Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-188

Az országgyűlés képviselőházának 18 belső fogyasztásra a gyárakban előállított árut olyan alacsony munkabér terhelte volna, mint sehol a világon és olyan kevés szociális védelem mellett, amely számba sem jöhet, úgyhogy neki már ennek alapján is érdemes lett volna gyártani. De érdemes lett volna gyártania azért is, mert hiszen az csábította be Magyarországba, hogy itt 100%-ot lehet keresni, amint azt már az előbb is voltam bátor kimutatni. A minister urnák tehát ez az érve nem egészen helytálló. Ezért nem kellett volna itt izgalmat felidézni és nem kellett volna ilyen módon folytatni a tárgyalást, mint ahogy folytattuk. Nézzük meg kissé, hogy mi is az a tröszt. Ha az ember egy kis foszforfejü faszilánkot a kezébe vesz, nem is gondolja, hogy ez, a kis gyufa a kapitalista' világban, a kartellek és trösztök világában milyen óriási szerepet játszik. Talán az összes ipari termékek közül a gyufa az egyetlen, amely a legkiterjedtebb és legnagyszerűbb tröszt- és kartellalakulatok megalkotását tette lehetővé. A gyufán olyan nehéz emberek ülnek, mint amilyen Rockefeller, a svéd Keugel, éls egy gazdag amerikai cukorgyáros, akik mind prominens kapitalisták, akik, miután úgyszólván az egész világ termelését magukhoz ragadták, érezvén a pecsenye illatát, érezvén, hogy itt 100%-ot lehet keresni, Magyarországba is behatoltak. Egyelőre abban állt a behatolásuk, hogy igyekeztek megvenni a tokaji gyárat, és a kartellen kívüli pesterzsébeti gyárat és ezzel akarták a kartelleket térdre kényszeríteni. De miután látták, hogy egyszerűbben is boldogulnak, felajánlottak a kormánynak egy nagyobb _ kölcsönt, amelynek fejében a kormány teljesen kiszolgáltatja az ország gyufafogyasztását a kartellnek. /És íme, az a vállalat, amely 67 európai országiba behatolt. Magyarországba is be fog hatolni és itt is adófizetőjévé fogja tenni a magyar népet s a magyar gyufafogyasztókat. ' A gyufakartell eredete, illetőleg az az idő, amely alatt a világtröszt kialakult, mintegy 60 esztendőre vezethető vissza. Hatvan esztendeje annak, hogy felfedezték a fekete foszforral telitett gyufát, amelynek ugy az előállítása, mint a használata kevesebb veszélyt rejt magában, mint a fehér foszforos gyufa. A fehér^ foszfor használatát később törvények is tiltották, aminek következtében ennek 'a gyártása erősen vissza is fejlődött és az egész világon a svéd rendszerű gyufa terjedt el. Egy ideig nemzeti kartellek voltak, országonként álltak össze a gyufagyárak és kartellizálták egymást, későbbi, különösen a háború utáni háborús trösztalakulás kedvezett ezeknek, úgyhogy 1924-ben alakult ki azután a svéd gyufarészvénytársaságból az International Match Corporation. Ennek a nemzetközi International Match Corporation gyufatröszt részvénytársaságnak a részvénytőkéje 400 millió aranymárkában állapíttatott meg. A vállalat mögött, mint ahogy emliteni bátor voltam, a svéd Keugel gyufaikirály áll, továbbá az egyik Rockefeller és egy amerikai cuklorgyáros. Ezek azután ezt az amerikai vállalatot teljesen magukhoz ragadták, kiadták a kötvényeket és pedig 60 millió aranymárka értékű kölcsönkötvényt adtak ki és ezzel sikerült nekik a délamerikai, kinai, japán és egyéb gyufagyári érdekeltségeket • magukhoz rántani, úgyhogy ma már nem túlzás azt állitaní, hogy közel van az az idő, amikor elmondhatjuk, hogy egy vállalat gyártja a gyufát az egész világ számára. Németországban KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIV. 8. ülése 1928 június 16-án, szombaton. 