Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-188
132 Az országgyűlés 'képviselőházának 188. ülése 1928 június 16-án, szombaton. azonnal megkapja az érték kétharmadát pénzben, egyharmadát pedig megkapja kötvényekben, amelyek 4% mellett kamatoznak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Pakots József: Miért nem a hadikölcsönkötvénytulajdonosokat elégitik ki?! -— Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Elnök csenget.) Méltóztassanak végignézni most ennek a kérdésnek rendkívül messzemenő gazdasági, szociális és általános politikai jelentőségén. (Propper Sándor: A szociális támogatásra szorulókkal fizettetik meg! — Zajú Azoknak a száma, akik a földbirtokreform utján földhöz jutottak, nem kevesebb, mint 665.000. Hatszázhatvanötezer egyén sorsáról van itt szó, akik még ma teljesen bizonytalanok abban a tekintetben, (Felkiáltások a jobboldalon: Kisemberek!) hogy magukénak vallhatják-e azt a darab földet, amelyet kaptak vagy nem. (Zlinszky István: Szavazzunk meg egy másik adót! — Esztergályos János: ön benne van minden drágitásban! — Zaj. — Elnök csenget.) Az illető azt a darab földét f ugy kapja meg, hogy azt lehet mondani, még a háború előtti időkben sem voltak kedvezőbb feltételek földvásárlásra és a föld vételárának törlesztésére, mint ezekben az esetekben. És amikor mi a társadalmi egyensúly megjavítására törekszünk, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Gyufadrágitással!) van-e nagyobb eredményre vezető eszköz, mint az, hogy ezeket az egzisztenciákat életképessé tegyük? (Egy hang a szélsőbaloldalon: A svéd kapitalizmus gondozásával!) És ezt meg tudom tenni anélkül, hogy a másik oldalon akár a gazdasági életet, akár az államháztartást megterhelném. Mert ez a finanszirozás ugy alakul, hogy össze van kapcsolva a vagyonváltság finanszírozásával, amelyet szintén hasonló alapon fogunk megtenni. Teljesen ezzel egyöntetűen, szintén 5%-os alapon. Alapjában véve fedeznem kell az egész kölesönszolgáltatást is, vagyis nemcsak azután a külföldi kölcsön után járnak terhek, hanem azután a százmillió után is, amelyet kötvényekben bocsátok ki. Azt hiszem, hogy aki tárgyilagosan tud gondolkozni, ... (Propper Sándor: Az visszalöki ezt a javaslatot. — Sándor Pál: Az európai államok visszautasítják! — Zaj.) Az európai államok visszautasitják? Én nem akarom magunkat összehasonlitani Franciaországgal, de tudom, hogy Franciaország pénzügyi szanálását hasonló alapon teremtette meg. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) És amikor Magyarország szociális kérdéseit és a nehéz gazdasági helyzetet akarjuk megjavítani, és ajánlkozik egy ilyen módszer, ez itt is ugyanazzal az ellenállással találkozik.. Biztos vagyok benne, hogy a megoldás javitani fog a nehéz helyzeten és a nehéz helyzetből ki fogjuk vezetni az országot. (Propper Sándor: Az idegen nemzetközi tőke javára! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Sándor Pál: Hat százalékkal kap a minister ur ajánlatot.) Bud János pénzügyminister: Megszoktam azt, hogy amikor egy kölcsön le van kötve, már öt perc múlva jönnek a jobb ajánlatok. Az a kölcsönnek természetes pszichológiájához tartozik, hogy csak abban a pereben jelentkeznek ezek a jobb ajánlatok, amikor már megszületett. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Sohasem jönnek akkor ugyanolyan feltételekkel, amikor még nincsen, lekötve a kölcsön. (Farkas István: Le van ez már kötve? — R assay Károly: Le van már ez kötve?