Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-189

162 Az országgyűlés képviselőházának 50 évre, most már nem 92-es árfolyammal, hanem 1Q0%KOS árfolyammal, 5%-os kamat mellett és költséggel. Azt hiszem, hogy azokkal a bizonyos 4%-os kötvényekkel kombináció lesz; az urak a 4%-os kötvény után az adós által 5%i-ot fognak természetesen fizettetni. Nemi (Bud János pénzügyminister közbeszól. — Gál Jenő: A minister ur maga sem tudja! — .lánossy Gábor: Halljuk! Halljuk! — Sándor Pál: Az osztálytól fogja megkérdezni! — Bud János pénzügyminister: Ebben nem kérdezhetem meg az osztályt! — Fábián Béla: Hiába kérdezné meg! — Jánossy Gábor: Halljuk tovább a szigorlatot!) Tényleg ugy néz ki a dolog, mintha szigorlat volna, ahol azonban ugy látszik, a diák kérdez és a professzor ur nem felel. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gondolom, hogy mellette járok: (Bud János pénzügyminister: Nem kell hozzá olyan nagy tudomány! — B. Podmaniczky Endre: Csak mellette!) Én azt hiszem, t. képviselőtársam, hogy önnek azután igazán fogalma sincs e kölcsön lebonyolításának titkairól, csak az a különbség köztünk, hogy én töröm rajta a fejemet, a képviselő ur pedig kényelmesen nem foglalkozik vele. (Sándor Pál: Nem szabad gyanusitani! — Propper Sándor: Na, Bandi, el van intézve! — Kabók Lajos: Kár volt szólni, báró ur! — B. Podmaniczky Endre: Maga Kóbi, hallgasson!) T. Ház! Nem megyek tovább ezen a téren, mert amint méltóztatnak látni, itt a matematika egyelőre hasznavehetetlen, mert vannak ismeretlen tényezők, amelyeket nem tudok megfejteni. Foglalkoznom kell azonban mégis azzal a kissé furcsa beállítással, hogy itt tulajdonképen egy 5%-os kedvező kölcsönt fognak jutatni azoknak a földigénylőknek... (Bud János pénzügyminister: Azt hiszem, elég kedvező, hogy 5% mellett nemcsak kamatot fizetnek, hanem törlesztést is!) Egyelőre megállapítom, hogy ezt a financiális megoldást nem tudom megérteni. (Propper Sándor: Miért tetszik bennünket félmondatban felvilágositani? — Bud János pénzügyminister: Várjunk egy kicsit, folyton vizsgáztatnak!) T. Ház! Foglalkoznom kell azzal a folyton vissza-visszatérő refrénnel, hogy mégis csak olcsó kölcsön az, amely után 5%-ot kell fizetni. Nekem az a kérdésem, hogy a magyar gazdasági élet hány százalék kamatot fizet ezért a kölcsönért, mert hiszen abban tisztában vagyunk a minister úrral, hogy itt egy kamatdifferenciát a gyufa árának felemelésével fognak megfizettetni. Ezzel tisztában vagyunk, Erre azt mondotta a t. ministerelnök ur, hogy ez olyan teher, amelynek fedezésére az egész országnak részt kell vennie. (Bud János pénzügyminister: Egy fillér!)) Engedelmet kérek egy fillér az első évben, egy és fél a másodikban, de két fillér a rákövetkező évben. (Bud János pénzügyminister: Tessék kiszámítani, mindenképen egy fillér! — Sándor Pál: Legyen nyugodt a minister ur, én kiszámítottam. — Bud János pénzügyminister: A gyárak kérték a felemelést. Olyan előterjesztés volt, hogy szállitsam le a nagy- és kiskereskedők adóját.) Elnök: Csendet kérek. Rassay Károly: Mindenesetre, ha az adót leszállította volna a pénzügyminister ur, az helyes lett volna. Ezen azután vitatkozni sem lehet, hogy helyes lett volna. Lehetetlen is az minister ur, hogy amikor a gyufa gyári ára 1-04, akkor 1*86 a kincstári részesedés benne. Ha tehát a minister ur Leszállította volna a kincstár részesedését és gondoskodott volna róla, hogy ez a leszállítás megfelelően éirvéÍ89. ülése 1928 június 19-én, kedden. nyesüljön a szabad piaci árakban, akkor nagyon helyes és üdvös dolgot cselekedett volna, (Bud János pénzügyminister közbeszól.) Hogy 1-04 fillérről hogyan megy fel a gyufa ára a kiskereskedői forgalomban 4 fillérig, ez megint olyan folyamat, amellyel érdemes foglalkozni. És ha azt méltóztatik mondani, hogy a gyufa előállítási ára nem felel meg az 1-04 filler nek, akkor még mindig van egy spácium, amelynél egy helyes, igazságos és méltányos elosztással meg lehetett volna védeni a közönséget a gyufa áremelésének terhétől. De hiszen a t. minister ur nagyon jól tudja azt, hogy a törvényjavaslat benyújtása és ezen kontingentálás keresztülvitele után egy pillanatig sem gondoltak arra, hogy fel fogják emelni a gyufa árát a kiskereskedelmi forgalomban. A minister ur nagyon jól tudja, hogy ezt a bizonyos 1*04—4 fillérig menő nagy latitüdöt használta volna fel arra, hogy ne kelljen felemelni és odiózussá tenni ezt a kontingentálási javaslatot. Igen t. minister ur, én mégis azt mondom, hogy az 1-04—4 fillérig terjedő ár akkora latitüd, amelyet igenis át lehet hidalni a kiskereskedelmi ár felemelése nélkül. És hiába akarjuk szépíteni a gyufa árának 4-ről 5-re, majd) 5

