétben van ez. Mielőtt azonban erre rátérnék, kérdem; miért titok ez a szerződés? (Fábián Béla: Miért láthatjuk csak napok múlva?) Miért titok ez a Képviselőház előtt? De ha a Képviselőház előtt is Iklell, hogy titkos legyen, — mindamellett, hogy ő szavazza meg — miért titok a pénzügyi bizottság előtt? (Bródy Ernő: A mentelmi bizottságba kellene vinni!) Minister ur, azt amit mindén egyes gyufagyár már tud, nekünk nem szabad tudnunk? (Bródy Eírnő: Mi utolsó niemandok vagyunk! — Zaj.) Amikor mi a pénzügyi bizottságban mindenkor tudtunk hallgatni, ha a pénzügyminister ur ezt tőlünk kérte ós egyetlen egyszer sem jött reá, hogy indiszkréció történt volna bármely irányban, nekünk ezt a szerződést nem mutatja meg? Miért nem? (Bud János pénzügyminister: Én megmutathatom! — Fábián Béla: Ma délután látni fogjuk?) Ha nem mutatia meg, t. minister ur, ne vegye rossznéven, de élek avval a gyanúperrel, hogy vannak ennek bizonyos részletei, amelyekről ma még nem tudunk, (Fábián Béla: A huszonöt évi felmondás!) amelyek miatt a minister ur jónak látja ezt a. törvényhozás határozata előtt még a kormánypárti képviselők előtt is eltitkolni. (Bud János pénzügyminister: Akár most megmutatom! — Fábián Béla: Kérjük a szerződést! Tegye le a Ház asztalára a szerződést! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) Elnök: Csendet kérek! (Fábián Béla: Szerződés nélkül nem lehet tárgyalni!) Fábián képviselő urat kérem, tartózkodjék az állandó közbeszólásoktól. (Fábián Béla: Akarjuk tudni, mit szavazunk meg!) Fábián Béla képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy tartózkodjék a közbeszólástól. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Hol lehetne látni ezt a szerződést? Hogyan lehetne azt megismerni? — Kun Béla: Kinek a fiókjában van? — Bródy Ernő: Nem mehetünk egy gyufagyároshcz ezért!) Sándor Pál: Ne higyje azt a t. minister ur és a t. kormánypárt, hogy én a 200 millió kölj csont keveslem, vagy aláértékelem. 200 millió sok pénz és sok könnyet lehet ebben az országban 200 millióval felszántani. Ha azonban azt veszem, hogy milyen ellenértéket adunk, akkor azt mondom, hogy ugyanazon az utón jár a t. pénzügyminister ur és a kormány, amelyen eddig járt. Amit a valorizációs törvénynél, az adóknál, az illetékeknél, mindenütt láttunk vörös fonálként, az megy végig itt is, hogy azok, akik szegények, akiknek nincsen vagyonuk, azok fizetik mindig az országnak a cechjét, minister ur. Ez lehetetlen állapot. Mi ebben a tekintetben mindig jobban belekerülünk a csávába. Nekünk törekednünk kell arra, hogy ebben az országban a vagyonosnak többet kell fizetnie és a szegényt lehetőleg mentesíteni kell. Nem akarok hivatkozni arra, ami Amerikában történik, nem akarok hivatkozni arra, hogy milyen rengeteg nagy vagyon még adómentes, hogy ott az adókat leszállitottá'k az egész vonalon, mert az államnak túl sok volt a bevétele. Mi nem vagyunk abban a helyzetben. Amikor a forgalmiadó miatt támadták a minister urat, én voltam az, aki mindig kulánsan megmondtam, hogy nem lehet megszüntetni a forgalmiadót, (Bud János pénzügyminister: Ez igaz!) az ellenzéki oldalról megmondtam és ebben támogattam a minister urat, hogy az ország nem birja el a forgalmiadó megszüntetését. De ha mi olyan becsületesek vagyunk, hogy innen az ellenzék padjairól levesszük azt a rettentő ódiumot a minister űrről, hogy még mindig fentartja a forgalmiadót és még a fázisrendszert sem akarja behozni, akkor a minister ur legyen olyan kuláns, és ne hozzon minket abba a helyzetbe, hogy mindig mi legyünk a legszegényebbek istápolója és megvédő je. Mindenkor ebben az értelemben kell felszólalnunk. Mindenkor csak gyámolitanunk és védenünk kell a szegényeket (Kun Béla: Ebben pártkülönbségnek sem kellene lenni!) és odaát nagy csönd van. Egyszerűen, ha fáj is a szivük, ugy viselkedek, hogy utalnom kell arra a professzorra, akitől segítséget kértek és aki azt mondta: igen, a szivem megtörik, de kidobatom őket. (Fábián Béla: Dobjátok ki, mert megszakad a szivem! — Zaj.) Igen, dobjátok ki azt a szegény embert, mert megszakad a szivem. T. Képviselőház! Ez nem járja. A szegényeket támogatni kell. (Fábián Béla: Támogatják is a birságpénzekkel!) Hogy mennyi az uj adóteher számszerűleg, azt mégis pár szóval elmondom, mert Bassay t. képviselőtársam nem mutatta be egész részletességgel. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az Omke-ban magában kiszámitottuk. Ami jeles titkárunk, aki pénzügyekkel foglalkozik, dr. Bodrogi József — a minister ur nagyon jól ismeri, higgadt ember, annak ismerik az egész ministeriumban — kiszámította, hogy az egész évben, hacsak 24 millió doboz gyufát veszünk, — pedig körülbelül 400 millióról van szó a gyárosok számítása szerint — 2,400.000 pengő a plusz nyereség az első évben. (Zaj a jobboldalon.) A második évben a plusz nyereség 4,800.000 pengő. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem jé a számítás! — Fábián BéUa: Azért nem jó, mert szerény számítás!i) De itt van «gy másik takezáció. A Pesti