Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-188

138 Az országgyűlés képviselőházának 188. ülése 1928 június 16-án, szombaton. magához váltani. Miért? Azért, mert akkor ű gyárak ázsiója emelkednék. A kartellben és a kartellen kivül álló gyárak ezzel a törvénytervezettel egy nagy nemzeti ajándékot kapnak, azt, hogy uj gyár nem alakulhat, a belföldi gyártást kontingentálják kifelé az export szabad. Ök tehát ezen a határon belül biztositva vannak. Ha a tröszt be akar hatolni, árn próbálja meg, ők nagyon drágán fogják magukat eladni. Csak arra utalok, hogy a Neue Freie Presse-ben megjelent egy cikk, amelyben Fürth Bernát fejtette ki nézetét ebben a tekintetben, az mondván, hogy nem ijednek meg a tröszttől, csak jöjjön, nagyon drágán fogják magukat megadni. Nagyon drágán természetesen, mert birtokon belül vannak. A tröszt sokkal nagyobb vételárat fizetett volna akkor, mint amennyit igy fizet. Mi a helyzet? A kormány azon kölcsön fejében, amelyet a megváltott földekért a régi birtokosoknak nyújt, megállapodott a tröszttel. A tröszt tudja, hogy a kartellben lévő és a karellen kivüli gyárak halálra vannak ítélve, ezek a tröszt 'kezébe kerülnek előbb-utóbb. Most presszióval és fenyegetéssel indul meg a dolog abban a tekintetben, hogy lejjebb szállítsák a megváltási árat. Tegnap a börze ezt eszkomptálta is, amennyiben a Solónak, illetőleg a Szikrának nemhogy emelkedtek volna, hanem estek a részvényei. Ennek az lesz a következménye, hogy a megváltási ár kisebb lesz, mint amilyen akkor lett volna, ha ezt a törvénytervezetet elfogadjuk, illetőleg a kormány a tröszttel nem egyezik meg. A tröszttel való megegyezés és az a körülmény, hogy ez publikáltatott, egyszerre leszállította a gyufagyári részvények árait. A másik súlyos körülmény, amelyre a minister ur utal, az, hogyha ezt nem csináltuk volna meg a tröszttel, a tröszt behatolt volna, talán többet fizetett volna a gyárakért, a végén meghódította volna őket, de akkor beszüntette volna az üzemeket, mivel a vámvédelem hatása sem nyilvánul meg általában, és ez nem teljes, nem (százszázalékos védelem, ennélfogva a tröszt bezárta volna az összes magyarországi gyufagyárakat, idegenből hozatott volna be ide gyufát és a magyar fogyasztóközönség nem a magyar munkás gyártmányát — amint ezt itt a minister ur tremoló hangon elmondotta — hanem külföldi gyártmányt vett volna. Errenézve először csak annyit mondok, hogy nem olyan sok munkás esett volna ennek áldozatul, mert a gyufagyárakban nem sok munkás van alkalmazva, összesen csak 1200 munkás és munkásnő van érdekelve Magyarországon, azért, mert a gyufagyártás annyira mechanizálva van, hogy az mamár úgyszólván automatikusan megy. Nem olyan nagy katasztrófa történt volna tehát akkor, hogyha ezeket a gyárakat bezárják. De engedelmet kérek, idáig nem is jutott volna a dolog? Tessék nekem megmondani, hogy miért zárták volna be ők a gyárat? (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Hiszen ilyen olcsó munkaerőt nem kapnak sehol sem, de különben is a munkaerő ma nem nagy tényezője a gyuíagy árt ásnak; ilyen nagyon hátramaradott ország egy sincs, itt a munkásnak nincs egyesülési és gyülekezési joga, nincs választójoga, .