—Propper Sándor: A tröszt már elfogadta a törvényjavaslatot. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: Már elfogadta!) Propper képivselő urat kérem méltóztassék csendben maradni. Bud János uénzügy minister: Van még a kérdésnek egy lényeges része, amelyet én nagyon fontosnak tartok. Bármilyen alapon is tárgyaltunk volna, meg vagyok győződve, — és e téren tapasztalatból is beszélhetek — hogy a megváltás alá kerülő föld értékének csak igen kis részét kaptuk volna meg kölcsön alakjában. Azon ajánlatok között, amelyeket kaptunk, a legjobb az volt, amely a föld értékéinek 30%-át akarta rendelkezésre bocsátani. Ha én ezeket a szempontokat mérlegelem, csak örülni lehet annak, hogy amikor azt kutatjuk, hogyan siessünk a mezőgazdaság és az egész gazdasági helyzet segítségére, ilyen módon tudunk egy lépéssel előremenni fontos problémáink megoldása terén. A t. túloldal, — nem tagadom —- mely sokat foglalkozott a nehéz gazdasági helyzettel, nagyon sok igazságot mondott. Mindenki tudja, hogy ma a mezőgazdaság súlyos helyzetben van. (Sándor Pál: Tehát drágitsunk f tovább!) Nem tudom, mikor drágítom a mezőgazdaság helyzetét, mert hiszen ha a képviselő ur tétele áll, akkor ebből az következnék, hogy a mostani 14%-os kamat mellett a mezőgazdaság olcsón él. Ha most a mezőgazdaság tekintélyes részét, sőt legnagyobb részét hozzájuttatom ahhoz, hogy szabaduljon terhes adósságaitól, hogy exisztálni tudjon s alapot nyerjen a jövőre, akkor erre nem lehet azt mondani, hogy ez drága kölcsön. (Sándor Pál: 6%-kai kaphat pénzt, amennyit akar. — Felkiáltások jobbfelől: Holf — Zlinszky István: 88-as árfolyamon! — Sándor Pál: Az állam kap 6%-ra nénzt! — Felkiáltások a jobboldalon: Milyen árfolyamon'?) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. Bud János pénzügyminister: Az állam nem vehet fel erre a célra kölcsönt, ez egy ténykérdés, amellyel számolni kell. Gondoskodni kell tehát más módon ennek a nehéz problémának megoldásáról. Ha az állam vehetne fel kölcsönt ugyanazzal a könnyedséggel, mint a múltban, akkor igazat adnék Sándor Pál t. képviselőtársamnak. Sajnos azonban olyan akadályok vannak, hogy e probléma megoldását magára a gazdasági életre kell rábizni, a^ gazdasági élet keretein belül pedig — nyiltan állitom — ilyen kölcsönt nem lehet felvenni. Nem nagy titok, elárulhatom, hogy volt nálam egy bankári értekezlet, amelyen a mezőgazdaság hosszúlejáratú kölcsönéről tárgyaltam és felvetettem a kérdést, hogy milyen kamat mellett lehetne kölcsönt kapni. Azt mondották, hogy 8—8-5% körül. Azt hiszem, ezzel kissé bevilágitottam ennek a kérdésnek hátterébe. Azonban igazoltak volnának az aggályok abban a percben, ha mi a gyufatermelést teljesen odadobnék ennek a trösztnek kezébe. De amikor a kezemben tartom, amikor figyelemmel vagyok arra, hogy mit csinál, amikor én állapitom meg az árakat . . . (Sándor Pál: Csak bizonyos határon túl!) Tévedés, t. képviselőtársam, : mert egyelőre 5 fillér lesz a gyufa ára, később 6 fillér^ és azután évrőlévre revizió alá kerül az ára, de ugy, hogy van egy feltétel, hogy tudniillik legalább 10%-kai kell csökkennie a termelési költségnek. Előre merném jósolni, — annyira konszolidáltak vagyunk gazdaságilag — hogy 3 éven belül matematikai szabályszerűséggel kell be-