Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-188
Az országgyűlés képviselőházának 188. gyára, (Temesváry Imre: Az adta el magát leghamarabb, a pesterzsébeti!) Hogyne, mikor a Solo torkon ragadta és fojtogatta. Nem tehetett mást, mint eladta magát, hiszen nem imádkozó testület az sem, hanem kapitalista vállalat. Az urak semmiféle argumentummal nem fogják belőlem kibeszélhetni euz én hitemet és meggyőződésemet, hogy a gyufa árának emelésére ezidőszerint szükség nem volt, mert a ma meglévő gyufagyárak igen szépen kerestek, papirjailkat a börze igen szépen értékelte, egy sem jutott a Kopeczkynek, a finom bőrnek és az exota papirosoknak a sorsára. Nem volt tehát szükség a gyufa árának a félemelésére. Azt mondja az igen t. minister ur, hogy 5 és fél százalék lesz a kamat, de én már bebizony itottam, hogy 6% lesz, amit a kisembernek fizetnie kell. Azonkivül fizet dobozonkint 1—2 fillér adót a mai állapottál szemben. Mint mondottam, ez ennél a% egy fogyasztási szövetkezetnél évi 60.000 pengőt tesz ki. De ott van a Hangya fogyasztási és értékesítő szövetkezet és a Köztisztviselők Szövetkezete is. Méltóztassanak kiszámítani, hogy a Budapesti Általános, a Köztisztviselők Szövetkezete és a Hangya, ez a három típus, amelynél a fogyasztás meglehetősen nagy, miesodla horribilis adót fog fizetni ennek a trösztnek azért, hogy kegyes volt a kormánynak pénzt bocsátani a rendelkezésére, abból a célból, hogy a tisztelt földbirtokos urak elvett földjeikért valami ellenértéket kapjanak. Goromba számítás szerint évenként mintegy 400 millió fillér haszontöbblet ez a svédamerikai gyufakartellnek. A magyar gyárak ma évenként körülbelül 400 millió doboz gyufát állítanak elő, ennyire tehető a belső fogyasztás is. (Temesváry Imre: Mennyire? — Madarász Elemér: 400 millióra!) Igen könnyű kiszámítani, hogy 4 millió pengő az, amit egy esztendő alatt Magyarország gyufafogyasztói ki fognak izzadni; 4 millió pengő lesz az ellenértéke annak a nagylelkűségnek, amelyet a tröszt tanusitott azzal, hogy pénzt bocsátott a kormány rendelkezésére, hogy a földbirtokosokat az elvett földekért kártalanítsa. Méltóztassanak most figyelembe venni, hogy körülbelül 200 millió pengő után fogunk fizetni 6%-ot, illetőleg fognak fizetni azok, akik ezt a kölcsönt igénybeveszik mások javára, azonkivül fog fizetni Magyarország gyufafogyasztó népe az első esztendőben, az első intrádnál 4 millió, a másodikban 8 millió pengő adót azért, hogy a tröszt boldogít bennünket a gyufájával. Engedelmet kérek, ez a legszörnyűbb adó, amellyel egy ilyen halódó és a lábán alig járni tudó társadalmat megrónák. Nem akarok ennek a kérdésnek politikai részivel foglalkozni, csak egyre akarok rámutatni, hogy kezdik már a tömegek is észrevenni, a földmives lakosság is, hogy miért nem kell itt titkos választójog, mert szentül meg vagyok győződve arról, hogy titkos választójog alapján összeállított képviselőházban ezt a javaslatot beterjeszteni egyetlenegy kormány sem merte volna; nem pedig azért, mert a magyar lakosságnak, a gyufafogyasztó közönségnek ez olyan horribilis megterhelését jelenti, amellyel nem áll arányban az az előny, amely abból származik, hogy a földbirtokosok most 35 millió dollár kártérítést kapnak elvett földjeik után. Nem akarom lekicsinyelni a dolgot, 35 millió dollárnak a magyar közgazdasági életbe ülése 1928 június 16-án, szombaton. 