139 a mienkhez hasonló körülmények között igyekezett a tröszt behatolni a gyufagyártásba. A gyufagyártás a háborút követő időben erős konjunktúrát mutatott s ez indított sok kapitalistát arra, hogy a gyufagyártásra vesse magát. Ennek következménye volt azután az, hogy e téren bizonyos túlprodukció állott elő, minekfolytán a gyáraik kezdtek elértéktelenedni. Ezt azután a tröszt nagyon ügyesen kihasználta a maga érdekéiben és ezeket a gyengülő gyárakat igyekezett mindenütt megvásárolni. Németországban is idáig

1 hatolt a dolog, azzal a különbséggel, hogy Németországban a tröszt kontrollálja ugyan a termelés egy részét, de a fogyasztási szövetkezetek ebből ki vannak véve, ennélfogva mindazok, akik Németországban szövetkezeti tageik, nem ad|ó|znak ennek az amerikai gyufatrösztnek, ennek a Gemeinschaftwirtschaftlicher Betriebnek, mert Németországban a szövetkezetek csak a tagjaikat szolgálják ki és mivel ott a szövetkezetek nagyon hatalmasak és^ el vannak terjedve, elmondhatjulk, hogy a németeknek volt annyi etreje, hogy a tröszttől függetlenítették magukat. Sajnálattal látom, hogy Magyarországon az Összes gyárakat belevonják ebbe a trösztbe. A szövetkezeteik egy részének anyagi eszközei nem engedik meg, hogy gyufagyárat állítsanak fel és függetlenítsék magukat. Az a szövetkezet, amelynek itt gyára van, szelíd felsőbb nyomás követlkleztében csatlakozott a kartellhez. Tudjuk tehát, kikkel állunk szemben: Rockefeller, Niemeyer, Keugel, olyan súlyos kapitalisták, akiknek semmi skrupulusuk nincs, amikor egy gyár iparát kell tönkretenni, akik semmi skrupulust nem ismernek, amikor érdekeikről van szó. Ilyenkor nagyon meg kell nézni, vájjon indolk!olt-e, hogy a kormány ezt a törvénytervezetet keres ztúlhaj szolja, közérdekü-e az, amit a kormány ezzel akar, és egyáltalán a fogyasztóknak mi haszna lesz aibból, ha a tröszt ide betud hatolni. Néhány kérdést kell magunknak feltenni. Az első az, hogy mi haszna van ebiből a tervezett monopóliumból az országnak és hogy biztosítva van-e a javaslattal a közérdék? Ha ezt a kérdést felteszem, mindjárt meg kell mondanom, hogy az országnak — a lakosság öszszességét tekintve — ebből a monopolisztikus szerződésből, amelyet a kormáiny fog a gyufatröszttel kötni, semmi néven nevezendő haszna nincss, sőt kára lesz abból, ha ez a tröszt itt megalakul. A közérdek sem kivan ja ennek a trösztnek megalakítását, mert hiszen egy maréknyi nagybirtokos érdeke nem lehet közérdek). Tudom, hogy Magyarországon a birtokososztály mindig azonosítani szereti magát a nemzettel, és az ő érdekét rendszerint ki szokta nevezni közérdeknek, tudom, hogy ami Magyarországon agrárius éirdek, az egyúttal megkapja a hiteles stemplit arra, hogy ez közérdek:, tudom, hogy amit az agrárius uraik akarnak, — lévén az agráriusok azok, alkik a politikai hatalmat a kezükben tartják — azt meg is kapják. Csakhogy ezt nem lehet ugy feltüntetni, hogy ez az ország érdéke volna, hogy az ország az, amelynek lérdekében a koirmány ezt a nagy áldozatot hozta, amikor a kartellel megállapodott. A második kérdés, amelyet itt fel kell tennem, az, hogy védelmet talál-e a fogyasztó érdeke ebben a törvénytervezetben és az ennek kapcsán később kötendő szerződésben? A harmadik kérdés: védelmet találnak-e a gyufagyárakban dolgozó munkások és munkásnők érde21