Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-189

Àz országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1928 július Í9-én, kedden. 161 nélkül a szerződés nem érvényes, a svédek sokkal jobban ismerik a magyar viszonyokat, semhogy ne tudnák azt, hogy ez csak formalizmus, sokkal jobban ismerik a viszonyokat a magyar gyufagyárak tulajdonosai is, semhogy ne tudnák azt, hogy itt bizony nincs mit tenni, hanem nyakra-főre el kell adni a gyárakat, el kell menni abba a bizonyos dunaparti szállodába és alá kell irni a svédek kiküldöttjével az eladási szerződést. Különösen akkor tudják ezt igen jól, ha a t. pénzügyminister ur ministeriuma felhívja a gyufagyárak tulajdonosait és utasítja, hogy menjenek el és egyezzenek meg, mert különben káruk lesz belőle. (Sándor Pál; Igaz vagy nem igaz?) T. pénzügyminister ur, a tulajdon szentsége rendben van, de a gyáripar is a tulajdonjog szentségének fogalma alá tartozik. A minister urnák tisztában kellett lennie azzal, hogy amely pillanatban a kormány ezt a megállapodást aláirta, abban a pillanatban a magyar gyufagyárak tulajdonosai fölött kimondotta a végső Ítéletet, mert azoknak rohanniok kellett és kényre-kedvre megadni magukat. Ez logikus. Mert ha anélkül, hogy az állam hatalma mellé állott volna, a svéd-amerikai tröszt a kormány megítélése szerint halálos veszedelemmel fenyegette a magyar gyufagyárakat, akkor attól a pillanattól kezdve, amikor nyilvánvaló lett, hogy a magyar kormány egy magántársaságnak ötven évre biztosította ezt a koncessziót, attól a pillanattól kezdve világos volt a gyufagyárak tulajdonosai előtt, hogy oda kell adniok gyáraikat ugy, ahogy tudják. Ha jól tudom, a Hangya gyufagyára indította meg ezt a debacle-t, Ő sietett elsőnek eladni a gyárát a svédamerikai trösztnek. így fest ez a javaslat, amelyből el méltóztattak felejteni kiradírozni a magyar ipar védelmének jelszavát. (Derültség balfelől. — Hegymegi-Kiss Pál: Az egész indokolás erről szól!) Rá kell mutatnom, — ami nagyon kell, hogy érdekelje a pénzügyminister urat — a közhitel kérdésére. Mit gondol a t. pénzügyminister ur, ha ez a botrány, — mert ez a botrány és meggyőződésem szerint a világ közgazdasági folyóirataiban botrányként is fogják kezelni ezt az ügyet — mondom, ha ez a botrány napvilágra kerül, lesz olyan komoly külföldi tőke. amely sietni fog bevonulni a magyar ipari vállalatokba? (Sándor Pál: Peru! — Fábián Béla: Szintén koncessziókat fognak kérni, mint a gyufatröszt! Holnap a textilipart, holnapután a cukoripart fogják kérni!) Miben játhat az a külföldi tőke, amely bevonul egy magyar ipari vállalatba, garanciát arra, hogy máról-holnapra nem fog-e jelentkezni egy hatalmas tröszt, hatalmas belső barátokkal, akik rá fognak nehezedni a minister úrra? (Kun Béla: Ilyenek is vannak? Ránehezedő barátok?) Engedelmet kérek, én nem tudom kiirtani magamból azt a gondolatot, hogy nem a minister ur ötlete ez a javaslat és hogy ez nem találkozik az ő tetszésévej. (Berki Gyula: Észre lehet venni rajta, hogy nyomja a lelkiismeretét! — Derültség. — Sándor Pál: Ez bizonyítja, hogy statiszta és nem statisztikus!) Ez a javaslat rá fog nehezedni az egész magyar közgazdasági életre, mert könnyen bekövetkezhetik, hogy valamely virágzó magyar iparágra ráveti magát egy hatalmas belső barátokkal rendelkező külföldi ipari kartell, és a belső barátok utján el tudja majd intézni a dolgot úgyhogy kiszolgáltatja magának valamelyik magyar iparágat, meg fogja venni magának és akkor válságba jutnak azok a külföldi tőkék is, amelyek ma abban a magyar iparágban érdekelve vannak. T. minister ur, éreznie kell, hogy ez a közhitel szempontjából is minő veszedelmet jelent, amelyet el kell hárítani, még az utolsó percben is, ha szét is kell tépni a szerződést és ha bizonyos reményeknek füstbe is kell menniök. (Bud János pénzügyminister: Tessék leszavazni a javaslatot!) Engedje meg nekem a t. pénzügyminister ur, hogy ezt a felhívást azonnal átszállítsam a többségnek eß