• nincs sajtószabadsága, az önvédelem lehetősége hiányzik a munkás részére, egy marad számára csupán: a szolidaritás, az összetartás szakszervezeti alapon, de az is_ lehetetlen. Hogy mennyire lehetetlen, engedje meg a t. Képviselőházi, hogy ezzel kapcsolatban elmondják valamit. A vegyészeti munkások szakszervezete pár évvel ezelőtt^ ha jól emlékszem: 1925-ben vagy 1926-ban, tehát igen jó gyufakonjunktura idején, Szegeden gyűlést tartott. Erre a gyűlésre elment a szegedi gyufagyár portásának leánya, aki történetesen iebben a gyárban dolgozott és felszólalt, vázolva, hogy milyen állapotok vannak a gyufagyárakban. Mit gondolnak t. képviselőtársaim, mi történt? Az történt, hogy a gyár igazgatós ág kény szeritette az apát arra, hogy távolítsa el leányát a házból, tehát a portáslakásból azért, mert a leány résztvett a vegyészeti munkások gyűlésén és minthogy az apa nem akart kenyértelenné válni, mert már jó pár esztendei szolgálati ideje volt, serdületlen leányát kénytelen volt kitiltani a házából, mert a gyufakartellnak ez igy tetszett. Amikor ilyen állapotok vannak egy országban, akkor ne tessék azt mondani, hogy az a veszély fenyeget, hogy bezárják a gyárakat. Miért zárná be a tröszt a gyárakat? Nem zárja be azon egyszerű oknál fogva, mert, bár nem nagy tényező a munkabér, mégis ilyen alacsony munkabéreket egyetlenegy országban sem találna, mint Magyarországon. Emellett nem lehet találni egyetlenegy országot sem, amelyben a munkásnők és a gyermekek olyan kevés szociális védelemben részesülnének, mint nálunk. Iparfelügyelőt a gyufagyárakban évszámra nem látni és ha el is látogat egy, minden előre meg van csinálva, a fiatalabb munkások szabadságot kapnak, helyettük az idősebbeket rendelik be ós ha az iparfelügyelő véletlenül mégis megkérdezi egyiket-másikat, hogy hány esztendős, bátran ráfeleli az illető, hogy 18 esztendős. Mint emiitettem, a kisebbek, 12 évestől felfelé, el vannak arra a napra távolitva. Ilyen körülmények között a tröszt nem fogja a gyártást beszüntetni és nem is látja semmi szükségét annak, hogy beszüntesse, mert, mint már emiitettem, ilyen munkabérek és ilyen szociális védelem mellett (Csik József: Sehol nem tud ilyen alacsony bérek mellett dolgoztatni!) nagyon helyesen mondja t. képviselőtársam, sehol nem tud ilyen alacsony bérek mellett dolgoztatni és sehol sem dolgozik olyan kevés veszéllyel, mint nálunk Magyarországon. Nem állja meg tehát a helyét a minister urnák az az érvelése, hogy már csak azért is meg kellett a tröszttel TX egyezni, mert különben a tröszt összevásárolta ? volna a gyárakat és megszüntette volna a gyártást, ami a magyar iparnak és közgazdaságnak kárára lett volna. De meg azután van ebben a törvénytervezetben egy paragrafus, amely lehetővé tette volna a ministeriumnak azt, hogy erélyes fellépéssel a trösztöt kényszerítse arra, hogy a gyufagyártást továbbra is folytassa. • A kormánynak ezer módja lett volna nyomást gyakorolni arra a kartellre vagy trösztre a tekintetben, hogy a gyártást ne szüntesse be. A törvényjavaslat is ad erre módot, azonkivül a kormánynak is ezer módja van presszionálni a gyárat arra, hogy igenis tartsa a gyárat üzemben. Azok az érvek tehát, amelyeket a munkásvédelem, az ipar és a közgazdaság védelmében a minister ur felhoz a tröszttel való megegyezés érdekében, nem helytállók, nem pedig azért, mert hiszen, mint voltam bátor bizonyitani, először is, ha a tröszt behatolt volna Magyarországba, az sokkal többe került volna nelki, mint kerül igy. Egyetlenegy gyárat nem szüntetett volna be éspedig azért nem, mert hiszen exportra vagy