r

ről 6-ra való emelés, ez szerves összefüggésben van ezzel a kölcsönnel, ez semmi egyéb, mint a kölcsön kamatában mutatkozó differenciának a kisemberekkel való megfizettetése. (Ugy van! Ugy van! — Taps a bal- és szélsőbaloldalon. — Sándor Pál: Ezt nem lehet letagadni még a választók előtt sem,) És ha azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy a földreform finanszírozásának tervét nem lehet csak az érdekeltekre ráháritani, hanem az egész országnak kell viselnie, akkor én egy példára fogom felhívni az ő figyelmét, az úrbéri terhek rendezésének példájára, ahol azonban a kormánynak nem az volt a gondolata, hogy az országos hozzájárulást egy fogyasztási adó segítségével csinálja meg, hanem az egyenes adókat pótlékolták a földtehermentesitési járulékkal. Ezen az utón méltóztassék menni t. minister ur, mert az mégis lehetetlenség, hogy a földreform finanszírozásához kevesebbel járuljon hozzá az a százezer vagy kétszázezer holdas gazda, mint amennyivel hozzájárul az a teljesen nincstelen földmunkás. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiába írják, hogy ez demagógia, mert ez nem demagógia, hanem véres igazságtalanság. (Ugy van! aboies a S2éZsó'fcaZo£d'akm)Méltóztaissék meggondolni, hogy van ebben az országban egymillió földmunkás, — kerek számot mondottam — aki egy barázdát nem kapott a földreformból. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék elképzelni, hogy ennek az egymillió földmunkásnak kell komolyan hozzájárulnia ehhez a kamatdifferenciához és elősegítenie a földbirtokreform finanszírozását. Ez olyan vérlázító szociális igazságtalanság, hogy aki ezt megcsinálja, az valóban gyújtogat, t. minister ur. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez az igazság, mert nem én fogom viselni ennek terhét, aki ha hazamegyek lakásomba felcsavarom a villanyt, és ha nem dohányzom, akkor egyáltalában nem használok gyújtót, ellenben az a szegény nincstelen földmunkás, aki attól kezdve, hogy a pipájára gyújt egészen odáig, hogy petróleum lámpáját meggyújtja napról-napra kénytelen lesz e teher viseléséhez hozzájárulni. Én nem tudok ezen mosolyogni, t. képviselőtársaim, hogy kénytelen hozzájárulni a földreform finanszírozásához azért, hogy a földtulajdonosok kártérítést kapjanak és a földhöz juttatottak kamatdifferenciája, ka-