Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-189

160 Az országgyűlés képviselőházának J 89. ülése 1928 jimius Í9-én, kedden. kot, hogy 4%-oe kötvényekkel kártalanítsuk őket, mert ha a föld nem hozza meg munkával a vagyon értékének 4%-át, akkor nagyszerű üzlet az, hogy földtehermentesitési vagy vált­ságkötvényeket fogunk adni, amelyek minden munka nélkül, állami garanciával meg fogják hozni a 4%-ot. (Sándor Pál: Rébusz az, hogy miért nem ezt az utat választják! — Scitovszky Béla belügyminister: Ezt nem lehet komolyan állítani!' -— Sándor Pál: Miért? Tessék nekem feleletet adni erre, belügyminister ur!) TJgy látszik, ma állandóan logikátlanságokat mon­dok. (Scitovszky Béla belügyminister: Bocsá­natot kérek, nem önnek, hanem Sándor Pál képviselő urnák mondtam!) T. képviselőtársam azt mondja, hogy mun­kával együtt a magyar föld nem hoz meg 4%-ot. Akkor elégedjenek meg a 4%-os kötvé­nyekkel, amelyeket munka nélkül fognak tudni maguknak fruktifikálni. (Sándor Pál: Adjunk nekik 5%-ot, de kötvényt!) Csak ne legyünk olyan nagylelkűek! (Derültség a jobboldalon. — B. Podmaniczky Endre: Túlságosan bőkezű!) Minthogy a kölcsön céljával foglalkoztam, le­gyen szabad most már foglalkoznom ezen előt­tünk fekvő kölesönnek módozataival is. Ebben a tekintetben azt hiszem, nincs köztünk eltérés. (Sándor Pál: Dehogy nem! Meg fogják sza­vazni!) Nem méltó egy kulturállamhoz, hogy ilyen kölcsönöket kössön. Azt mondta a t. pénz­ügy minister ur, — ha jól emlékszem a szavára — hogy a szanálási kölcsönnél is le kellett köt­nünk bizonyos értékeket. (Bud János pénzügy­minister: Ezt nem mondottam egy szóval sem! — Bródy Ernő: Mondhatta volna ! — Felkiáltások a jobboldalon: Nagy különbség! — Baracs Mar­cell: Az ön szócsöve, a Pester Lloyd irta teg­nap!) A szanálási kölcsönnél, a francia köl­csönnél is lekötöttek bizonyos jövedelmeket, mint zálogokat, de itt nem arról van szó, hogy zálogul kötünk le bizonyos jövedelmeket, itt bérbeadták, mint valamikor a Fuggerek idejé­ben az adószedést, átengedték saját rizikójára, hasznára és veszteségre. (Gál Jenő: A magyar állam szuverenitásának feladásával. — Baracs Marcell: Gyufaadót szedetnek!) T. Ház! Rövid időn belül ez a második ilyen kölcsön. Méltóztassanak visszaemlékezni. (Fá­bián Béla: Törökországot pénzügyileg mindig megvetették ezért!) Egyelőre még nem tudom mi van most. Egy idő óta megint csend van, amióta a társulásra olvastam egy nagy felhí­vást a lapokban. Itt volt a Talbot-kölcsön. Ez volt az első. Közben csend van, nem tudom mi történik.. (Kabók Lajos: Most ássák a tó med­rét!) A Talbot-kölcsönnél megint az törtéint, hogy 40%-ért, mint valami kolóniának, áru­rendelést kellett leadnunk, hogy ezen az alapon kapjunk kölcsönt. Most pedig jön ez az ameri­kai-svéd gyufatröszt, ennek odaadjuk, kiszol­gáltatjuk az egész, gyufaipart, 50 évre bérbe­adjuk neki az egész adót és ezen 50 évi bérbe­adásért kapunk tőle 36 milliót. (Baracs Mar­cell: Remélem, bizalmi férfit is adnak a kor­mánynak, mert ez jár!) A kölcsönnek e for­mája ellen nekem súlyos aggályaim vannak, mert én azt hiszem, hogy a magyar állam még nem került oda, hogy ilyenmódon kelljen neki kölcsönt felvennie. Két nap óta, elrejtett soro­kat olvasok és célzásokat hallok, hogy azért kell ezt megcsinálni, mert a pénzügyminister ur eredeti koncepciója a földreform felvételére szükséges kölcsön nem sikerült. Nem tudom, hogy nem Genfben járultak-e hozzál (Bud Já­nos pénzügyminister: Ez téves, ez nem tartozik semmiféle formában oda!) Ezt akartam