Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-188

HO Az országgyűlés képviselőházának 188. ülése 1928 június 16-án, szombaton. kei ebben a törvényjavaslatban, vagy a később kötendő szerződésben? Mind a három feltett kérdésre nemmel kell felelnem, mert egyetlenegyre sem tudok igennel felelni. Azokat a földbirtokos urakat, akiknek a földreform révén a birtokukból egy csekélyke áldozatot kellett hozniok azért, hogy a közvéleményt megnyugtassák, akarják most kártalanítani. Egy vagy két vagy három pénzintézetre akarják ezeknek a pénzeknek elosztását rábizni, ezek utján akarják kártalanítani azokat a földbirtokos urajsat» akiktől néhány négyzetöl vagy néhány hold földet elvettek. Itt álljunk meg egy kissé. Közismert, hogy nagyon kevés esettől eltekintve a földigénylők túlnyomó részben szikes, kavicsos, homokos, vízmosásos földeket kaptak, mindenből a legroszszabbat. Én, vidéket képviselek, a Dunántúl egy nagy városát, nekem alkalmam volt látni nemcsak a saját kerületemben, de az azt övező kerületekben is, hogy micsoda földeket kaptak a földigénylők. Arról nem is akarok beszélni, hogy a házhelyigénylők milyen! területeket kaptak. Ha az ember vasúton utazik, borzadály nézni, hogy esőzés, vagy talajvizemelkedés, vagy erős tél után, hogyan úsznak ,a vízben ezek a Ikalyibálki, amelyek a házhelyeiken épültek. Azok tehát, akik mindenből a legrosszabbat kapták, akiknek alig maradt annyi idejük, hogy valamiképen kissé megszedjék magukat, hogy valamiképen berendezkedjenek, hogy szorgalmas munkával valahogy megéljenek abból a kis földből, amelyet kaptak, azok most a földbirtokosok kártalanítására kényszer it ve lesznek arra, hogy kölcsönöket vegyenek fel. Már az első megindulásnál

1 kényszerítve lesz az a szegény ember, aki azt hitte, hogy végre lélekzethez jut, hogy házat epithet, hogy acélekét vehet magának, — hiszen még idáig sem jutott el a pár esztendő alatt, mert minden nélkül kapta a földet, sőt sok esetben még ki sincs mérve — mondom, már az első megmozdulásnál kényszerítve lesz az a szegény ember arra, hogy ebből a judáspénzből kölcsönt vegyen fel, csupán azért, hogy a birtokos urak megkapják azt az értéket, amelyet a földbirtok révén elvesztettek. Megütötte a fülemet a pénzügyminister ur azon kijelentése, hogy kataszteri érték. Én nem ismerem a földbirtokpolitikai terminusz technikust, amelyet a pénzügyminister ur használt, de a gyakorlati életet ismerem és tudom, hogy a vízmosásos, homokos, kavicsos, szikes földek kivétel nélkül elsőosztályu szántóföldekké fognak avanzsálni azonnal, mihelyt itt pénzt lehet kapni. Amint az adózásnál igyekszik a földbirtokos a dúsan termő szántóföldet harmadnegyedosztályú földdé lealkudni, ugyanúgy fog igyekezni, hogy elsőosztályuvá hajtsa fel és esküdni fog az ég valamennyi szentjére, hogy az a föld, amelyet az igénylő kapott, azelőtt elsőosztályu szántóföld volt és csak az ő kezén romlott meg. Akik a földreform révén földet kaptak, elkészülhetnek arra, hogy jókora adósság terhét veszik a nyakukba, amelyet majd fizetni is kell. Azok a földbirtokosok, akik adtak, most kapni fognak, a földjük értékét fogják megkapni. Akik kaptak földet, alig hogy kikecmeregtek a kezdeti idők nyavalyájából, adóssággal terhelik meg kicsiny földjüket, a vagyonváltságföldeket pedig vissza fogják adni, mert nem fogják birni a kamatterhet. (Forster Elek: A gazdákat pedig tönkre teszik, mert a kötöttfölddel nem tud mit csinálni.) Ezt a szomorú perspektívát a t. pénzügyminister ur azzal akarja elfogadhatóvá tenni, hogy azt mondja: 5-5%-ra adnak pénzt. Tévedés t. pénzügyminister ur. Nem 5-5%-ra adnak pénzt, mert 92-es kibocsátási árfolyamon jön be az a bizonyos összeg, és nem kell nagy matematikai tudomány annak kiszámításához, hogy ez pár tört ezrelék hiányában valójában 6%-nak felel meg. Azt mondhatná erre valaki, hogy ez még mindig olcsóbb, mint a bankok által ma a földbirtoknak felajánlott hitelek, amelyek, tudjuk, különösen vidéki városokban meglehetősen magasak. Igen ám, de rettenetesen súlyos az az adó, amelyet az egész országnépe fog fizetni az után a kölcsön után, amelyet nekünk ez a svéd-amerikai tröszt nyújtani fog és itt van épen a dolognak az ugrópontja. Nézzük meg a helyzetet ma és a jövőben s akkor rögtön rá fog jöinni a t. Ház, hogy milyen szörnyű drágítással állunk szemben. Ma egy dobozban 52 szál gyufa van. Ez az 52 szál gyufa belekerül 4 fillérbe, általában ez a kialakult kiskereskedelmi ár; de ha valaki 10 dobozt vesz, akkor megkaphatja már, aszerint, hogy milyen minősége van a gyufának, 28—36 fillérért. 40 fillér már a legmagasabb ár, de ez már nagyon prima gyufa. Rendesen az a helyzet, hogy egy skatulya gyufa ára i fillér, 10 skatulya gyufa ára pedig 28—36 fillér, aszerint, hogy milyen a gyufa minősége. Ha ez a törvénytervezet törvénnyé válik és a Ház töbsége el fogja fogadni a tröszttel való megállapodást, akkor ennek első következménye az lesz, hogy a gyufa ára azonnal fel fog szökni 5 fillérre, tehát 1 fillér