y levonjam belőle azt a következtetést, hogy a minister ur a kérdést nem tekinti pártkérdésnek, hanem, a lelkiismeretre bízza. Én nem hiszem, hogy a mi lelkiismeretünket jobban akarja megterhelni, mint a pártjabeli képviselő urak lelkiismeretét. (Bud János pénzügyminister: Én még a pártom felé se tekintem pártkérdésnek, tessék megítélni, jó-e vagy nem jó? Itt nincs más! — Gaal Gaston: Ezt jó lesz leszögezni! — Kun Béla: Éljen a minister! — Taps balfelől. — Propper Sándor: Az a baj, hogy nem mondta ezt komolyan! — Bud János pénzügyminister: Ha jó, megszavazza, ha nem jó, nem szavazza meg! — Kun Béla: Minden képviselő megkérdezheti a választóit is! — Zaj jobb felől. — Bródy Ernő: A választók csak a választásnál jók! — Propper Sándor: Titkos szavazással, csendőrök nélkül!) Elnök: Kérem Propper Sándor és Bródy Ernő képviselő urakat kérem, szíveskedjenek csendben maradni! (Zaj.) Berki Gyula képviselő urat is kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy szíveskedjék csendben maradni! Rassay Károly: A kölcsön célja és módja után most foglalkoznom kellene a kölcsön feltételeivel. E tekintetben nem tudok többet, mint amennyit a t. minister ur velünk közölt, hogy tudniillik a kölcsön 36 millió dollárról szól, 92-es árfolyamon, 5-5%-os kamat mellett adják, a kamatról sem tudom, hogy kamat lesz-e vagy annuitás, én csak gondolom, hogy kamat, a visszafizetési idő pedig 50 év. (Gál Jenő: És ha hamarább akarják visszafizetni?) Ez a kölcsön egyik része, amelyet — ha jól értettem meg a nyilatkozatokat — bizonyos altruista intézetek révén fognak eljuttatni a kárt szenvedettekhez a földbirtokosok kielégítésére. (Bud János pénzügyminister: Altruista és egyéb intézetek révén!) Ez már kissé idegesít, mert még az altruista intézményről el tudom képzelni, hogy minimális költség mellett fogja ezt lebonyolítani, de már az az egyéb intézeteknél látok nagyobb költséget. (Bud János pénzügyminister: Minimális költség mellett, legyen nyugodt!) Én ezt nem tudom kiszámítani, ehhez talán logaritmus kellene. Csak előttem van, mint egy laikus előtt egjr kép. Van egy kölcsön 92-es árfolyamon 50 évre, 5 és y2%-os kamat mellett. Ezt a kölcsönt plasszirozni fogják és a további köl.csönterhek Szétosztva fognak alakulni ismét 50 évre, 5%-os kamat mellett, minden levonás nélkül. A minden levonásra vonatkozólag ismét nem tudom, ugy értetik-e, hogy ez teljes névértékben fog kiadatni, vagy ott is lesz 92%-os árfolyam. (Bud János pénzügyminister közbeszól. — Zaj.) Akkor én itt egy finánckunszttal állok szemben, hogy van 200 millió pengő kölcsön, amelyet 92-es árfolyamon folyósítanak 5 és y2%-os kamat mellett. Itt az érdekeltekről, vagy amint a lapok írják, 650.000 kisemberről > van szó. Ezt mondják, de hogy honnan tudják összeszedni a 650.000-et, ezen a minister ur mosolyog. (Bud János pénzügyminister: Nem ezen mosolygok; benne van a vagyonváltságföld és a másik rész is!) És ezt a kölcsönt tovább tudják plasszirozni ismét