hallani. Akkor talán más okból nem sikerült. Én nem tudom, de ha esetleg üzleti tárgyalások során nem sikerült volna megfejelő alapot ta­lálni, akkor ez természetesen nem tartozik a nyilvánosság elé; a nyilvánosság elé csak az tartozott volna, ha valóban Genfben bizonyos akadályokat gördítettek volna ez elé a kölcsön elé, de ha t. minister ur azt mondja, hogy ez nem tartozik oda, — aminek én nagyon örülök — akkor nekem nincs mit tovább vitatkoznom, (Bud János pénzügyminister: Az állam nem vehet fel kölcsönt!) Az állam is vehet fel köl­csönt, ne méltóztassék azt mondani, hogy nem vehet fel, (Friedrich István: Népszövetségi hoz­zájárulással!) mert ez egy nagy különbség. A Népszövetség hozzájárulásával, igenis felve­het. (Kállay Tibor: És a reparációs kommisszió hozzájárulásával!) Azon fórumok hozzájárulá­sával, amely fórumok erre rendelkezésre álla­nak. (Baracs Marcell: Ujabb külügyi diadala a kormánynak!) Bocsánatot kérek, ez egy nagy differencia. A közvéleménybe a mondatnak csak az első része megy bele, hogy a magyar állam nem vehet fel külföldön kölcsönt, holott bizonyos fórumok hozzájárulásával felvehet. Ezek után le is vonom a konzekvenciát. Méltóztassék a magyar földreform finansziro­zásánál — ha a kormány nem akar azon a he­lyes és egyenes utón járni, hogy ezen váltság­kötvényekkel való megoldást tűzi ki — egy nyilvános pályázatot kiirni ezen kölcsönre és ha nem a magyar állam veszi fel a kölcsönt, hanem csak a magyar föld fogja adni a köl­csönbiztositékát, a közadók módjára való be­hajtás garanciáját, akkor én meg vagyok győ­ződve, hogy, ugy, mint a minister ur ez előtt egypár héttel nyilatkozott, az fog történni, hogy annyi és olyan ajánlatot fogunk kapni, hogy a minister ur nyugodtan válogathat, (Kun Béla: De akkor mi lesz a tröszttel? — Kállay Tibor: A tröszt megél, elég jól van fun­dálva! — Fábián Béla: Azért egy kis üzletért eljön a szomszédba! — Gaal Gaston: Majd elzá­logosítjuk a mezőgazdaságot! — Sándor Pál: Jobb volna a ministereket elzálogosítani! — Derültség. — B. Podmaniczky Endre: Sándor Pál kiváltaná?) Legyen szabad foglalkoznom most már ennek a kölcsönnek módjával, formá­jával. (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök ur szigorúan hangoz­tatta a tulajdon szentségének elvét. Nagyon helyes. Én azonban ugy tudom, hogy a tulaj­don szentségének elve nemcsak a földbirtokra, hanem a gyári vagyonra is fennáll. Mi tör­tént itt? A t. kormány titokban folytatott tár­gyalásokat és megállapodott a svéd-amerikai tröszttel. Amely pillanatban ez a megállapodás aláíratott, abban a pillanatban eladta tudtuk és beleegyezésük nélkül a magyar gyujtógyá­rakat a svéd-amerikai trösztnek. (Bud János pénzügyminister: A megállapodás csak akkor érvényes, ha a törvényhozás hozzájárul! — Sándor Pál: L'état c'est moi! Ez törvényhozás?) Játsszunk, t. minister ur... (Bud János pénz­ügyminister: Nem játszunk, mert ez igy van, a javaslatot törvénybe kell iktatni, máskülön­ben nem érvényes a megállapodás!) Játsszunk: nyitott kártyákkal. A t. minister ur ebbe a formális klauzulába burkolózva akarja ezt a vádat elhárítani. Azt kérdem a t pénzügymi­nister úrtól, igaz-e, hogy az Összes magyar gyufagyárat nyakra-főre el lettek adva a leg­utóbbi két hét alatt a svéd-amerikai trösztnek? Igaz-e, hogy tegnapeste vagy ma reggel itták­alá az utolsó gyufagyár eladásáról szóló szer­ződést? (Zaj.) ön ezt ép jól tudja, mint én, és hiába van benne abban a szerződésben az a klauzula, hogy a törvényhozás hozzájárulása

Next

/
Thumbnails
Contents