#

drágulás lesz a gyufánál. Másfél év múlva újra emelkedik a gyufa ára és akor 6 fillér lesz. Hogy ez mit jelent a gyakorlati életben, erre nézve csak egy dolgot leszek bátor felhozni. Az Általános Fogyasztási Szövetkezetnek, amelynek 62.000 tagja van, az egy évi gyufaszükséglete a legutóbbi évben 3 millió doboz volt. 3 millió dobozt adott el a szövetkezet egy esztendő alatt. Miután a jövő esztendőben is 3 millió dobozt akar eladni, sőt miután a szövetkezet fejlődik, tagjainaik létszáma gyarapszik és forgalma növekedik, többet fog eladni. De én csak 3 milliót mondo-k, amely 3 millió eladásánál a gyufa ára dobozorikint 1 fillérrel emelkedik és ez mindjárt 30.000 pengő megterhelést jelent a fogyasztó rétegnél. A jövőben ez 60.000-et fog jelenteni. Budapest és környékének munkásfogyasztói, — mert hiszen ennek a szövetkezetnek tú'lnyomólag munkások, kisemberek és kishivatalnokok a tagjai — az első esztendőben 30.000, a második esztendőben már 60.000 pengőt fognak fizetni ennek a trösztnek. Azt mondja a minister ur, hogy demagógia igy beszélni, mert úgyis fel kellett volna emelni a gyufa árát. De épen az előbb bizonyítottam azt, hogy nem kellett volna felemelni a gyufa árát és ha a mostani tröszt, a Solo, a Fürt Bernáték kemény kormányt látnak maguk előtt, szent meggyőződésem, hogy akkor nem mertek volna idejönni azzal, hogy tessék felemelni a gyufa árát. Bebizonyitott dolog, hogy a gyufán nettó 100%-ot kerestek. Bebizonyitott dolog, hogy a gyufagyári munkások bérei a gyufa gyártásánál nem tényezők, hogy itt a szociális teher olyan kevés, mint sehol a világon. Bebizonyitott dolog tehát, hogy a mai gyufaárak mellett is nagyszerűen tudtak volna a gyárak prosperálni, mint ahogy a kartellen kívüliek prosperálnak. Nem mondom, hogy a kiskunfélegyházai, de igen szépen prosperált a pesterzsébeti és a tőkében gazdag Grosz-familiának a