141 való belepumpálása kétségtelenül jelent valamit, ezt nem lehet elvitatni. De ezt ezen az áron nem lett volna szabad megcsinálni, még várhattak volna a földbirtokos urak, mert ha még prima primissima földet bocsátottak volna is a földigénylők, rendelkezésére, még akkor is hazafias kötelességük lett volna várni. Még akkor is hazafias kötelességük lett volna várni, ha egész vagyonukat • kölcsönkötvényekbe, hadikölcsönökbe fektették volna, mint ahogyan hazafias kötelessége hallgatni annak, aki jelzálog-papírokat Ivett és mia tnem (kap értük semmit; mint ahogyan a hazafias kötelességnek minősitik az urak azt, hogy hallgatnia kell annak a szegény rokkantnak, aki ott a harctéren hagyta egészségét,, fogát, mindenét, és meg kell élnie abból a pár pengőből, amelyet a kormány nagy kegyesen juttat részére; mint ahogy az urak hazafias kötelességnek minősitik azt, hogy ha a munkás családjával együtt éhenhal, akkor is hallgatnia kell és a szent szolidaritás kedvéért Hozsannát keli kiáltania annak a kormánynak, amely a magyar közönséget évenként több, mint négymillió pengőt, másfél év után nyolcmillió pengővel fogja megterhelni a svéd-amerikai tröszt javára. i i : *'M ',•}.{ A földbirtokos urakat meg tudom érteni, mert pénz ma mindenkinek kell és ha jön 35 millió dollár az országba, természetes, hogy 35 millió kézi nyúl utána. De milyen áron? Amikor nincs módjuk az embereknek ezen segíteni, ilyen áron ezt megtenni nem lett volna szabad. Csák mint mellékes körülménnyel, kívánok magával a törvénytervezettel is egy kissé foglalkozni. Ebben a törvénytervezetben a mellett, hogy a tervezet súlyos, káros, veszedelmes, nem indokolt és nem időszerű, benne van egy nagyon szépen elburkolt antiszemita paragrafus is. Az urak legtöbbje nem is veszi észre, hogy ez a paragrafus mit jelent. Itt nagyon kérem a minister urat, méltóztassék egy kis ideig ide hallgatni. Eltekintve mindentől, a Képviselőház többsége — ahogy én a többség hangulatát ismerem — meg fogja szavazni ezt a törvényjavaslatot. Létre fog jönni a Gyufaárusitó Részvénytársaság, amelynek feladata az lesz, mint ami a Szeszárusitó Részvénytársaságé, amely a meglévő szeszmennyiséget osztja szét azok között, akiknek szeszre van szükségük. (Farkas István: Uj hivatal, uj állások!) Hogy,ez milyen nagyszerű elhelyezkedési lehetőség lesz, arról nem is akarok beszélni. De mit fog ez jelenteni a gyakorlati életben? Ez olyan súlyos antiszemita szakasz lesz, hogy még. Miért? Tessék csak idehallgatni. A kormányhoz és a többséghez közelállói szervezeteknek, kereskedőknek a budapesti gyufaárusitó iroda Budapestről fogja a gyufát adni. ellenben a vörös kommunistagyanusoknak, már mint nekünk, a Kohn Móroknak, azután azoknak, akik elég mer eszek, voltak ahhoz, hogy bár titkosan, de szocialistát választottak képviselővé, az e városokban lévő kereskedőknek Tokajról, Kecskemétről, Szegedről fogják,a gyufát kiutalni és miután a szállítási költség a vevőt terheli, ennélfogva a kurzushoz közelálló szövetkezet, Budapesten véve át a gyufáit, olcsóbban jut hozzá, Kohn Mór azonban Tokajban fogja átvenni a gyufát és meg fogja fizetni Tokajtól Budapestig a szállítási költséget. Ezer módja van hasonló eljárásnak, ahogy ez a szeszértékesitésnél is történik. Favorizált vállalatlok budapesti szeszt kapnak, Leipziger és Krausz szeszt, ellenben, aki nem favorizált egyén, az felrakhat teher21*
